Posts Tagged ‘streetrunner’

the-marshall-mathers-lp-2-eminem

És igen elérkezett már végre ez a nap is! Nem-nem jött ki 2 Chainz új klipje, nem jött egy újabb Rozay szám sem French Montana album. Ez A NAP, ugyanis EMINEM 3 ÉV SZÜNET UTÁN KIADTA ÚJ ALBUMÁT. Már év elejétől voltak arra utaló jelek, hogy mindenki Slim Shady-je idén új hanganyaggal rukkol elő. Nagyon finom és ízléses infócsöpögtetés vette kezdetét nyáron pár képpel, amik a stúdióban készültek. Pózolt EM Big Seannal, Kendrick Lamarral és a Slaughterhouse-zal is. Mindenki találgatott, hogy milyen irányvonalat fog követni az album. Jött egy szám augusztusban, ami a Recovery-t idézte hangzásilag. Ez a COD játék egyik betéteként érkezett és váltig állították, hogy nem lesz rajta az albumon. Ezt mindenki szépen el is könyvelte. Majd a VMA előtt két nappal jött egy nagyobb áradat, ugyanis EM elkezdte vezetni Instagramját és a weblapja is “eltűnt” pár napra egy jellegzetes képpel. Ekkor már sokan tudták, hogy valami nagy van készülőben. Ez a valami a BERZERK nevet viselte, ami az album első kislemeze. Megjelent két promovideó és kiderült az album címe. Na ez volt az a szikra, ami ténylegesen kirobbantotta ismét az Eminem-lázat. Mindenki találgatott jobbra-balra, hogy milyen lesz a stílusa a lemeznek. A Berzerk valami óriásit ütött. Majd egy kis csend következett és kipattant a RapGod, ami tényleg felkavarta az állóvizet. Óriási az a track. Pár napja pedig a Rihanna asszisztálásával készült TheMonster látott napvilágot. Minden eddig megjelent szám eltért egymástól kicsit, de ez nagyon. Tipikus rádiósláger lett, de a jobbik fajtából. Mind a négy számnak és a két klipnek óriási sikere lett. A számlistát látva kicsit elcsodálkoztam, ugyanis a rapszcénából csupán K.Dot képviselteti magát a lemezen. De ez nem is olyan nagy baj. Már-már azt találgatjuk, hogy meglesz-e az első héten az 1 000 000 lemezeladás. Kritikánk végén:

Az első track máris egy 7 perces project, ami a Bad Guy nevet kapta. A cucc nem csak a hosszúsága miatt érdekes, hanem azért, mert osztott szám, ami annyit tesz, hogy két beat is hallható. Általában falra mászok az ilyen számoktól, de most valahogy megfogott. Az első beat nevezetesen Symbolic One(S1) nevéhez fűződik, a második alap pedig StreetRunner műve. Az első rész kifejezetten kellemes, majd a második egy nagyobb hangvételű dolog lett. Mindenképpen kiemelkedő és érdekes kezdés.

Második helyen a Parking Lot című skit jön, ami az év egyik legviccesebb skitje.

Majd jön a Rhyme or Reason, ami első hallásra nekem abszolút nem tetszett. Majd jött a második és akkor már elkapott. Először az alapja, ami szerintem isteni lett. Kicsit a ’80-as éveket idézi, de inkább a pop műfaj jellemzőivel. Főleg a refrén. Rick Rubin és EM feleltek az alapért. A szöveg és a rap teljesen a helyén van. Jó lett na! 🙂

A következő szám nekem az egyik kedvencem. A So Much Better valami frenetikus és marhára vicces. Az alapot EM szerezte és elsőre egy drámai hatást kelt a dolog. Majd jön a szöveg, amin besírtam szó szerint. Hatalmas. Úgy voltam vele, hogy meghallgattam egyszer, majd még egyszer és így tovább. Először keresgettem az értelmét a dalnak meg hasonlók, aztán mikor megtaláltam és elkaptam a fonalat alig tudtam leállni. Kedvenc!

A Survival már egy eléggé jól ismert szám. Először ez jelent meg, de csupán promóciós céllal és ez a cél nem is az MMLP2 volt. A track a Call Of Duty nagy sikerű játékot volt hivatott promotálni. De azért mindenki sejtette, hogy minimum a deluxe lemezen helyet fog kapni. A szám producere DJ Khalil volt és egy kicsit a Recovery-re utaló hangzásvilágot hallhatunk ilyen téren. Rapileg is hasonló a véleményem. A track refrénjét Liz Rudruguez énekli, ami szintén egy nagyon jó választás volt EM-től. A hozzá készült klip is nagyszerű lett.

A hatodik track a Legacy, ami egy kicsit nosztalgikus a számomra. A szám nekem valamiért hasonlít a Stan-re. Talán a hangulata és a felépítése teszi ezt. Nagyon jól összerakott és átgondolt szám. Az alapot Emile Haynie szerezte és tényleg nagyon jól sikerült beat lett, de valahogy az egész szám nekem túlon túl megfontolt.

Majdan jön a Skylar Grey közreműködésével készült Asshole című track. A beatet természetesen Alex Da Kid található. Minden adott egy nagyon nagy slágerhez, de ez valahogy nem lesz az… Eminem nagyon bekezd az elején, ami nagyon rendben is van, de tovább már sajnos nem érzek semmi különlegeset a számmal kapcsolatban. A beat kifejezetten gyenge. Nagyon nem illik a számhoz…

Következzék a BERZERK nevű csoda, ami szerintem az év egyik legkülönlegesebb és legjobb száma. Rick Rubin a beaten, ami önmagáért beszél. Ez az ember EM elmondása szerint is utánozhatatlanul lavírozik a különböző stílusok között. Ezért is törhetett ki olyan vita a különböző fórumokon, hogy most a BERZERK biza’ rock, rap vagy miféle eresztés. Nem határolható be szerintem sehová. Ja de egy kategóriába: A ZSENIÁLIS SZÁMOK kategóriájába.

A másik csodabogár egyből itt is van. A cím és a tartalom beszédes: Rap God. A zenét Develop aka DVLP szerezte és azt kell, hogy mondjam mindenre számítottam, csak ilyenre nem. DVLP ugyanis ‘Lil Wayne fejlesztés’, ami annyit tesz, hogy neki és a YMCMB különböző tagjainak szerez zenét, ezért is csodálkoztam az ő felbukkanásán. Az alap tökre elüt Marshall eddigi dolgaitól. Nem azt mondom, hogy tucatbeat, de azt se, hogy nagyon egyedi és fülbemászó… Lehet, hogy pont ez volt a célja, ugyanis komoly kritikát fogalmaz meg a mai rap-társadalomról EM és ez a beat nagyon is jellemzi a hip-hop mai állását. A flowtól pedig meghaltam. Nem lehet egyszerűen utánozni Eminemet. Egyedi és megismételhetetlen!

A Brainless című track teljesen Eminem-munka, ugyanis ő írta az utolsó ütemét és szavát is a számnak. Nagyon fain lett a szám. Az alap a kis zongorával a zsenialitás határán van. Eminem énekli a refrént is, ami szerintem kifejezetten jót tesz a számnak. Tökéletes az utolsó másodpercig.

Majd landol a lemez egyik legmegosztóbb száma, a Stronger Than I Was. Eminem ismét a produceri székben. Elsőre mikor csak a trackre figyeltem és nem a szövegre hanem összességében tényleg az egészre, akkor azt mondtam, hogy ‘Mi ez a sz@r???’ Majd utána rákoncentráltam a szövegre, ami meg nagyon elkapott. Harmadik hallgatás után már teljes mértékben értettem azt a fájdalmas és néhol szívszaggató érzést, amit EM kicsit furán ültetett át ebbe a számba.

A lemezen egy szám csak rádiófelhasználásra készült 🙂 Ez nem más, mint a The Monster, ami kiemelkedő lett és rádióbarát egyszerre. Zseniális minden tekintetben. EM úgy tette ezt a számot slágerré, hogy közben “eminemes” maradt és tartalmas, ami a mai rádiókultúrában nem megszokott, sőt mondhatni ismeretlen. Az eladhatóság érdekében(nem mintha Eminem rászorulna) Rihanna is beszállt a refrénbe, amit John Bellion írt. A track zenéjét pedig a Slaughterhouse DJ-je, Frequency írt.

A So Far pedig a lemez legsokoldalúbb száma zeneileg és flowilag. Nem lepődhetünk meg rajta meg, hiszen Marshall mindig is híres volt a sokrétűségéről. Rick Rubinről pedig ugyanez elmondható. Nagy páros, nagy momentuma ez a szám és a rap, mint műfaj látszik, hogy mennyire széles skálán is tud mozogni. Kis country, kis rap, kis pop. Nagyon jól és ízlésesen tálalva 🙂

A lemez legvártabb száma egyértelműen a Love Game volt, amiben összejött az álom páros. Slim Shady és K. Dot egyértelműen a legkapósabb és legjobb páros manapság a rap színterén. Eminem általában az ilyen számokat/collabokat viccesre vesz. Most pedig annyira jól sikerült ez a közös poénkodás Rick Rubinnel kiegészülve, hogy majdnem a mentő vitt el a nevetéstől. Az alap ismét egy kis country beütést kapott, de nagyon jól illeszkedik a szövegcentrikus és technikás raphez. Halálos ez a szám 🙂

A lemez legcsodálatraméltóbb száma a Headlights, amiben Eminem megbocsájt anyjának. Szerintem nagyon nagy dolog az, hogy valaki ennyire kirakja az érzéseit a rajongóinak és mégis ennyire titokzatos. Csodálom ezért Eminemet, hogy minden egyes lemeze arról szól, hogy az elmúlt lemezkészítési időszakban miket élt meg és miken ment keresztül. Nem is tudok mást mondani ehhez, mint azt, hogy a legőszintébb szám az elmúlt 3-4 évből. Hihetetlen mennyire át lehet érezni a rímeken keresztül azt, hogy mit érez. Nate Ruess pedig nagyon odateszi magát a refrénben.

Ezután az érzelembomba után az Evil Twin egy tökéletes befejezése az albumnak. Nem különösebben kiemelkedő szám, de egy concept-albumnál tökéletes zárás. Kicsit agresszív, kicsit odamondós, de ez csak a megfelelő határokon belül. Jó zárás na!

A bónusz lemezről most eltérő módon általánosságban és nem a ‘track by track’ módszert alkalmazva megyek végig. Először is úgy definiálnám a bónusz számok összességét, mintha egy kis MMLP2-t tartanék a kezemben. Nem érződik egyik számon se, hogy ez a bónusz és csak odapakolták. A frászt! Az összes szám egytől egyig mestermű. Teljesen különböző producerek dolgoztak a számokon. Eminemtől kezdve Alex Da Kiden át Cardiakig. Utóbbi egy nagyon kellemes meglepetés. Minden hangulatra talál valamit az ember a deluxe-on. Két szám mégis kiemelkedő számomra. Név szerint a Beautiful Pain és a Groundhog Day. Két teljesen más dal, de mind a kettő tényleg olyan, hogy bármikor meghallgatható.

A lemez egésze pedig szerintem olyan, amilyennek egy Eminem lemeznek lennie kell. Bármilyen hangulatunkban is vagyunk tuti, hogy van 2-3 olyan szám, ami pont passzol az adott hangulathoz. Nincs telepakolva értelmetlen közreműködésekkel, csupán annyival, amennyivel kell, ami szintén nagy előnye a lemeznek. Zeneileg is sokrétű lett. Nagyon érződik rajta Rick Rubin keze. És itt jön az egyetlen kérdés: HOL A BÜDÖS FENÉBEN VAN DR. DRE??? Egy cseszett zenét sem írt a lemezre, ami azért nagyon meglepő. Ez az első EM album, amin nincs tőle egy ütem se. Boralmasan lehangoló az, amit az általam nagyon tisztelt Doki mostanában művel… De ez nem von le semmit a lemez érdeméből. Hiába mondják, hogy ez már nem az az Eminem, aki az MMLP-t készítette, de azóta eltelt egy csomó év és nagyon sok minden változott. A mai viszonyokat ismerve abszolút teljesítette a küldetését és minden tekintetben egy legendás albumot kaptunk. Nálam jelenleg a képzeletbeli 3. helyet foglalja el a lemez az MMLP és a The Eminem Show után. Nagyon igényes lett ezt nem győzöm hangsúlyozni.

TOP 3 track: 1) So Far     2) Love Game     3) Beautiful Pain

A lemez a HipHopNews Hungary szerint: 9,9/10 (mert egyesek szerint tökéletes nem létezik)

lil-wayne-i-am-not-a-human-being-2-album-cover2 (1)

Már lassan fél éve kellett volna kijönnie az új Lil Wayne albumnak, de a már megszokott, mondvacsinált okokra való hivatkozásból fakadó tologatások és halasztások révén késett az album, egészen máig.
De félre a negatívumokkal! Örüljünk, hogy Weezy ismét jól van és megérkezett az album, amelyet én személy szerint nem tudtam a single-ek alapján hova tenni. Az biztos, hogy vártam, ugyanis ez Wayne tizedik(!) albuma, ami nem semmi. Mint említettem a kislemezek eléggé felemás érzésekkel töltöttek el. Az elsőként érkező MyHomiesStill-től feldobtam volna a pacskert, olyan borzalmas lett. Majd érkezett a Detaillel közös NoWorries, ami már nem volt rossz, de valahogy mégsem az igazi. Ezután egy héten belül érkezett a LoveMe és a RAF(RichAsFuck). Előbbi visszaadta a reményt arra, hogy talán mégse lesz ez olyan rossz, de  a RAF ismét elbizonytalanított. Aztán jött a tracklist, ahol a közreműködők nevén sokkoltam be. Mégis hogy kerül egy Gunplay vagy egy Soulja Boy egy Weezy albumra????? Aztán az utóbbira megkaptam a választ: SOULJA BOY A LEGÚJABB YMCMB TAG… Erre még jött Weezy azon nyilatkozata, hogy a zene nála már csak második helyen van az életében a deszkázás után. És milyen igaza lett. A lemeznek a 60%-án érződik, hogy ez nem az a megszokott, nívós Tunechi lemez. És ez sajnos nem csak annak tudható be, hogy Tune nem preferálja mostanság, hogy a stúdióban legyen, hanem inkább a katasztrofális közreműködéseknek…Na lássuk, hogy miért is írtam ezeket:

Az első szám az IANAHB címet viseli. Ez egyfajta intronak fogható fel. Nade mekkora intro!!! A több, mint 5 perces számban Wayne egy szál zongoraalapra tolja. Ilyet én az utóbbi években nem is halottam tőle. Óriási az alap egyébként, amit egy bizonyos Elew követett el, akit napjaink legjobb jazz-zongoristájaként aposztrofálnak, valamint ő a rock-jazz műfajának megalapítója. De a rap az mindent visz! Szerintem már most kijelenthető, hogy az év introját hallhatjuk.

Második helyen máris egy “spancollab” érkezik Curtains címmel. A cucc producere Detail, a partner pedig Weezy hűséges barátja Boo. A szám jól kezdődik, mivel Wayne visszatér az auto-tune-nak nevezett csodához, ami piszkosul jól áll neki. Majd beüt a Boonak nevezett gikszer. Nagyon fain kis track lenne, ha nem kotnyeleskedne bele a srác. Nem annyira vészes, hogy benne van, de nélküle még jobb lehetne szerintem.

Harmadikként érkezik az album egyik fénypontja a Days and Days című track, amiben 2 Chainz működik közre. A Cool&Dre alap kicsit emlékeztet a régi idők számaira, mivel egy jó kis sampler található benne. Az alap nagyon a helyén van, ahogy Tunechi rapje is. Még “KétNyaklánc” sem tol benne észveszejtően rosszat, szóval egy nagyon korrekt és ütős számról beszélhetünk.

Eddig, mint olvashattátok, nagy gáz nincs, de érkezik a negyedik, a Gunwalk. A track producere Juicy J volt, aki eddig mint producer nem alkotott maradandót. Most egy bangert tolt Wayne és partnere, Gudda Gudda alá. Weezy hozza a szintet, de semmi extra, ám az, hogy ez a Gudda Guddának nevezett förmedvény mi a sz@rt keres a rapszakmában, az nálam mindig nagy talány. Így kell elcseszni egy egészen jó számot a közreműködővel… És ez nem egy kivételes eset ezen a lemezen sajnos.

Majd érkezik a második kislemez a No Worries, ami szerintem egy egészen vállalható szám. Detail beleillik a refrénbe, a beat jó, ahogy a rap is. A hozzá készült klippel nem vagyok megbarátkozva, de ez egy személyes vélemény.

Hatodik helyen érkezik a közreműködő nélküli Back to You, aminek a producere Fabio Marascuillo volt és egy rockosabb, de bitangjó alapot tolt Weezy barátunk alá. Itt felemás érzéseim vannak, mivel végre egy egészen őszinte és mondanivalóval rendelkező track ez, de Weezy ordibálása, amit jelen esetben rapnek nevezünk egy kicsit belerondít a dologba. Minden esetre egy nagyon egyedi szám lett, ez tény! Később fog ez eldőlni abból a szempontból, hogy maradandó-e.

Ezt követi egy olyan szám, ami a lemez egyik legjobb száma lenne, HA NEM EGY SZÁNALMAS KÖZREMŰKÖDŐ LENNE A VENDÉG! Ez a track a Trigger Finger. A beaten ismételten Juicy J található, aki egy eléggé cool alapot lökött. Wayne rapje nagyon monoton, ami tökéletesen illik a számba. A lemez egyik legjobb rapjét lökte Weezy, de van egy Soulja Boynak nevezett szánalom a számban, aki annyira enervált és értékelhetetlen rapet tol, ami nem elfogadható ezen a szinten szerintem. A rapjét a beszédtanulás kezdeti fázisához, a gügyögés-szinthez tudnám hasonlítani… A számot miatta nem kedveltem meg. De majd kivágom az ő részeit belőle és úgy hallgatom: “Listener Cut Version” 😀

Nyolcadikként érkezik a Beat the Shit című förmedvény, ami egy elektronikusabb banger alappal rendelkezik DVLP által. A közreműködő Gunplay, aki fenti írásomat megcáfolva nagyon jót ordít a számban. A flow-k még elfogadhatóak, de a refrén az minősíthetetlenül fos lett!

Következik a R.A.F., azaz a Rich as Fuck. A lemez második 2 Chainz collabja. A beaten T-Munis található és egy eléggé gagyi dolgot hallhatunk a még gagyibb refrén és rap alatt. Nekem túlságosan sablonos a track… A klip viszont kicsit feldobja a dolgot 🙂

A tizedik track a Trippy nevet viseli. Ez a harmadik és egyben utolsó Juicy J meló az albumon, de itt duplán kapunk az élvezetből, ugyanis itt rappel is az ex Three6Maffia tag. A szám eléggé közepes lett. Nagyon sok ilyesmi landol manapság, így nem türemkedik ki a piacon. Igazi töltelékcucc.

Majd jön a lemez legjobb darabja a Bitches Love Me!!! Wayne még egy korábbi Swaynek adott interjújában utalt arra, hogy neki ez a kedvence a lemezről. Nem is csodálom, mivel ez a track tényleg nagyon frankó lett. Nem akárkik melóztak vele: az alapot Mike WiLL Made It követte el, a refrénen pedig Future és Drizzy osztozik, s ez a páros ebben a visszafogottan mesteri refrénben igazi örök élmény lett. A track elsőre sláger és a hozzá készült videó is igazi mestermű lett, ráadásul tele van apró kis egyedi képi trükkökkel, amik totál feldobják a látványt és kiemelik a klipet! 10/10

A soron következő szám címe a Romance. Ennek az a különlegessége, hogy a beaten állítólag maga Wayne található. Ennek a számnak van egy elég erős poppos beütése is, de nagyon tetszetős. Főleg a refrénje emelhető ki, ami nagyon jól szól.

A szerencsétlen 13. sorszámot a God Bless America viseli, aminek alapja ismét a Cool&Dre párostól származtatható. A szám szerintem a lemez egyik leggyengébb pontja, bár a beat az kifejezetten erős! Sajna Weezy nagyon gyengét hoz benne, ő maga rontja el az egészet…

Ezt követi a Wowzers című szörnyűség! Hogy miért az? Mert a “szerzője” az alapnak Soulja Boy és egy olyan alapot rakott össze, amihez kb. semmilyen zenei tudás nem szükségeltetik. Nagyon meglátszik a dolgon, hogy egy egyszerű programmal összerakott zene ez… Wayne pedig csak egy közepes flow-t tol rá. Ne is ragozzuk!

A záró track a Hello nevezetű track, ami egy ízig-vérig rock-rap alapra íródott. A producer Mike Banger volt. Hihetetlenül hardcore cucc lett. Ez egy nagyon megosztó szám lesz, mivel tényleg ízlések és pofonok, hogy kinek mi a tűréshatára. De ez pl. nekem bejön, nem is kicsit. 🙂 Jó ilyen egyedi track-et hallani a záró pozíciójában egy lemeznek.

A Deluxe lemez első darabjától én személy szerint nagyon sokat vártam, ugyanis ez a másik úgynevezett “all-star” track, ugyanis a Lay It Down-ban megtalálható Cory Gunz és Nicki Minaj is. A zenét pedig Diplo és DJ Itchy követte el. A cuccban Wayne eszméletlenül gyengét alakít… Kedvtelen és enervált. A számot most az egyszer a közreműködés menti meg, ugyanis Cory és Nicki is jót tol a számban.

A második bónusz a Hot Revolver teljes verziója. Ez is egy rockos szám, aminek java részét megtalálhattuk a Rebith albumon. Igazából ez a “nesze itt van fogd meg jól” című történet. Egy régi szám hosszabb verziója és kész is a bónusztrack. Nem túl hízelgő a lemez deluxeverzióját vásárló rajongóknak. Ez ilyen “bekaphatjátok ti is” érzetet kelt rendesen, amit szerintem manapság már kevés sztár engedhet meg magának.

A lemez utolsó darabja az első kislemez, ami a Big Sean közreműködésével készült My Homies Still. A cucc egy nagyon furcsa StreetRunner alapra íródott és egy kalap sza(r)mócát nem ér a történet…

Összességében a lemez nem lett annyira vészes, de az idegesít inkább, hogy ebből több odafigyeléssel és jobb közreműködők bevonásával sokkal jobb albumot lehetett volna összerakni. A lemez valószínűleg elég jól fog teljesíteni az eladási listákon, ám a szakmai listákon már nem lesz annyira fényes a dolog.

Top 3 track: 1)BitchesLoveMe   2)BackToYou   3)Days and Days

A HipHop News Hungary szerint a lemez: 7,5/10