Posts Tagged ‘Timbaland’

khaled-tdlynm

DJ Khaled új klipje, a They Don’t Love You No More rendesen a luxus szóval jellemezhető a leginkább. Iszonyúan veretős, csillogós kemény klip lett. A helyszínek csodásak (például azon a stég-kosárpályán eldobálgatnánk mi is néha-néha), az ékszerek most is fókuszban, a kocsik úgyszintén, na meg a csajok is mint “díszletek” nagyon adják. Khaled ráadásul nem gyenge közreműködőket verbuvált egy bokorba maga mellé: Meek Mill már úgy vezeti fel verzéjével a számot, hogy az agy elszáll tőle, de ez csak a kezdet, mert utána French Montana hozza a tőle már megszokott és kellemes refrénes-dallamos részt, aztán viszont robban a bomba, mivel Rick Ross akkorát tol szövegelésileg, hogy az hihetetlen! és még csak utána jön egy másik nagyágyú, Jay-Z, aki szintén a csúcsra járatja a tracket! (Jay-Z szereplésének hiányát nagyon frappánsan oldották meg a klipben, szinte fel sem tűnik, hogy nincs ott 😀 ) Ja, és nem kevés kolléga is feltűnik a klipben, többek között Ace Hood, Timbaland, stb.

Itt nézhetitek meg:
http://www.mtv.com/videos/dj-khaled/1055520/they-dont-love-you-no-more-feat-jay-z-meek-mill.jhtml

timbaland-know-bout-me-500x492

Az év egyik legdurvább száma érkezett meg, ami az ELSŐ HIVATALOS KISLEMEZ Timbo új albumáról, ami a Textbook Timbo címre fog hallgatni. A számban Jigga pár nyögéssel képvisleteti magát csupán, de Drizzy valami hihetetlenül jó verzét tol. James pedig marha jól kornyikál a végén. Timbo is hozza a megszokott minőséget, szóval egy abszolút rapslágerről van szó!

dj-khaled-suffering-from-success-cover

Mr WeTheBest (sajnos) idén is új lemezzel jelentkezik. Nem is értettem soha, hogy egy ilyen faszinak, hogy lehet ekkora sikere, mikor nem is producer, nem is rapper, nem is zeneszerző, csak egy mezei ordítógép. Na mindegy, Khaled van és Khaled jön. Idén 16 számot kapunk tőle ajándékba és kb a tavalyi legénységgel. Egy két kellemes meglepetés azért akad: első sorban Kat Dahlia, aki egy hipertehetség Miamiból. Majd jön Timbo és Swizzy is a lemezre. Mellettük pedig a szokásos nevek: Weezy, Minaj, Rozay, French, Meek, Ace, stb… Első pillantásra 3-4 számra leszek kíváncsi a többi pedig gondolom a szokásos maszlag. A várt cuccok sorszámai: 4, 11, 12, 14

1. Obama (Winning More Interlude)
2. Suffering From Success (Feat. Future & Ace Hood)
3. I Feel Like Pac/I Feel Like Biggie (Feat. Diddy, Meek Mill, Rick Ross, T.I. & Swizz Beatz)
4. You Don’t Want These Problems (Feat. 2 Chainz, Ace Hood, Meek Mill, French Montana, Rick Ross, Big Sean & Timbaland)
5. Blackball (Feat. Future, Ace Hood & Plies)
6. No Motive (Feat. Lil Wayne)
7. I’m Still (Feat. Chris Brown, Ace Hood, Wiz Khalifa & Wale)
8. I Wanna Be With You (Feat. Nicki Minaj, Rick Ross & Future)
9. No New Friends (Feat. Drake, Rick Ross & Lil’ Wayne)
10. Give It All To Me (Feat. Mavado & Nicki Minaj)
11. Hells Kitchen (Feat. J. Cole & Bas)
12. Never Surrender (Feat. Akon, Anthony Hamilton, Jadakiss, John Legend, Meek Mill & Scarface)
13. Murcielago (Doors Go Up) (Feat. Birdman & Meek Mill)
14. Black Ghost (Feat. Vado)
15. Helen Keller (Feat. Kat Dahlia)
16. At The Top (Feat. Mavado)

JIGGATIMB

Jigga végre kiadta az év egyik legjobb számához a videót, ami nem is lehet más, mint a HolyGrail klipje. A Timbaland hangszerelésével készült dal szerintem hihetetlenül jó és említsük meg Justin Timberlake-et is, aki szintén fantasztikus! A klip eléggé művészi lett, de ez korántsem megy az élvezhetőség rovására. Tudjátok mit? Kockáztatok: AZ ÉV VIDEÓJA nálam eddig a klip!! Hihetetlenül jó helyszín, nagyon jó vágások és a végén a katarzis… Mesés munka!!

(a videót ITT tudjátok meglesni, mivel Jay a FaceBookra töltötte fel azt)

mchgcover

Azon a napon, amikor Jigga bejelentette, hogy júliusban kijön az új albuma, madarat lehetett velem fogatni. A reklámvideóban az alapok már garantálták, hogy az év egyik gyöngyszemével lesz dolgunk. A lemez nem kapott túlságosan nagy hírverést, csupán a hajrában kaptuk meg a számlistát. Inkább az volt a kérdés, hogy megkapja-e a MagnaCartaHolyGrail az 1 000 000 példány után az elismerést, amit még megjelenése előtt értékesített Jay a Samsungnak. Annyit lehetett tudni korábban a lemezről, hogy készül, de azt legszebb álmaimban se gondoltam, hogy ilyen hamar meg is kapom 🙂 Az is biztos volt, hogy a produceri lista nem lesz bő, de mindenképpen ütős lesz. Jigga ugyanis korábban bejelentette, hogy Timbaland, Pharrell és Swizz Beatz fogják alkotni a gerincet. Mint kiderült Swizz nem alapokat szolgáltatott, hanem ő mixelte az egész albumot, ami nem kis meló. Nagyon nagy várakozás előzte meg a cuccost és ugye adódik a kérdés, hogy vajon melyik lemez a jobb a Throne tagjaitól: Yeezus vs MCHG? Lássuk mi mire jutottunk:

Az első számunk a Holy Grail címet viseli. A track producere nem más volt, mint a jó öreg Timbaland, aki ezúttal nem bűvészkedett és kísérletezett, mint azt szokta, hanem belenyúlt a tutiba. Egy nagyon fain kis zongoraalapra énekléssel kezdődik a történet, amit Justin Timberlake követ el félelmetesen magas színvonalon. Majd jön az, aminek jönnie kell: eszméletlen basszus, isteni rímek. Irtó magasra tette a mércét a nyitószám! Legenda lesz az tuti.

A második helyen a Picasso Baby érkezik, ami egyben egy újabb Timbo hangszerelést is jelent. Itt is inkább a tutira megy a történet és a jól megszokott kőkemény alap jelenik meg. Itt Jigga a védjegyévé vált stílust hozza, amiből már nagyon régen nem kaptunk semmit. Nagyon pozitív darab ez a track. A dolog érdekessége még az, hogy az utolsó pár percre egy kicsit rockosabb alap jön bele a számba így is visszahozva a 2000-es évek eleji Jay-Z-t!

A Tom Ford a személyes kedvencem a lemezről, több okból is. Az első ismét Timbaland, aki itt egy olyan merész alapot követ el, hogy az ember beleremeg a dologba. Nagyon modern, óriási basszushalom. Tipikus Timbo kísérlet, ami ismét bejött. A második pedig az, hogy Jay-Z-től az ilyen típusú beat eléggé távol áll, de annyira jót tol benne, hogy meg kell kapaszkodni. Már most legendás ez az alap egyébként.

Majd jön a kacifántosan hosszú címmel rendelkező FuckWithMeYouKnowIGotIt és a meglepő feat Ricky Rozay személyében. A szám nagyon elkapta a fonalat, pedig én féltem tőle, hogy milyen lesz. Számomra ez volt a legnagyobb kérdőjel. De a legpozitívabb irányban csalódnom kellett, ugyanis egy eszméletlenül jól sikerült collab fültanúi lehetünk. A szám változás is, ugyanis egy időre megszűnik a Timbo-uralom. Most Boi-1da felelt az ütemekért és természetesen most sem okozott csalódást.

Negyedikként jön az Oceans című cucc, amiben ki más lenne a partner, mint Frank Ocean. A flow-alávalót ezúttal Pharrell szolgáltatta. Mind a három elem hozza a tőle elvárt szintet, ezért is az egyik legjobb szám az amúgy sem gyenge albumon. Pharrell egy kicsit álcázta a teátrálisabb beatet, ami a refrénnél nagyon kihallatszik, de ez nem véletlen, ugyanis Frank barátunk hangja nagyon beleillik a szám összképébe. Kicsit olyan, mintha lenne is refrén meg nem is, de szerintem zseniális megoldások vannak a számban. Frank megint megmutatta, hogy miért is tartom napjaink legjobb énekesének.

A F.U.T.W. számot hallgatva ismét egy Timbo alapba botlunk, ami már sok rosszat nem ígér, sőt… Egy nagyon letisztult szimpla basszusos alapot hallhat a nagyérdemű és egy istenigazából semleges számot, amit már vártam egy-egy ilyen karakteresebb darab után. Sokan mondják, hogy feleslegesek az ilyenek az albumon, de ha túl sok karakteres szám egymás után jön, akkor könnyen átsiklik az ember a karakteresség fölött. Az alábbi dal is karakteres, de messze nem annyira, mint az előzőek. És ez egyáltalán nem negatív…

A hetes rajtszámú számról előjáróban annyit, hogy az alapra összeállt egy régi és egy új beatmester. A Somewhere In America alapját nem más, mint Mike Dean és Hit-Boy eszközölte. Ebből jön az a következtetés, hogy itt már baj nem lehet! És nincs is. Egy klasszikus Jigga szám lett az alábbi track. Klasszikus zongorás alap egy kis jazzes beütéssel. Ez tipikus Jay-Z.Bárki bármit mond, ez egy gyöngyszem és ez elsőre nálam se tűnt annak, de másodjára valahogy megfogott ez a kis jazzes történet.

A Crown nem más, mint egy korszakos zseni hangszerelésében egy hamisítatlan sláger! Meglepő módon ütköztem bele a produceri listában Travi$ Scott nevébe. De marhára megörültem neki! A srác idén bukkant fel a semmiből és azóta az egyik legkomplexebb arc lett a mai rapszínpadon. A szám megmutatja, hogy nyitni kell ezek felé az elvontabb irányok felé, ugyanis Jigga nagyon ráérzett erre az alapra. Marhára bejövős már elsőre is a szám, de minél többet hallgatja az ember annál jobban ivódik bele az agyába. Vírus! 🙂

A kilencedik rajtszámot a Heaven című számra aggatták. A szám egy burkolt Timberlake énekkel startol, majd jön Jay és megmutatja, hogy az évek során semmit sem veszített abból az eleganciából, amiről őt mindig megismertük. A szám egy nagyon ízlésesen összerakott történet lett, amiért Timbaland a felelős The-Dreammel kiegészülve.

Majd jön az első egy percnél kevesebb ideig tartó szám, a Versus. Itt összeállt a két élő legenda Timbo és Swizz Beatz egy kis mókára, amiből ez a csoda jött létre. Kicsit old-school, kicsit jazz, kicsit táncos. Egy büdös nagy kérdésem van: Mi a bánatért csak 51 másodperc a szám??? Ez az a tipikus szám, amit elhallgatnék nagyon sokáig. Jigga fantasztikus most is!

Part II (On the Run) című cuccban megmutatja hangját az asszony is! A dolog szépsége, hogy szerintem ez a szám nem erre az albumra készült, mivel az öt és fél percből Beyoncé masszívan eldalolgat legalább 3-3,5 percet, amivel semmi bajom sincs, csak furcsa. Az alap ismét mesteri, ismét Timbo 🙂 Nagyon bejövős darab elsőre is. Egy biztos: nagyon jól kiegészítik egymást a partnerek. Tipikusan romantikus filmbetétdal lehet a Part II (On the Run)! Meghittebb nyári estékre melegen ajánlott!

Az újabb 55 másodperces cuccot se értem miért ilyen marha rövid… A Beach Is Better producere nem más volt, mint napjaink legfelkapottabb producere: Mike WiLL Made It.  Eléggé gyilok szám és a rövidsége ellenére az egyik legjobb az albumon. A vége kicsit olyan, mintha nem lenne befejezve és még lenne folytatás, csak azt már nem hallhatjuk. Érdekes… DE JÓ!!!

Az nem kérdés, hogy a rap műfaján belül is beszélhetünk az örömzene fogalmáról, amit a BBC című szám teljesen újraértelmezett nekünk. A Pharrell által hangszerelt szám egy jam-hangulatot idéz elő, ugyanis aki a lemezen dolgozott az mind hallható a számban. A refrénben a három producer (Swizz, Timbo, Pharrell) dörmög. Őket Beyoncé és Justin egészítik ki egy-egy felütéssel. Az első verzét Nas tolja és valami olyan lazasággal, hogy az elképesztő. Itt azt hittem már nem lehet jobb… Pedig lehet! Jay-Z tőle nem megszokott lazasággal olyan rímeket dobál, hogy az eszem megáll! Ez az, amikor a profik megmutatják, hogy a zene az ÖRÖM!!!

A lemez legmeghatóbb száma minden kétséget kizáróan a Jay Z Blue, ami nem másról, mint Jigga kislányáról szól. De ez se az a klasszikus érzelgős rapszám. Erről ismételten Timbo tehet, aki egy kőkemény beatet dobott fel némi gitárral és miegymással. Majd ha meghallgatja egyszer, akkor büszke lesz a faterra!

A La Familia egyfajta folytatása a témának, de ez már egy kicsit erőltetettebb köntösben. Az előző szám nagyon magasra tette a mércét a beattel kapcsolatban, amit ez nem ugrott meg. Viszont Jay-Z nagyon jó rappel egyensúlyozza ezt a kis hibácskát. Annyi még felróható a számnak, hogy refrénre utaló jel az nem sok van benne…

A zárótrack a Nickels and Dimes lett, amit egy ázsiai producer és Mike Dean raktak össze. Az elején a nyöszörgést leszámítva minden nagyon fain a számmal kapcsolatban. A maga öt percével igazán méltó lezárása ennek a fenomenális albumnak! Csak az a nyöszörgés…

Ha össze akarom foglalni az egészet, akkor az első szó, ami eszembe jut, az az IGÉNYESSÉG. Hihetetlenül nagy szakértelemmel és ízléssel lettek összeválogatva és megalkotva az alapok. Óriási tisztelet mindenkinek, aki ebben részt vett. Itt egy újabb kiváló bizonyíték, hogy nem kell minden évben új lemezt kiadni ahhoz, hogy fennmaradjon az ember. Elég 2-3 évente egy hasonlóan minőségi és remekbe szabott darabot megjelentetni és ezt bizton állítom, hogy még legalább 2-3 évig hallgatni fogjuk. A kérdésre pedig, amit az elején feltettem szerintem megvan a válasz! Eszméletlenül nagy lemez lett a MCHG, ami Jay-Z egyik legjobb albuma!

Top3 track: 1) Tom Ford     2) Holy Grail     3)BBC/Jay Z Blue

Az album a HipHop News Hungary szerint: 10/9,5

MCHG_cover-500x500

Wháááhhhááá!!! Megérkezett végre Jigga albumának első hímondója, ami nem más, mint a HolyGrail című csoda, amiben Justin Timberlake is hallatja a hangját. Most leszögezem, hogy a producer Timbaland volt és olyan alapot készített, amilyet már marha régen hallottam. ÓRIÁSIIIII. A számban Jay-Z óriásit tol, ami már nagyon hiányzott. Timberlake hangja pedig tökéletesen illek a dalba. Egyszerre dallamos és kemény. Ezt csak nagyon kevesen tudják elérni. Ők ketten igen!! #HolyGrail

jay-z-magna-carta-holy-grail

Mint már lassan egy hete tudjuk jövő héten csütörtökön robban New York királyának új lemeze. Jay-Z nem aprózta el a történetet, ugyanis már megjelenés előtt platinalemez lett a cuccból, mivel 1 000 000 példányt vett meg a Samsung belőle. Nagy kérdés volt, hogy kik lesznek a közreműködők a lemezen. Erre most fény derült. Össze-vissza 4 feat partner lesz az albumon: Beyoncé, Frank Ocean, Rick Ross és Justin Timberlake. A produceri listát még nem kaptuk meg de előreláthatólag 4-5 producere lesz az albumnak: Swizz Beatz, Rick Rubin, Pharrell, Timbaland és The-Dream. Én már tűkön ülök, hogy megkaphassam a lemezt!

1. Picasso Baby
2. Heaven
3. Versus
4. Tom Ford
5. Beach Is Better
6. FuckWithMeYouKnowIGotIt (Feat. Rick Ross)
7. Oceans (Feat. Frank Ocean)
8. F.U.T.W.
9. Part II (On The Run) (Feat. Beyonce)
10. BBC
11. La Familia
12. Jay-Z Blue
13. Nickles & Dimes

14. Holy Grail (feat. Justin Timberlake)
15. Open Letter