EMINEM feat Sia – Guts Over Fear

A bejelentés után meg is érkezett rögvest az első single a SHADY XV albumról! A single Sia közreműködésével készült és egy közelgő sikerfilm, a TheEqualizer betétjeként került egy előzetessel a köztudatban. Ekkor még senki sem sejtette, hogy egy új Eminem album is érkezik. A számban szó van Eminem múltjáról és jelenéről, sikereiről és sikertelenségéről. Tehát egy őszinte és nagyon igaz számot sikerült ismét kiadni. Emellett nem elhanyagolható, hogy a hangszerelés és a refrén miatt és nem mellesleg EM rapje miatt is eléggé nagy sansz van rá, hogy sláger lesz!

EMINEM – THE MARSHALL MATHERS LP 2 [Album-Kritika]

És igen elérkezett már végre ez a nap is! Nem-nem jött ki 2 Chainz új klipje, nem jött egy újabb Rozay szám sem French Montana album. Ez A NAP, ugyanis EMINEM 3 ÉV SZÜNET UTÁN KIADTA ÚJ ALBUMÁT. Már év elejétől voltak arra utaló jelek, hogy mindenki Slim Shady-je idén új hanganyaggal rukkol elő. Nagyon finom és ízléses infócsöpögtetés vette kezdetét nyáron pár képpel, amik a stúdióban készültek. Pózolt EM Big Seannal, Kendrick Lamarral és a Slaughterhouse-zal is. Mindenki találgatott, hogy milyen irányvonalat fog követni az album. Jött egy szám augusztusban, ami a Recovery-t idézte hangzásilag. Ez a COD játék egyik betéteként érkezett és váltig állították, hogy nem lesz rajta az albumon. Ezt mindenki szépen el is könyvelte. Majd a VMA előtt két nappal jött egy nagyobb áradat, ugyanis EM elkezdte vezetni Instagramját és a weblapja is “eltűnt” pár napra egy jellegzetes képpel. Ekkor már sokan tudták, hogy valami nagy van készülőben. Ez a valami a BERZERK nevet viselte, ami az album első kislemeze. Megjelent két promovideó és kiderült az album címe. Na ez volt az a szikra, ami ténylegesen kirobbantotta ismét az Eminem-lázat. Mindenki találgatott jobbra-balra, hogy milyen lesz a stílusa a lemeznek. A Berzerk valami óriásit ütött. Majd egy kis csend következett és kipattant a RapGod, ami tényleg felkavarta az állóvizet. Óriási az a track. Pár napja pedig a Rihanna asszisztálásával készült TheMonster látott napvilágot. Minden eddig megjelent szám eltért egymástól kicsit, de ez nagyon. Tipikus rádiósláger lett, de a jobbik fajtából. Mind a négy számnak és a két klipnek óriási sikere lett. A számlistát látva kicsit elcsodálkoztam, ugyanis a rapszcénából csupán K.Dot képviselteti magát a lemezen. De ez nem is olyan nagy baj. Már-már azt találgatjuk, hogy meglesz-e az első héten az 1 000 000 lemezeladás. Kritikánk végén:

Az első track máris egy 7 perces project, ami a Bad Guy nevet kapta. A cucc nem csak a hosszúsága miatt érdekes, hanem azért, mert osztott szám, ami annyit tesz, hogy két beat is hallható. Általában falra mászok az ilyen számoktól, de most valahogy megfogott. Az első beat nevezetesen Symbolic One(S1) nevéhez fűződik, a második alap pedig StreetRunner műve. Az első rész kifejezetten kellemes, majd a második egy nagyobb hangvételű dolog lett. Mindenképpen kiemelkedő és érdekes kezdés.

Második helyen a Parking Lot című skit jön, ami az év egyik legviccesebb skitje.

Majd jön a Rhyme or Reason, ami első hallásra nekem abszolút nem tetszett. Majd jött a második és akkor már elkapott. Először az alapja, ami szerintem isteni lett. Kicsit a ’80-as éveket idézi, de inkább a pop műfaj jellemzőivel. Főleg a refrén. Rick Rubin és EM feleltek az alapért. A szöveg és a rap teljesen a helyén van. Jó lett na! 🙂

A következő szám nekem az egyik kedvencem. A So Much Better valami frenetikus és marhára vicces. Az alapot EM szerezte és elsőre egy drámai hatást kelt a dolog. Majd jön a szöveg, amin besírtam szó szerint. Hatalmas. Úgy voltam vele, hogy meghallgattam egyszer, majd még egyszer és így tovább. Először keresgettem az értelmét a dalnak meg hasonlók, aztán mikor megtaláltam és elkaptam a fonalat alig tudtam leállni. Kedvenc!

A Survival már egy eléggé jól ismert szám. Először ez jelent meg, de csupán promóciós céllal és ez a cél nem is az MMLP2 volt. A track a Call Of Duty nagy sikerű játékot volt hivatott promotálni. De azért mindenki sejtette, hogy minimum a deluxe lemezen helyet fog kapni. A szám producere DJ Khalil volt és egy kicsit a Recovery-re utaló hangzásvilágot hallhatunk ilyen téren. Rapileg is hasonló a véleményem. A track refrénjét Liz Rudruguez énekli, ami szintén egy nagyon jó választás volt EM-től. A hozzá készült klip is nagyszerű lett.

A hatodik track a Legacy, ami egy kicsit nosztalgikus a számomra. A szám nekem valamiért hasonlít a Stan-re. Talán a hangulata és a felépítése teszi ezt. Nagyon jól összerakott és átgondolt szám. Az alapot Emile Haynie szerezte és tényleg nagyon jól sikerült beat lett, de valahogy az egész szám nekem túlon túl megfontolt.

Majdan jön a Skylar Grey közreműködésével készült Asshole című track. A beatet természetesen Alex Da Kid található. Minden adott egy nagyon nagy slágerhez, de ez valahogy nem lesz az… Eminem nagyon bekezd az elején, ami nagyon rendben is van, de tovább már sajnos nem érzek semmi különlegeset a számmal kapcsolatban. A beat kifejezetten gyenge. Nagyon nem illik a számhoz…

Következzék a BERZERK nevű csoda, ami szerintem az év egyik legkülönlegesebb és legjobb száma. Rick Rubin a beaten, ami önmagáért beszél. Ez az ember EM elmondása szerint is utánozhatatlanul lavírozik a különböző stílusok között. Ezért is törhetett ki olyan vita a különböző fórumokon, hogy most a BERZERK biza’ rock, rap vagy miféle eresztés. Nem határolható be szerintem sehová. Ja de egy kategóriába: A ZSENIÁLIS SZÁMOK kategóriájába.

A másik csodabogár egyből itt is van. A cím és a tartalom beszédes: Rap God. A zenét Develop aka DVLP szerezte és azt kell, hogy mondjam mindenre számítottam, csak ilyenre nem. DVLP ugyanis ‘Lil Wayne fejlesztés’, ami annyit tesz, hogy neki és a YMCMB különböző tagjainak szerez zenét, ezért is csodálkoztam az ő felbukkanásán. Az alap tökre elüt Marshall eddigi dolgaitól. Nem azt mondom, hogy tucatbeat, de azt se, hogy nagyon egyedi és fülbemászó… Lehet, hogy pont ez volt a célja, ugyanis komoly kritikát fogalmaz meg a mai rap-társadalomról EM és ez a beat nagyon is jellemzi a hip-hop mai állását. A flowtól pedig meghaltam. Nem lehet egyszerűen utánozni Eminemet. Egyedi és megismételhetetlen!

A Brainless című track teljesen Eminem-munka, ugyanis ő írta az utolsó ütemét és szavát is a számnak. Nagyon fain lett a szám. Az alap a kis zongorával a zsenialitás határán van. Eminem énekli a refrént is, ami szerintem kifejezetten jót tesz a számnak. Tökéletes az utolsó másodpercig.

Majd landol a lemez egyik legmegosztóbb száma, a Stronger Than I Was. Eminem ismét a produceri székben. Elsőre mikor csak a trackre figyeltem és nem a szövegre hanem összességében tényleg az egészre, akkor azt mondtam, hogy ‘Mi ez a sz@r???’ Majd utána rákoncentráltam a szövegre, ami meg nagyon elkapott. Harmadik hallgatás után már teljes mértékben értettem azt a fájdalmas és néhol szívszaggató érzést, amit EM kicsit furán ültetett át ebbe a számba.

A lemezen egy szám csak rádiófelhasználásra készült 🙂 Ez nem más, mint a The Monster, ami kiemelkedő lett és rádióbarát egyszerre. Zseniális minden tekintetben. EM úgy tette ezt a számot slágerré, hogy közben “eminemes” maradt és tartalmas, ami a mai rádiókultúrában nem megszokott, sőt mondhatni ismeretlen. Az eladhatóság érdekében(nem mintha Eminem rászorulna) Rihanna is beszállt a refrénbe, amit John Bellion írt. A track zenéjét pedig a Slaughterhouse DJ-je, Frequency írt.

A So Far pedig a lemez legsokoldalúbb száma zeneileg és flowilag. Nem lepődhetünk meg rajta meg, hiszen Marshall mindig is híres volt a sokrétűségéről. Rick Rubinről pedig ugyanez elmondható. Nagy páros, nagy momentuma ez a szám és a rap, mint műfaj látszik, hogy mennyire széles skálán is tud mozogni. Kis country, kis rap, kis pop. Nagyon jól és ízlésesen tálalva 🙂

A lemez legvártabb száma egyértelműen a Love Game volt, amiben összejött az álom páros. Slim Shady és K. Dot egyértelműen a legkapósabb és legjobb páros manapság a rap színterén. Eminem általában az ilyen számokat/collabokat viccesre vesz. Most pedig annyira jól sikerült ez a közös poénkodás Rick Rubinnel kiegészülve, hogy majdnem a mentő vitt el a nevetéstől. Az alap ismét egy kis country beütést kapott, de nagyon jól illeszkedik a szövegcentrikus és technikás raphez. Halálos ez a szám 🙂

A lemez legcsodálatraméltóbb száma a Headlights, amiben Eminem megbocsájt anyjának. Szerintem nagyon nagy dolog az, hogy valaki ennyire kirakja az érzéseit a rajongóinak és mégis ennyire titokzatos. Csodálom ezért Eminemet, hogy minden egyes lemeze arról szól, hogy az elmúlt lemezkészítési időszakban miket élt meg és miken ment keresztül. Nem is tudok mást mondani ehhez, mint azt, hogy a legőszintébb szám az elmúlt 3-4 évből. Hihetetlen mennyire át lehet érezni a rímeken keresztül azt, hogy mit érez. Nate Ruess pedig nagyon odateszi magát a refrénben.

Ezután az érzelembomba után az Evil Twin egy tökéletes befejezése az albumnak. Nem különösebben kiemelkedő szám, de egy concept-albumnál tökéletes zárás. Kicsit agresszív, kicsit odamondós, de ez csak a megfelelő határokon belül. Jó zárás na!

A bónusz lemezről most eltérő módon általánosságban és nem a ‘track by track’ módszert alkalmazva megyek végig. Először is úgy definiálnám a bónusz számok összességét, mintha egy kis MMLP2-t tartanék a kezemben. Nem érződik egyik számon se, hogy ez a bónusz és csak odapakolták. A frászt! Az összes szám egytől egyig mestermű. Teljesen különböző producerek dolgoztak a számokon. Eminemtől kezdve Alex Da Kiden át Cardiakig. Utóbbi egy nagyon kellemes meglepetés. Minden hangulatra talál valamit az ember a deluxe-on. Két szám mégis kiemelkedő számomra. Név szerint a Beautiful Pain és a Groundhog Day. Két teljesen más dal, de mind a kettő tényleg olyan, hogy bármikor meghallgatható.

A lemez egésze pedig szerintem olyan, amilyennek egy Eminem lemeznek lennie kell. Bármilyen hangulatunkban is vagyunk tuti, hogy van 2-3 olyan szám, ami pont passzol az adott hangulathoz. Nincs telepakolva értelmetlen közreműködésekkel, csupán annyival, amennyivel kell, ami szintén nagy előnye a lemeznek. Zeneileg is sokrétű lett. Nagyon érződik rajta Rick Rubin keze. És itt jön az egyetlen kérdés: HOL A BÜDÖS FENÉBEN VAN DR. DRE??? Egy cseszett zenét sem írt a lemezre, ami azért nagyon meglepő. Ez az első EM album, amin nincs tőle egy ütem se. Boralmasan lehangoló az, amit az általam nagyon tisztelt Doki mostanában művel… De ez nem von le semmit a lemez érdeméből. Hiába mondják, hogy ez már nem az az Eminem, aki az MMLP-t készítette, de azóta eltelt egy csomó év és nagyon sok minden változott. A mai viszonyokat ismerve abszolút teljesítette a küldetését és minden tekintetben egy legendás albumot kaptunk. Nálam jelenleg a képzeletbeli 3. helyet foglalja el a lemez az MMLP és a The Eminem Show után. Nagyon igényes lett ezt nem győzöm hangsúlyozni.

TOP 3 track: 1) So Far     2) Love Game     3) Beautiful Pain

A lemez a HipHopNews Hungary szerint: 9,9/10 (mert egyesek szerint tökéletes nem létezik)