Posts Tagged ‘S1’

the-marshall-mathers-lp-2-eminem

És igen elérkezett már végre ez a nap is! Nem-nem jött ki 2 Chainz új klipje, nem jött egy újabb Rozay szám sem French Montana album. Ez A NAP, ugyanis EMINEM 3 ÉV SZÜNET UTÁN KIADTA ÚJ ALBUMÁT. Már év elejétől voltak arra utaló jelek, hogy mindenki Slim Shady-je idén új hanganyaggal rukkol elő. Nagyon finom és ízléses infócsöpögtetés vette kezdetét nyáron pár képpel, amik a stúdióban készültek. Pózolt EM Big Seannal, Kendrick Lamarral és a Slaughterhouse-zal is. Mindenki találgatott, hogy milyen irányvonalat fog követni az album. Jött egy szám augusztusban, ami a Recovery-t idézte hangzásilag. Ez a COD játék egyik betéteként érkezett és váltig állították, hogy nem lesz rajta az albumon. Ezt mindenki szépen el is könyvelte. Majd a VMA előtt két nappal jött egy nagyobb áradat, ugyanis EM elkezdte vezetni Instagramját és a weblapja is “eltűnt” pár napra egy jellegzetes képpel. Ekkor már sokan tudták, hogy valami nagy van készülőben. Ez a valami a BERZERK nevet viselte, ami az album első kislemeze. Megjelent két promovideó és kiderült az album címe. Na ez volt az a szikra, ami ténylegesen kirobbantotta ismét az Eminem-lázat. Mindenki találgatott jobbra-balra, hogy milyen lesz a stílusa a lemeznek. A Berzerk valami óriásit ütött. Majd egy kis csend következett és kipattant a RapGod, ami tényleg felkavarta az állóvizet. Óriási az a track. Pár napja pedig a Rihanna asszisztálásával készült TheMonster látott napvilágot. Minden eddig megjelent szám eltért egymástól kicsit, de ez nagyon. Tipikus rádiósláger lett, de a jobbik fajtából. Mind a négy számnak és a két klipnek óriási sikere lett. A számlistát látva kicsit elcsodálkoztam, ugyanis a rapszcénából csupán K.Dot képviselteti magát a lemezen. De ez nem is olyan nagy baj. Már-már azt találgatjuk, hogy meglesz-e az első héten az 1 000 000 lemezeladás. Kritikánk végén:

Az első track máris egy 7 perces project, ami a Bad Guy nevet kapta. A cucc nem csak a hosszúsága miatt érdekes, hanem azért, mert osztott szám, ami annyit tesz, hogy két beat is hallható. Általában falra mászok az ilyen számoktól, de most valahogy megfogott. Az első beat nevezetesen Symbolic One(S1) nevéhez fűződik, a második alap pedig StreetRunner műve. Az első rész kifejezetten kellemes, majd a második egy nagyobb hangvételű dolog lett. Mindenképpen kiemelkedő és érdekes kezdés.

Második helyen a Parking Lot című skit jön, ami az év egyik legviccesebb skitje.

Majd jön a Rhyme or Reason, ami első hallásra nekem abszolút nem tetszett. Majd jött a második és akkor már elkapott. Először az alapja, ami szerintem isteni lett. Kicsit a ’80-as éveket idézi, de inkább a pop műfaj jellemzőivel. Főleg a refrén. Rick Rubin és EM feleltek az alapért. A szöveg és a rap teljesen a helyén van. Jó lett na! 🙂

A következő szám nekem az egyik kedvencem. A So Much Better valami frenetikus és marhára vicces. Az alapot EM szerezte és elsőre egy drámai hatást kelt a dolog. Majd jön a szöveg, amin besírtam szó szerint. Hatalmas. Úgy voltam vele, hogy meghallgattam egyszer, majd még egyszer és így tovább. Először keresgettem az értelmét a dalnak meg hasonlók, aztán mikor megtaláltam és elkaptam a fonalat alig tudtam leállni. Kedvenc!

A Survival már egy eléggé jól ismert szám. Először ez jelent meg, de csupán promóciós céllal és ez a cél nem is az MMLP2 volt. A track a Call Of Duty nagy sikerű játékot volt hivatott promotálni. De azért mindenki sejtette, hogy minimum a deluxe lemezen helyet fog kapni. A szám producere DJ Khalil volt és egy kicsit a Recovery-re utaló hangzásvilágot hallhatunk ilyen téren. Rapileg is hasonló a véleményem. A track refrénjét Liz Rudruguez énekli, ami szintén egy nagyon jó választás volt EM-től. A hozzá készült klip is nagyszerű lett.

A hatodik track a Legacy, ami egy kicsit nosztalgikus a számomra. A szám nekem valamiért hasonlít a Stan-re. Talán a hangulata és a felépítése teszi ezt. Nagyon jól összerakott és átgondolt szám. Az alapot Emile Haynie szerezte és tényleg nagyon jól sikerült beat lett, de valahogy az egész szám nekem túlon túl megfontolt.

Majdan jön a Skylar Grey közreműködésével készült Asshole című track. A beatet természetesen Alex Da Kid található. Minden adott egy nagyon nagy slágerhez, de ez valahogy nem lesz az… Eminem nagyon bekezd az elején, ami nagyon rendben is van, de tovább már sajnos nem érzek semmi különlegeset a számmal kapcsolatban. A beat kifejezetten gyenge. Nagyon nem illik a számhoz…

Következzék a BERZERK nevű csoda, ami szerintem az év egyik legkülönlegesebb és legjobb száma. Rick Rubin a beaten, ami önmagáért beszél. Ez az ember EM elmondása szerint is utánozhatatlanul lavírozik a különböző stílusok között. Ezért is törhetett ki olyan vita a különböző fórumokon, hogy most a BERZERK biza’ rock, rap vagy miféle eresztés. Nem határolható be szerintem sehová. Ja de egy kategóriába: A ZSENIÁLIS SZÁMOK kategóriájába.

A másik csodabogár egyből itt is van. A cím és a tartalom beszédes: Rap God. A zenét Develop aka DVLP szerezte és azt kell, hogy mondjam mindenre számítottam, csak ilyenre nem. DVLP ugyanis ‘Lil Wayne fejlesztés’, ami annyit tesz, hogy neki és a YMCMB különböző tagjainak szerez zenét, ezért is csodálkoztam az ő felbukkanásán. Az alap tökre elüt Marshall eddigi dolgaitól. Nem azt mondom, hogy tucatbeat, de azt se, hogy nagyon egyedi és fülbemászó… Lehet, hogy pont ez volt a célja, ugyanis komoly kritikát fogalmaz meg a mai rap-társadalomról EM és ez a beat nagyon is jellemzi a hip-hop mai állását. A flowtól pedig meghaltam. Nem lehet egyszerűen utánozni Eminemet. Egyedi és megismételhetetlen!

A Brainless című track teljesen Eminem-munka, ugyanis ő írta az utolsó ütemét és szavát is a számnak. Nagyon fain lett a szám. Az alap a kis zongorával a zsenialitás határán van. Eminem énekli a refrént is, ami szerintem kifejezetten jót tesz a számnak. Tökéletes az utolsó másodpercig.

Majd landol a lemez egyik legmegosztóbb száma, a Stronger Than I Was. Eminem ismét a produceri székben. Elsőre mikor csak a trackre figyeltem és nem a szövegre hanem összességében tényleg az egészre, akkor azt mondtam, hogy ‘Mi ez a sz@r???’ Majd utána rákoncentráltam a szövegre, ami meg nagyon elkapott. Harmadik hallgatás után már teljes mértékben értettem azt a fájdalmas és néhol szívszaggató érzést, amit EM kicsit furán ültetett át ebbe a számba.

A lemezen egy szám csak rádiófelhasználásra készült 🙂 Ez nem más, mint a The Monster, ami kiemelkedő lett és rádióbarát egyszerre. Zseniális minden tekintetben. EM úgy tette ezt a számot slágerré, hogy közben “eminemes” maradt és tartalmas, ami a mai rádiókultúrában nem megszokott, sőt mondhatni ismeretlen. Az eladhatóság érdekében(nem mintha Eminem rászorulna) Rihanna is beszállt a refrénbe, amit John Bellion írt. A track zenéjét pedig a Slaughterhouse DJ-je, Frequency írt.

A So Far pedig a lemez legsokoldalúbb száma zeneileg és flowilag. Nem lepődhetünk meg rajta meg, hiszen Marshall mindig is híres volt a sokrétűségéről. Rick Rubinről pedig ugyanez elmondható. Nagy páros, nagy momentuma ez a szám és a rap, mint műfaj látszik, hogy mennyire széles skálán is tud mozogni. Kis country, kis rap, kis pop. Nagyon jól és ízlésesen tálalva 🙂

A lemez legvártabb száma egyértelműen a Love Game volt, amiben összejött az álom páros. Slim Shady és K. Dot egyértelműen a legkapósabb és legjobb páros manapság a rap színterén. Eminem általában az ilyen számokat/collabokat viccesre vesz. Most pedig annyira jól sikerült ez a közös poénkodás Rick Rubinnel kiegészülve, hogy majdnem a mentő vitt el a nevetéstől. Az alap ismét egy kis country beütést kapott, de nagyon jól illeszkedik a szövegcentrikus és technikás raphez. Halálos ez a szám 🙂

A lemez legcsodálatraméltóbb száma a Headlights, amiben Eminem megbocsájt anyjának. Szerintem nagyon nagy dolog az, hogy valaki ennyire kirakja az érzéseit a rajongóinak és mégis ennyire titokzatos. Csodálom ezért Eminemet, hogy minden egyes lemeze arról szól, hogy az elmúlt lemezkészítési időszakban miket élt meg és miken ment keresztül. Nem is tudok mást mondani ehhez, mint azt, hogy a legőszintébb szám az elmúlt 3-4 évből. Hihetetlen mennyire át lehet érezni a rímeken keresztül azt, hogy mit érez. Nate Ruess pedig nagyon odateszi magát a refrénben.

Ezután az érzelembomba után az Evil Twin egy tökéletes befejezése az albumnak. Nem különösebben kiemelkedő szám, de egy concept-albumnál tökéletes zárás. Kicsit agresszív, kicsit odamondós, de ez csak a megfelelő határokon belül. Jó zárás na!

A bónusz lemezről most eltérő módon általánosságban és nem a ‘track by track’ módszert alkalmazva megyek végig. Először is úgy definiálnám a bónusz számok összességét, mintha egy kis MMLP2-t tartanék a kezemben. Nem érződik egyik számon se, hogy ez a bónusz és csak odapakolták. A frászt! Az összes szám egytől egyig mestermű. Teljesen különböző producerek dolgoztak a számokon. Eminemtől kezdve Alex Da Kiden át Cardiakig. Utóbbi egy nagyon kellemes meglepetés. Minden hangulatra talál valamit az ember a deluxe-on. Két szám mégis kiemelkedő számomra. Név szerint a Beautiful Pain és a Groundhog Day. Két teljesen más dal, de mind a kettő tényleg olyan, hogy bármikor meghallgatható.

A lemez egésze pedig szerintem olyan, amilyennek egy Eminem lemeznek lennie kell. Bármilyen hangulatunkban is vagyunk tuti, hogy van 2-3 olyan szám, ami pont passzol az adott hangulathoz. Nincs telepakolva értelmetlen közreműködésekkel, csupán annyival, amennyivel kell, ami szintén nagy előnye a lemeznek. Zeneileg is sokrétű lett. Nagyon érződik rajta Rick Rubin keze. És itt jön az egyetlen kérdés: HOL A BÜDÖS FENÉBEN VAN DR. DRE??? Egy cseszett zenét sem írt a lemezre, ami azért nagyon meglepő. Ez az első EM album, amin nincs tőle egy ütem se. Boralmasan lehangoló az, amit az általam nagyon tisztelt Doki mostanában művel… De ez nem von le semmit a lemez érdeméből. Hiába mondják, hogy ez már nem az az Eminem, aki az MMLP-t készítette, de azóta eltelt egy csomó év és nagyon sok minden változott. A mai viszonyokat ismerve abszolút teljesítette a küldetését és minden tekintetben egy legendás albumot kaptunk. Nálam jelenleg a képzeletbeli 3. helyet foglalja el a lemez az MMLP és a The Eminem Show után. Nagyon igényes lett ezt nem győzöm hangsúlyozni.

TOP 3 track: 1) So Far     2) Love Game     3) Beautiful Pain

A lemez a HipHopNews Hungary szerint: 9,9/10 (mert egyesek szerint tökéletes nem létezik)

yeezus

Kanye West eléggé sokat hagyott ki mostanság és inkább apaságáról és csajáról, az üresfejű Kim Kardashian-ról lehetett hallani. Ezért én marha naivan azt gondoltam, hogy egy nagyon minőségi, igazi Yeezy albumot kapunk. A történet úgy kezdődött, hogy Kanye kiírta a csiripelős oldalálra azt, hogy “jun.18”! Mindenki találgatott,  hogy mit takar ez a jeles nap. A tippek a következők voltak: gyerek születése, új lemez, új kislemez. Mint kiderült a második tipp jött be. Pár hete egy 66 helyes vetítés keretében Ye bemutatta a NewSlaves című számot, aminek a végén megtalálható az Omega együttes gigaslágere, a Gyöngyhajú lány. Ebből volt is médiafelhajtás nálunk, de ez egy más téma… Én már tűkön ülve vártam a számlistát és a borítót, mert West mindig ad a körítésre. Megjelent a booklet meg az egész lemez sémája… Az első kérdésem az volt, hogy mi ez a szar?? Egy ilyen dolgot akárki összerak, sőt az egész egy átlátszó tok és egy sima lemez… Lehet persze belemagyarázni, hogy ez is üzenet értékű, stbstb., de őszinte leszek, én legfeljebb annyit tudok belemagyarázni, hogy ennyire nem tiszteli meg azokat a hallgatóit, akik képesek a 10 dalos albumáért még pénzt is adni. Odacsap eléjük egy piacon, feketén kapható lemezt, egy mediamarktos átlátszó tokot és egy post-it-feliratú lemezcímet. Hát ez a művészet gyerekek! A rajongók teljes semmibevételének művészete legfeljebb. Itt ért tehát az első csalódás. Majd jött a tracklist… Kérdeznék ismét: Mi az, hogy 2013-ban 10(!) track van egy nagylemezen????????? Majd a következő mélypont a közreműködők személyei voltak. Chief Keef mit keres egy Kanye West lemezen????? A lemez megjelenése előtt két tábor létezett: akik bíztak Kanyeban és azok akik már temették az albumot. Nézzük, immár nem csak az előzményinformációkra támaszkodva, hanem magára a lemezre, hogy kiknek lett igaza:

A kezdő nóta az On Sight címet viseli. A szám kezdetén már érezhető, hogy az alapért a betyáros Daft Punk páros felelős.  Az alap valami elképesztően irritáló, de Kanye rapje nagyon fekszik, de a refrén…. Olyan éles és hirtelen a váltás a szám közepénél, hogy az nem emberi fülnek való. Borzalmas ez az alap… Nagyon elrontotta a számot, pedig West nagyon jót tol. A keverés is durva lett, rendesen fáj a fülnek a váltás benne, sajnos, pedig ez még fogyasztható is lett volna.

A második helyen a Black Skinhead című szám jön, ami már a címről árulkodik a témát illetőleg. A beaten ismét a Daft Punk székel, de most Travis Scott is besegített és így már talán hasonlít egy rapalaphoz a cucc zenéje. De az az igazság, hogy túl monoton a track. Mintha egy futás közben rappelne Kanye és ez egy idő után elmondhatatlanul idegesítő és nem mellesleg marha unalmas. Mondjuk tipikus Yeezy nóta lett, mert eléggé extravagáns így egyben a történet. Ez a tipikusan valakinek bejön, valakinek nem kategória. Mindenesetre ez tényleg egy szokott West-minőségű cucc, nagy kivetnivaló nincs benne.

A legegoistább számcím, amivel valaha találkoztam az a harmadik számnak a címe, ami nem más, mint az, hogy I Am a God. A számban Justin Vernon óbégat az első pár másodpercben. Az alapon ismét a Daft Punk, de ezúttal Hudson Mohawke-kel kiegészülve. Utóbbiról tudni kell, hogy Nagy-Britanniában ő egy eléggé elismert house dj. A track úgy kezdődik teljesen, ugyanazzal a basszussal, mint az előző szám… Idegesítő és eléggé nagy melléfogás is. Hallod és elkezd tőle zúgni az agyad, komolyan, ha kikapcsolod még utána is egy percig hallod azt a rohadék zúgó-búgó basszust! Baromi idegesítő tényleg. De nagyon jól érződik rajta Hudson stílusa, ami nagyon jóvá varázsolja ezt a hülye basszust. Ám a vége nagyon elvágja megint az utat ahhoz, hogy megszeressem a számot. Az a sikítozás és lihegés nem ide való… bár értem a lényegét, de tényleg elviszi a hallgatható kategóriából a dalt. Vagy nincs mese, házilag ki kell vágnunk, ha nem akarunk becsavarodni a dal hallgatásától.

Elérkeztünk a negyedik versenyzőnkhöz, ami nem más, mint a New Slaves, ami nekünk, magyaroknak különösen tetszetős lenne a vége miatt, DE… A beaten a Daft Punk, Rick Rubin és Mike Dean, de ez sem húzza ki a cuccot a slamasztikából, ugyanis kb ugyanaz az alap, mint az előző számokban. Egy minimalista underground-electro cucc. Kanye rapje ismét üt, de ez senkit sem érdekel, mert az alap nagyon uncsi. Bár egész jó az összhang. Ééééssss jön a hirtelen váltás, az Omega és Frank Ocean óbégatása. Valami szörnyedvény módon csinálták meg ezt a dolgot. Olyan az érzésem, mintha Franknek éppen valami csúnyaságot csinálnának azzal a bizonyosával… És jön a legvége, amin nagyon felkaptam a fejem, ugyanis MAGYARUL hallani az eredeti felvételből pár sort. Beszarás… Speckó én négyszer tekertem vissza, hogy jól hallok-e. Kíváncsi leszek az Omega reakciójára a cucc hallatán, meg, hogy erre tényleg volt-e engedély. Mindenesetre ezt kivételesen jó érzés volt hallani. Bár Kanye és az Omega összehasonlíthatatlan muzikalitásban (nyilván az Omega javára írom ezt). 🙂

Ötödikként jön a lemez egyik legpocsékabb száma, a Hold My Liquor és Chief Keef. A beaten a tavaly felkapott Young Chop található és egy egészen jó, tőle szokatlanul jó alapot találunk. DE!! Chief Keef és az auto-tune a tuti kombó arra, hogy ne hallgassuk végig a számot. Borzalom az egész! És Kanye sem egy eget rengető benne. Nem jó.

Majd jön a lemez egyik fénypontja, az I’m In It!! RZA olyan beatet tolt Yeezy alá egy rohadt jó samplerrel, hogy meghalok tőle!! A ragga betét pedig véglegesen szétszed. A rap nagyon rendben van, egyedül a téma lett kicsit alpárian megfogalmazva, de minden nem klappolhat. Eszméletlen lett, az év beatje eddig ez, az tuti! Nagyon jó, hogy végre ezekből az electro-pop-os alapokból kilépett végre a hatodik számra West. A lemez második legjobb száma!

Ezt a Blood OnThe Leaves követi, ami tipikus régi “kanye-tune”-nal lett megspékelve. Az alapért a TNGHT nevű formáció a felelős. A szám jól fel van építve és pont a felénél érkezik a váltás, ami az auto-tune-t cseréli le a rapre. Az első szakasznak csupán annyi problémája van, hogy ez az auto-tune rész nagyon el van nyújtva. De az utolsó egy percben ez még jobban észrevehető. Nekem annyira nem tetszik ez az állandó nyújtogatás, ami már a korábbi számoknál is észlelhető volt, de itt aztán tényleg!

Nyolcadik helyen a lemez legjobb száma jön, a Guilt Trip, amiben Kid CuDi működik közre. Az alapot S1 dobta a két srác alá és a refrén egy sampler, ami az egyik kedvenc tavalyi számomból származik. Ez nem más, mint Pusha T Blocka című száma. Itt is van auto-tune bőven, de akad egy két eléggé jó rím is. De az elnyújtás itt is rendesen érzékelhető, főleg CuDi barátunknál. Viszont ez a zseniális refrénmegoldás kárpótol mindenért 🙂

Nehogy azt gondoljuk már, hogy raplemezen vagyunk!!! Mondhatta magában Kanye és erről tett is, ugyanis a francia szintipop és techno producert kérte fel a zenei alapra, aki nem más, mint Gesaffelstein. A Send It Up névre hallgató számnak egyedül a refrénje karakteres, amit King L nyomott el. Az alap monoton a műfajából eredően és halálosan egyszerű. Kanye borzalmas rapet tol…

Az utolsó szám a Bound 2, ami az egyetlen No I.D. hangszerelés az albumon. De itt se teljesen magától jött az alap, ugyanis a beat konrétan annyi, hogy ’70-es évekbeli jazz-slágerek lettek összevágva az elejére és arra rappel West. Az utolsó pár másodpercre pedig visszajön az a mocskosul idegesítő szinti cucc, amitől megőrülök… Nem a rappen van itt sem a hangsúly…

Összességében kijelenthető, hogy két-három számot leszámítva egy rohadt electro-pop instrumentális lemezt kaptunk egy-két rapbetéttel fűszerezve… Az első négy számból három kukába való egyértelműen!! A Daft Punkos alapok egytől egyig sémák és olyan az első négy szám, mintha összefolyna… Egyértelmű, hogy ez a 10 trackes album(ocska) Kanye West eddigi legrosszabb kiadott munkája, bármilyen tekintetben. Van egy bizonyos összhang, de az a sok auto-tune és a nyújtások annyira elvitték popos irányba a lemezt és a közreműködők sem éppen a legerősebbek. Szóval én mindenképpen csalódásként hallgattam végig ezt a lemezt…

A 3 legjobb szám: 1) Guilt Trip     2) I’m In It     3) I Am a God

A lemez a HipHop News Hungary szerint: 6/10

ES ITT VAN!!!!! Megjelent vegre valahara a masodik kislemez a jovo ev elejen erkezo 50 albumrol. A cuccos a MyLife cimet kapta es elegge odacsapos lett. Teljesen masfele lett, mint a NewDay, de ez igy is van rendjen. A partnerek nem akarkik. Vegre ujra osszeallt a G-Unit vezere Eminemmel, akik olyat tol a szamban, hogy nincs ra szo. Nagyon beporgette SlimShady a nyelvet. 50 sem sajnalta a dolgot, o is nagyot tol a cuccban. Az enekes pedig a Maroon5 frontembere Adam Levine, akitol feltem, hogy mit fog tolni, de o is nagyon jol enekelte a refrent! Tenyleg mindenki odatette magat.Az ev egyik ha nem a legjobb szamat raktak ossze, S1 hangszerelesevel. nem egy DrDre alap, de igy is nagyot szol. Mint a szam, de mit is varjon az ember egy ilyen triotol, ha nem vilagslagert??? A szam egyebkent a DETOXra keszult, de most kaptuk meg, mint elodjet a NewDay-t is 🙂 A mixelest ezuttal is az utanozhatatlan Steve B kovette el.

LETOLTES

Mi meg plusz johir, hogy MrFerrrari megosztotta a kliptrailert is, ami alapjan az ev egyik legjobb klipjenek igerkezik a MyLife videoja.  nameg ma ejszaka el is tolja 50 es Adam a szamot az amerikai Voice tehetsegkutatoban!!