Posts Tagged ‘Dr. Dre’

50-cent-funeral

A tegnapi nap, sőt az év eddigi legmeglepőbb, de egyben legérthetőbb híre 50 Cent nevéhez kapcsolódik. A new yorki sztár, ugyanis meghozta élete egyik legnehezebb döntését: szakított az eddig jól megszokott, de az utóbbi időben őt nagyon hanyagoló Interscope-tól. De emellett még elváltak útjai a Shady/Aftermath párostól is. Azonban Drevel és Eminemmel tovább is kifogstalan a kapcsolata. Mr Ferrari egyből alá is írt a Caroline/Capitol/UMG trióhoz, hogy bejelentse, új albuma június 3-án landol.

Ma pedig egy új klippel kedveskedett nekünk.

the-marshall-mathers-lp-2-eminem

És igen elérkezett már végre ez a nap is! Nem-nem jött ki 2 Chainz új klipje, nem jött egy újabb Rozay szám sem French Montana album. Ez A NAP, ugyanis EMINEM 3 ÉV SZÜNET UTÁN KIADTA ÚJ ALBUMÁT. Már év elejétől voltak arra utaló jelek, hogy mindenki Slim Shady-je idén új hanganyaggal rukkol elő. Nagyon finom és ízléses infócsöpögtetés vette kezdetét nyáron pár képpel, amik a stúdióban készültek. Pózolt EM Big Seannal, Kendrick Lamarral és a Slaughterhouse-zal is. Mindenki találgatott, hogy milyen irányvonalat fog követni az album. Jött egy szám augusztusban, ami a Recovery-t idézte hangzásilag. Ez a COD játék egyik betéteként érkezett és váltig állították, hogy nem lesz rajta az albumon. Ezt mindenki szépen el is könyvelte. Majd a VMA előtt két nappal jött egy nagyobb áradat, ugyanis EM elkezdte vezetni Instagramját és a weblapja is “eltűnt” pár napra egy jellegzetes képpel. Ekkor már sokan tudták, hogy valami nagy van készülőben. Ez a valami a BERZERK nevet viselte, ami az album első kislemeze. Megjelent két promovideó és kiderült az album címe. Na ez volt az a szikra, ami ténylegesen kirobbantotta ismét az Eminem-lázat. Mindenki találgatott jobbra-balra, hogy milyen lesz a stílusa a lemeznek. A Berzerk valami óriásit ütött. Majd egy kis csend következett és kipattant a RapGod, ami tényleg felkavarta az állóvizet. Óriási az a track. Pár napja pedig a Rihanna asszisztálásával készült TheMonster látott napvilágot. Minden eddig megjelent szám eltért egymástól kicsit, de ez nagyon. Tipikus rádiósláger lett, de a jobbik fajtából. Mind a négy számnak és a két klipnek óriási sikere lett. A számlistát látva kicsit elcsodálkoztam, ugyanis a rapszcénából csupán K.Dot képviselteti magát a lemezen. De ez nem is olyan nagy baj. Már-már azt találgatjuk, hogy meglesz-e az első héten az 1 000 000 lemezeladás. Kritikánk végén:

Az első track máris egy 7 perces project, ami a Bad Guy nevet kapta. A cucc nem csak a hosszúsága miatt érdekes, hanem azért, mert osztott szám, ami annyit tesz, hogy két beat is hallható. Általában falra mászok az ilyen számoktól, de most valahogy megfogott. Az első beat nevezetesen Symbolic One(S1) nevéhez fűződik, a második alap pedig StreetRunner műve. Az első rész kifejezetten kellemes, majd a második egy nagyobb hangvételű dolog lett. Mindenképpen kiemelkedő és érdekes kezdés.

Második helyen a Parking Lot című skit jön, ami az év egyik legviccesebb skitje.

Majd jön a Rhyme or Reason, ami első hallásra nekem abszolút nem tetszett. Majd jött a második és akkor már elkapott. Először az alapja, ami szerintem isteni lett. Kicsit a ’80-as éveket idézi, de inkább a pop műfaj jellemzőivel. Főleg a refrén. Rick Rubin és EM feleltek az alapért. A szöveg és a rap teljesen a helyén van. Jó lett na! 🙂

A következő szám nekem az egyik kedvencem. A So Much Better valami frenetikus és marhára vicces. Az alapot EM szerezte és elsőre egy drámai hatást kelt a dolog. Majd jön a szöveg, amin besírtam szó szerint. Hatalmas. Úgy voltam vele, hogy meghallgattam egyszer, majd még egyszer és így tovább. Először keresgettem az értelmét a dalnak meg hasonlók, aztán mikor megtaláltam és elkaptam a fonalat alig tudtam leállni. Kedvenc!

A Survival már egy eléggé jól ismert szám. Először ez jelent meg, de csupán promóciós céllal és ez a cél nem is az MMLP2 volt. A track a Call Of Duty nagy sikerű játékot volt hivatott promotálni. De azért mindenki sejtette, hogy minimum a deluxe lemezen helyet fog kapni. A szám producere DJ Khalil volt és egy kicsit a Recovery-re utaló hangzásvilágot hallhatunk ilyen téren. Rapileg is hasonló a véleményem. A track refrénjét Liz Rudruguez énekli, ami szintén egy nagyon jó választás volt EM-től. A hozzá készült klip is nagyszerű lett.

A hatodik track a Legacy, ami egy kicsit nosztalgikus a számomra. A szám nekem valamiért hasonlít a Stan-re. Talán a hangulata és a felépítése teszi ezt. Nagyon jól összerakott és átgondolt szám. Az alapot Emile Haynie szerezte és tényleg nagyon jól sikerült beat lett, de valahogy az egész szám nekem túlon túl megfontolt.

Majdan jön a Skylar Grey közreműködésével készült Asshole című track. A beatet természetesen Alex Da Kid található. Minden adott egy nagyon nagy slágerhez, de ez valahogy nem lesz az… Eminem nagyon bekezd az elején, ami nagyon rendben is van, de tovább már sajnos nem érzek semmi különlegeset a számmal kapcsolatban. A beat kifejezetten gyenge. Nagyon nem illik a számhoz…

Következzék a BERZERK nevű csoda, ami szerintem az év egyik legkülönlegesebb és legjobb száma. Rick Rubin a beaten, ami önmagáért beszél. Ez az ember EM elmondása szerint is utánozhatatlanul lavírozik a különböző stílusok között. Ezért is törhetett ki olyan vita a különböző fórumokon, hogy most a BERZERK biza’ rock, rap vagy miféle eresztés. Nem határolható be szerintem sehová. Ja de egy kategóriába: A ZSENIÁLIS SZÁMOK kategóriájába.

A másik csodabogár egyből itt is van. A cím és a tartalom beszédes: Rap God. A zenét Develop aka DVLP szerezte és azt kell, hogy mondjam mindenre számítottam, csak ilyenre nem. DVLP ugyanis ‘Lil Wayne fejlesztés’, ami annyit tesz, hogy neki és a YMCMB különböző tagjainak szerez zenét, ezért is csodálkoztam az ő felbukkanásán. Az alap tökre elüt Marshall eddigi dolgaitól. Nem azt mondom, hogy tucatbeat, de azt se, hogy nagyon egyedi és fülbemászó… Lehet, hogy pont ez volt a célja, ugyanis komoly kritikát fogalmaz meg a mai rap-társadalomról EM és ez a beat nagyon is jellemzi a hip-hop mai állását. A flowtól pedig meghaltam. Nem lehet egyszerűen utánozni Eminemet. Egyedi és megismételhetetlen!

A Brainless című track teljesen Eminem-munka, ugyanis ő írta az utolsó ütemét és szavát is a számnak. Nagyon fain lett a szám. Az alap a kis zongorával a zsenialitás határán van. Eminem énekli a refrént is, ami szerintem kifejezetten jót tesz a számnak. Tökéletes az utolsó másodpercig.

Majd landol a lemez egyik legmegosztóbb száma, a Stronger Than I Was. Eminem ismét a produceri székben. Elsőre mikor csak a trackre figyeltem és nem a szövegre hanem összességében tényleg az egészre, akkor azt mondtam, hogy ‘Mi ez a sz@r???’ Majd utána rákoncentráltam a szövegre, ami meg nagyon elkapott. Harmadik hallgatás után már teljes mértékben értettem azt a fájdalmas és néhol szívszaggató érzést, amit EM kicsit furán ültetett át ebbe a számba.

A lemezen egy szám csak rádiófelhasználásra készült 🙂 Ez nem más, mint a The Monster, ami kiemelkedő lett és rádióbarát egyszerre. Zseniális minden tekintetben. EM úgy tette ezt a számot slágerré, hogy közben “eminemes” maradt és tartalmas, ami a mai rádiókultúrában nem megszokott, sőt mondhatni ismeretlen. Az eladhatóság érdekében(nem mintha Eminem rászorulna) Rihanna is beszállt a refrénbe, amit John Bellion írt. A track zenéjét pedig a Slaughterhouse DJ-je, Frequency írt.

A So Far pedig a lemez legsokoldalúbb száma zeneileg és flowilag. Nem lepődhetünk meg rajta meg, hiszen Marshall mindig is híres volt a sokrétűségéről. Rick Rubinről pedig ugyanez elmondható. Nagy páros, nagy momentuma ez a szám és a rap, mint műfaj látszik, hogy mennyire széles skálán is tud mozogni. Kis country, kis rap, kis pop. Nagyon jól és ízlésesen tálalva 🙂

A lemez legvártabb száma egyértelműen a Love Game volt, amiben összejött az álom páros. Slim Shady és K. Dot egyértelműen a legkapósabb és legjobb páros manapság a rap színterén. Eminem általában az ilyen számokat/collabokat viccesre vesz. Most pedig annyira jól sikerült ez a közös poénkodás Rick Rubinnel kiegészülve, hogy majdnem a mentő vitt el a nevetéstől. Az alap ismét egy kis country beütést kapott, de nagyon jól illeszkedik a szövegcentrikus és technikás raphez. Halálos ez a szám 🙂

A lemez legcsodálatraméltóbb száma a Headlights, amiben Eminem megbocsájt anyjának. Szerintem nagyon nagy dolog az, hogy valaki ennyire kirakja az érzéseit a rajongóinak és mégis ennyire titokzatos. Csodálom ezért Eminemet, hogy minden egyes lemeze arról szól, hogy az elmúlt lemezkészítési időszakban miket élt meg és miken ment keresztül. Nem is tudok mást mondani ehhez, mint azt, hogy a legőszintébb szám az elmúlt 3-4 évből. Hihetetlen mennyire át lehet érezni a rímeken keresztül azt, hogy mit érez. Nate Ruess pedig nagyon odateszi magát a refrénben.

Ezután az érzelembomba után az Evil Twin egy tökéletes befejezése az albumnak. Nem különösebben kiemelkedő szám, de egy concept-albumnál tökéletes zárás. Kicsit agresszív, kicsit odamondós, de ez csak a megfelelő határokon belül. Jó zárás na!

A bónusz lemezről most eltérő módon általánosságban és nem a ‘track by track’ módszert alkalmazva megyek végig. Először is úgy definiálnám a bónusz számok összességét, mintha egy kis MMLP2-t tartanék a kezemben. Nem érződik egyik számon se, hogy ez a bónusz és csak odapakolták. A frászt! Az összes szám egytől egyig mestermű. Teljesen különböző producerek dolgoztak a számokon. Eminemtől kezdve Alex Da Kiden át Cardiakig. Utóbbi egy nagyon kellemes meglepetés. Minden hangulatra talál valamit az ember a deluxe-on. Két szám mégis kiemelkedő számomra. Név szerint a Beautiful Pain és a Groundhog Day. Két teljesen más dal, de mind a kettő tényleg olyan, hogy bármikor meghallgatható.

A lemez egésze pedig szerintem olyan, amilyennek egy Eminem lemeznek lennie kell. Bármilyen hangulatunkban is vagyunk tuti, hogy van 2-3 olyan szám, ami pont passzol az adott hangulathoz. Nincs telepakolva értelmetlen közreműködésekkel, csupán annyival, amennyivel kell, ami szintén nagy előnye a lemeznek. Zeneileg is sokrétű lett. Nagyon érződik rajta Rick Rubin keze. És itt jön az egyetlen kérdés: HOL A BÜDÖS FENÉBEN VAN DR. DRE??? Egy cseszett zenét sem írt a lemezre, ami azért nagyon meglepő. Ez az első EM album, amin nincs tőle egy ütem se. Boralmasan lehangoló az, amit az általam nagyon tisztelt Doki mostanában művel… De ez nem von le semmit a lemez érdeméből. Hiába mondják, hogy ez már nem az az Eminem, aki az MMLP-t készítette, de azóta eltelt egy csomó év és nagyon sok minden változott. A mai viszonyokat ismerve abszolút teljesítette a küldetését és minden tekintetben egy legendás albumot kaptunk. Nálam jelenleg a képzeletbeli 3. helyet foglalja el a lemez az MMLP és a The Eminem Show után. Nagyon igényes lett ezt nem győzöm hangsúlyozni.

TOP 3 track: 1) So Far     2) Love Game     3) Beautiful Pain

A lemez a HipHopNews Hungary szerint: 9,9/10 (mert egyesek szerint tökéletes nem létezik)

Connor-Dre

A héten már történt egy labelváltás(nevezetesen The Game részéről) és most itt van a másik, ami legalább annyira meg fogja mozgatni a rapvilágot. Jon Connorral leszerződött az AFTERMATH! Már az elmúlt pár hónapban pár kép érkezett, amin Jon és a Doki együtt stúdiózgatnak, de a hír a mai BET HipHop Awardson vált teljesen hivatalossá.

Jon eddig pár tape-pel és egy lemezzel jelentkezett, amik közül a legemlékezetesebb az a tape volt, amin csupa régi Eminem számok alapjait használta. Nagy tehetség a srác, szóval tényleg ott a helye!

mmlp2-500x454

Eminem nem tököl sokat, ugyanis pár napja kiadta a második klipet az MMLP2-ről, ami a Survival. Ma hajnalban pedig lerántotta a leplet a suámlistát illetőleg is. Több meglepetést is rejt a dolog. Sokkal többet, mint azt gondoltam volna. Az első az az, hogy a lemez 15 számából csupán 4 lesz közreműködős, ami alapjáraton nem problémás, sőt… Nekem csupán Rihanna feltűnésével van problémám… Mi a tetves francnak??  A legvártabb szám egyértelműen a Kendrick Lamar kollab. Nagyon kíváncsi vagyok rá. tuti, hogy az év egyik, ha nem a legjobb rapszáma lesz. A másik meglepi, hogy az Aftermath részéről egy deka előadó sem képviselteti magát a standard CD-n. Se Slaughterhouse, se Yela, se 50, se Dre…. De hátha a deluxe-on lesz valami. Kiderült, hogy a Survival rajta lesz a lemezen annak ellenére, hogy azt elvileg nem szánták oda.

Minden esetre én már nagyon várom azt a fránya november 5-öt 🙂

mmlp2-tracklisting-500x434

mmlp2 Már több napja a kinti portálok tudni vélték, hogy a VMA estéjén fogja EM kiadni az első kislemezét és már pedzegették, hogy egy sötét hangulatú albumot fog kiadni Detroit büszkesége. Az este stimm csak a cselekmények nem. Lássuk, hogy mi történt: Slim Shady bejelentette, hogy az albuma a MMLP2, azaz A Marshall Mathers LP 2 címet kaptam. Ergo lehet valami ebben a sötét hangulatú dologban. De majd meglátjuk. Az tuti, hogy az album excutive producerei Dr. Dre és Rick Rubin lesznek. Két élő legenda! Az album pedig NOVEMBER 5-ÉN fog megjelenni! Az első single még várat magára, de nem sokáig, ugyanis a BERZERK címre keresztelt szerzemény kedden fog landolni, de már egy kis részletet kaptunk belőle. Nagyon várós!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

alulertekelt12_10

Arra lettünk figyelmesek, hogy mostanság túl sok olyan rappertől hangos a zenei sajtó, akik messze nem olyan jók, mint azt a média sugallja. Nem szeretnék neveket említeni, mert szerintem mindenki fel tud sorolni legalább 4-5 ilyen kaliberű rappert (és mi is tervezünk egy ilyen jellegű cikksorozatot is majd hamarosan, de erről majd később). Most inkább arra szeretnénk “utazni”, hogy bemutassuk azokat a rappereket, akik ugyan elég tevékeny részei a zenei körforgásnak, de messze nem azt a helyet foglalják el, mint azt megérdemelnék. Sorozatunk 4 héten át 3-3 rappert mutat majd be, akiket remélhetőleg nem kell a szó legszorosabb értelmében bemutatnunk Nektek, hanem elég csak egy kicsit közelebb hozni hozzátok. A célunk az, hogy a Ti szemetekben (azaz füleitekben) is ragyoghassanak ezek a gyémántok, mivel nekik nem szükséges annyi csiszolás, mint ma befutott társaiknak! Természetesen a listánk szubjektív és csupán irányadó, nem kőbevésett vagy vitathatatlan értékelés. Vitatkozni és egyetérteni egyaránt lehet velünk, sőt, ha együtt keresnénk a másodvonal rapjének élvonalba illő tehetségeit, az lenne a legkirályabb!

Első részünk főhősei nem mások, mint Jay Rock, Young Buck és Joe Budden. Lássuk, hogy miért is értékelik őket hibásan és íme egy-két érdekesség is róluk!

12.hely: Jay Rock

A listánk 12. helyén a los angelesi rapper, Jay Rock található, aki legtöbbeteknek Kendrick Lamar oldalán vált ismertté. Pedig az egy téveszme, hogy Jay Rock Lamar mellett tűnt fel először, ugyanis Jay már régebben a miki előtt volt, mint ma már híresebb társa (hozzáteszem, hogy teljesen megérdemelten). Jay 2008-ban mutatkozott be a nagy közönség előtt az AllMyLife című számmal, amiben Lil Wayne és will.I.Am segédkezett. Ez eléggé jó kezdetnek bizonyult! A track szerintem egy kiváló collab!

Ennek szerves része volt az, hogy meghívást kapott minden idők egyik legsikeresebb rapturnéjára, a The Invitation Tour-ra, ami ugyebár 50 Cent és a G-Unit turnéja volt. A TDE oszlopos tagja 2010-ben nagy döntésre szánta el magát, ugyanis a Warner Brothers-nél ezen az egy számon kívül semmit nem tudott kiadni… Sajnos! DE itt jön a képbe Tech N9ne, aki egy szerződést ajánlott Jaynek a StrangeMusic-nál, amire Rock barátunk gondolkodás nélkül igent mondott. Ennek mintegy eredményeképp 2011-ben megjelent FollowMeHome című lemeze, ami az év egyik legjobb cucca volt. Talán azt lehet sajnálni, hogy nagyon sok olyan szám maradt klip nélkül róla, amik vélhetően hozzátartoztak volna Jay médiába való bejutásának. Gondolok itt egy Chris Brown collabra például, aminek jó médiaértéke lett volna. De a számok szerintem magukért beszéltek. Csak ugyebár tudjuk, hogy ez manapság nem elég…

Mostanság hátulról irányítja a TDE-t és elhagyta K. Dotnak köszönhetően Tech labeljét és az egész független kiadóját átköltöztette az Aftermath Entertainment-hez, ami azzal járt, hogy egyenes út vezetett az Interscope-hoz. Sok mindent mostanában nem hallani felőle, csupán egy két Black Hippy (ez egy csoport, amiben Kendrick Lamar, Ab-Soul és SchoolBoy Q található Jay-jel együtt) számban hallhatjuk. De állítólag jövőre lesz aktuális egy új lemez. Kíváncsian várjuk, hogy az ígéretes kezdés nyújtotta siker útját sikerül-e újra megtalálnia soron következő lemezével és anyagaival a “Vándorló Sziklának”.

11. hely: Young Buck

Ha Young Buck, akkor az embernek egyből két dolog ugrik be: G-Unit és börtön… Pedig a Nashvilleben született rapper ennél jóval többet tett le az asztalra. Sokan nem tudják, de 1995 és 2000 között a Cash Money Records igazoltja volt Buck, de itt nem sok babér termett neki, sajnos… Országos cimborájával, Juvenile-lel 2000-ben leléceltek az UTP-hez, ahol már komolyabban számoltak vele. Itt jöttek is sorban a collabok, sőt még egy egyesített UTP albumot is összeraktak!

Majd jött a nagy felemelkedés, ugyanis nem más, mint 50 Cent leigazolta a G-Unit-hoz és ezzel együtt az Interscope-hoz. De ekkor balhéba keveredett, pont lemezének megjelenése előtt pár héttel, aminek a vége majdnem börtön lett. 2003-ban elkészült az első G-Unit lemez, amiből azért Buck is bőven kivette a részét. Meg is érte a dolog, ugyanis a G-Unit olyan lemezeladási adatokat produkált, hogy mindenki álla a padlón ragadt. Buck, Banks és Mr Ferrari folyt még a csapból is akkoriban.

Ezt követték a szóló projektek. 2004 nyarán landolt az első lemez, ami az első héten majdnem 300 000 példányban fogyott. Ez azért egy nem várt szám volt az Interscope-nál, de látszott, hogy ezt a srácot jobban kéne promótálni, ugyanis az első lemezén egyetlen egy sztár sem működött közre. Itt jön a képbe az, hogy tényleg zseni emberünk akadt! Majd 2007-ben jött a BuckTheWorld, azaz a második felvonás. Az Interscope itt már nem sajnálta a pénzt, ugyanis a fél lemezt Jazze Pha hangszerelte, de mellette azért Dr. Dre, Eminem vagy a JUSTICE League is adott egy-két beatet a lemezre. Közreműködőként 50 Cent, Young Jeezy és T.I. is szerepelt a lemezen. Nem is meglepő, hogy harmadik helyen debütált a cucc.

De a mese eddig tartott, ugyanis pár hónap leforgása alatt teljesen kifordult magából Buck és úgy összekapott Fiftyvel, hogy repült a G-Unitból és az Interscope se állt mögötte tovább. Azóta inkább arról híresült el, hogy börtönben pihen és mindenét eladta, mivel óriási adósságban úszik. DE a viszontagságok ellenére is nagyon tuti számokat ad ki. Annyi, hogy nehezebb rábukkanni ezekre, mivel nem kap hírverést… Sajnos… El se merem képzelni, mi lenne most, ha az az ominózus telefonbeszélgetés 50 és Buck között nem történik meg… Egy biztos: bitang nagy raptehetség és karakter Young Buck, üde színfolt az egysíkúvá vált gangsta rap világában és a mostaninál sokkal, de sokkal több figyelmet érdemel(ne)! Többek között az ilyen számai miatt:

10. hely: Joe Budden

Joe Budden, mint ismeretes, New York városában született, így nem csoda, hogy talán már az anyatejjel szívta magába a rap műfaj minden csínját-bínját. Sokan ismerik Joe-t, de sajnos csak úgy, hogy tudnak róla, hogy van, meg valami csapat tagja (!) is és ennyi. Pedig neki ennél azért jóval több járna. Joe gimnazista korában szokott rá a különböző drogokra, ami durva ugyan, de hát Harlemben született, ott meg azért keményen jelen van az iskolákban is az anyag. Még ’97-ben szánta rá magát először az elvonóra, ami után elkezdett freestyle-ozni és tape-eket adott ki, amikre DJ KaySlay lett figyelmes és elkezdte az underground világában ismertté tenni. Erre az ismertségre nem kellett sokat várni, mivel 2003-ban a Def Jam leszerződtette, ami nem rossz kezdet, maradjunk ennyiban 🙂 Az első lemeze 2003-ban került a polcokra és eléggé bejött az embereknek, ugyanis több filmben is hallhattunk egy-egy számot a korongról. Szóval tényleg kezdett úgy tűnni, hogy Joe a legjobb helyen van!

Majd elkezdődött a hosszas -majdnem 5 évig tartó- huza-vona a Def Jam-mel. Ugyanis a kezdeti lelkesedés rendesen alábbhagyott a kiadónál és nem támogatták azt az irányt, amit Budden képviselni akart. Majd 2009-ben jött egy mindent megváltoztató találkozás: Joe meghívta egy számába az akkor underground élet 3 legjobbját. Nevezetesen Joell Ortiz-t, Royce Da 5’9-t és Crooked I-t. A szám címe a Slaughterhouse címet viselte és innen kezdődött az úgynevezett sikersztori, ismételten. Kitalálták, hogy mi lenne, ha közösen négyen valami projektet összeraknának. Az E1 kiadó nem volt rest nekik egy eléggé jó szerződést ajánlani ehhez. Az első lemezükön már érezni lehetett, hogy ez több lesz, mint egy közös lemez. A cucc megjelenése után joggal állították a szakmabeliek, hogy megvan a D12 utódja! És lám! 🙂 Ráadásul ez a lemezük igazi kritikai sikereket ért el, szinte messiási pozícióba emelték a 4 tagot, olyan technikás és új ízű lemezt pakoltak össze a semmiből.

Ezek után végre minden oda került, ahová való. Joe végre egyenesbe került, de még mindig csak UG szinten ismerték el. Ekkor jött a harmadik fordulópont, ami nem más volt, mint a Slaughterhouse Shady Records-hoz való csatlakozása. Kezdődött az új mese a tavalyi SH albummal, ami az évtized egyik legkomolyabb cucca lett. Ráadásul kellő hátszelet kapott a kiadótól és magától Eminemtől is, ami szinte garancia is volt az elsöprő sikerhez. Majd jött Joe Budden februári szóló albuma, ami tényleg olyanra sikerült, amilyennek lennie kell. Plusz elhatározták a srácok, hogy megválnak káros szenvedélyeiktől és teljesen tisztán kezdik az új lemez munkálatait. Ennek köszönhetően Joe lejött az MDMA-ről! Most már csak egy dolog hiányzik: A TÉNYLEGES ELISMERÉS!! Szólóban is! Csekkoljátok le a szóló lemezét, egyből rá fogtok bólintani a véleményünkre, hogy ez a pali is nagyobb elismerést és figyelmet érdemelne a rapben szóló terén is. Különleges dalokat ír, amik egyszerre egyediek és mégis divatosak. Ez pedig igen nagy ritkaság manapság a rapben.

Eheti kezdő cikkünkben tehát szó esett a kiadóról kiadóra vándorló Jay Rockról, aki orgánumát és eddigi munkásságát hallva is szerintünk kiérdemelte, hogy nagyobb figyelemhez jusson a szakmában. Emellett a régóta háttérbe került Young Buckról szóltunk, aki a gangsta vonal olyan egyedi figurája, aki simán kenterbe ver egy csomó felkapott gangsta rappert, akik több kilincset fogtak, mint fegyvert életükben (szándékos a képzavar!), csupán elszámította magát a siker kapujában, illetve sorozatos balhéi miatt került le róla a reflektorfény. De szép lassan talán újra felkapaszkodhat, merthogy rajta van az ügyön, az tény, csupán kevés teret kap még mindig. Harmadik eheti alulértékelt rapperünk pedig a Slaughterhouse egyik motorja volt, Joe Budden, aki egyedien divatos rapdalaival és le-kitisztult életvitelével a legjobb úton jár talán ahhoz, hogy tartós élvonalbeli sikereket érhessen el szólóban is.

Ne feledjétek, jövő héten újabb 3 alulértékelt rapperrel jelentkezünk a sorozat második felvonásában, ami remélhetőleg okoz majd kellemes -illetve kellemetlen- meglepetéseket bőven! Várjuk véleményeiteket a fentebb kivesézett 3 úriemberről is, illetve arról, mennyire értetek egyet velünk! Valamint írjátok meg nekünk itt vagy levélben vagy a facebook-oldalunkon, hogy kiket tartotok alulértékelt rappereknek, ugyanis a listánkat nagyban a Ti véleményeitek alapján fogjuk alakítani és folytatni cikksorozatunkat!

50centandkendricklamar

Mi a tuti siker recepteje? Végy két isteni rappert, egy nagyon fülbemászó, laza alapot extra basszussal és végül forgass hozzá klipet Eif Riverával. Mr Ferrari követte a receptet és kivette Kidd Kiddet a számból és csak K. Dotot hagyta benne. A szám az év leglazább szerzeménye és a legjobb rapeket is ebben hallja az ember. A videó pedig olyan látvánnyal bír annak ellenére, hogy nincs benne semmi flikk-flakk, hogy majd kiesik a szemem. Ennyit tesz egyébként a jó helyszínválasztás. Jó képbeállítások, szép lányok és eszméletlen nagy luxus jellemzi a videót. 10/10

A klip láttán egyébként Dr. Dre barátunk büszke lehet magára, mivel két óriási ászt adott a rap világának 10 éven belül.