Posts Tagged ‘Pharrell’

2014-03-31-aliciakeys-kendricklamar-pharrell-spiderman2_jpg_630x409_q85

Alicia Keys és Kendrick Lamar a Csodálatos Pókember 2., hamarosna a mozikba is érkező filmje kedvéért összeállt egy igen érdekes, pörgősen induló (Lamar) és kellemesen lelassuló, enyhülő (Keys) dal kedvéért (és még Pharrell is feltűnik, nem véletlenül). Igazi keményebb vonalból könnyedebb dallamossággá alakuló slágert hoztak össze, amihez ma megjelent a friss klip is, mely igencsak patent módon fest, ami nagyban köszönhető a filmből kölcsönzött jeleneteknek. Lessétek be! A filmet pedig már várjuk nagyon mi is! 🙂

Ui.: Kendrick Lamar micsoda verzét tol az elején! Szerintünk rendesen belepakolta a mikibe, amit bele kellett!

future-move-that-dope-500x500

Újabb gigantikus kombó érkezett MikeWiLLMadeIt hangszerelésében. Szerintem hangzásilag és minden más tekintetben nagyon extra lett a szám. Az alap hatalmas és a rapek is ott vannak a szeren 🙂

Megvan T.I. új kiadója!

Posted: november 24, 2013 in Hírek
Címkék: , , ,

012512-music-rappers-turned-executives-ti-500x281

Lassan egy éve jelent meg TiP utolsó Atlantic-nál kiadott albuma és azóta keresi az atlantai rapguru, hogy hol tudna elhelyezkedni. A dolgot az nehezítette, hogy nemcsak ő, hanem az egész Hustle Gang pereputty is kiadót keresett és így senki nem akarta őket befogadni. T.I. méltatlan ajánlatok sorát kapta egészen mostanáig. Pharrell barátja hathatós segítségével ugyanis tegnap aláírt a Columbia Recordshoz Harris és bejelentette, hogy 2014 elején érkezik az új album is!

azealia-atm-jam

Megérkezett a videó Banks kisasszony és Pharrell közöséhez.

BS8O_PdCQAA37e6

Az év egyik legjobban várt lemeze kétséglenül Pusha T bemutatkozóalbuma, a My Name Is My Name. Az albumot húzták, halasztották, de a mai napon azért csak megjelent! Pusha az elmúlt két évben számos dologgal hívta fel magára a figyelmet. A legemlékezetesebb kétségkívül a Lil Wayne-nel való kakaskodása volt. De ezek mellett persze dolgozott is rendesen. Év elején kijött egy tape-pel, ami jelezte, hogy nagyon jó anyag lesz a lemez, mivel a tape is bitangerős volt. Aztán jöttek szépen sorban a kislemezek. Mikor megjelent a számlista, akkor már tényleg éreztem, hogy az év egyik legjobban összerakott albuma lesz a MNIMN. Pusha már előre vetítette, hogy a rapszcéna legjobb producerei dolgoztak az albumon, ami teljesen igaz is! Swizz Beatz, Kanye West, Hudson Mohwake, Pharrell, hogy csak pár nevet említsek. A legkorrektebb dolog azonban az, hogy Pusha nem szórakozott holmi deluxe meg anyám tudja milyen plusz dolgokra, hanem kiadott egy 12 számos lemezt és ennyi. Na lássuk, hogy sikerült:

Az első track nemes egyszerűséggel a King Push címet viseli. A producere a számnak Kanye West volt, szóval a hangzásbeli extra garantált! A számban tényleg nem csalódunk, sőt nyugodtan kijelenthető, hogy az év legjobb introja/nyitőszáma lett az alábbi szerzemény. Pusha egyébként a számban arról beszél, hogy mennyire várta ezt a pillanatot és hasonló finomságok. A lényeg, hogy nagyon egyedi számot kaptunk. A klip is nagyon különleges lett.

A lemez legmegosztóbb száma minden kétséget kizáróan a Numbers on the Boards, ami mindenkit letaglózott. Valakit pozitív értelemben, valakit pedig negatívan. Személy szerint én az első kategóriához tartozok. Az alap nagyon furi, de szerintem zseniális, A zeneszerzők nem éppen arról  híresek, hogy szokványos dolgokat kreáljanak. Don Cannon és Yeezy voltak felelősek ezért az alapért. A rap egy nagyon indulatos és elképesztő flowt hoz. A hozzá készült klip pedig szintén eredeti lett!

A lemez legjobb száma nálam egyértelműen a Sweet Serenade, ami megnyitja a collabok arzenálját. A beaten nem kisebb ember, mint Swizz Beatz. A refrént Chris Breezy vállalta be. Pusha T óriási rímeket csattogtat. Az egész pedig egy nagyon fogyasztható, mai köntösbe van bújtatva. A modern hangzásvilág és a régi iskola találkozik. A klipet pedig tegnap mutatta be Colin Tilley, szóval tényleg gigászok munkája ez a track! Hibátlan!

A lemez legnagyobb meglepetése volt számomra az alábbi szám. Tudtam, hogy a DefJam rá fogja paterolni Rozay kapitányt a lemezre, de arra nem ofgadtam volna, hogy jól fog elsülni a dolog. A beaten Kanye és Hudson Mohwake és ők egy nagyon elegáns alapzenét hoztak össze. Tökéletes az összhang a két rapper között. Egyedül egy dolog van, ami nem tetszik, de az nagyon nem: Yeezy auto-tune nyögései… Minek??? De azt leszámítva jó kis szám a Hold On.

A Suicide című számban egy kevésbé ismert arc tűnik fel. Nevezetesen Ab-Liva. A zenefelelős ezúttal Pharrell Williams. A szokásos extravagáns beat, amire embereink hihetetlenül különleges rapet tolnak. Ab-Liva pedig kifejezetten tetszetős dolgot művel. Egyáltalán nem a megszokott flowt hozza, hanem tényleg valami mást 🙂

Majd jön a 40 Acres, amiben The-Dream működik közre. Semmi váratlan nics a dologban. Rico Beats alapzene. Egy kis könnyed, lágy hangulatzene. Tényleg a legjobb szó ez rá, ugyanis ez nem az a berakom meghallgatom és kész szám, hanem ezt úgymond érezni kell. Nagyon jó kis szerzemény.

Az általam egyik legjobban várt szám a No Regrets. Az elvárásaimat teljes mértékben elérte a szám minden tekintetben. A refrén nagyon jól fekszik Kevin Cossomnak. A pattogós beaten meglepő, de Jeezy is nagyon megtalálta a helyét. Pusháról már nem is beszélve. Hudson Mohawke a zeneszerző, aki egy nagyon mai, de nagyon speckó zenét rakott a srácok alá. Az egyik legjobb szám.

Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy Pusha mit hoz össze Kelly Rowland-del, ugyanis kettejül előző közöse a StreetLife eléggé jól sült el. A Let Me Love You sem lett rosszabb, sőt… A The Dream által szerzett zene tökéletes, mondhatni a párját ritkítja. Kelly kifogástalan, ahogy Pusha is.

Jöjjön a lemez GOOD Music projektje, ami a Who I Am címet viseli. Pusha, 2 Chainz és Big Sean rapel, Kanye West pedig zenét szerez. Jelenleg jó is így ez a felállás tekintve Yeezy idei munkáját… Nem olyan kiemelkedő a szám, de azért nem is rossz, csupán a többi szám hihetetlenül erős.

A Nosetalgia a másik óriási kedvenc. Nem más társult be Pusha mellé, mint Compton gyöngyszeme, napjaink első számú szöveggyárosa, Kendrick Lamar!  Az alapot Yeezy és Nottz szolgáltatja és egy igazán minimal rapslágert hoztak össze. Mindenféle raptechnika megtalálható benne, ugyanis mind a két srác váltogatja rendesen a formáját a szövegnek. Nagyon fain! Őstehetségek az egyszer biztos!

A lemez legalja az a Pain című szám. A Future közremakogásával készült szám jött ki először a lemezről még régebben. Kanye és No ID a beaten, de valami trágya az egész…

A zárószám azért rendesen össze lett rakva. A SNITCH című nóta egy kicsit jazzes, egy kicsit modern és egy kicsit van benne minden jó, ami kell. Pharrel a refrént nagyon jól odarakja. nem mellesleg ő szerezte a zenét is, de ez már az első felütésnél kihallatszik. Mindenképpen méltó befejezése az albumnak.

Összességében egy nagyon jól átgondolt és alaposan kidolgozott projektről van szó. Pusha tényleg azt hozta, amit ígért és amit elvártunk tőle. Egy fikarcnyival se kevesebbet, de mondjuk többet se. Kiváló videók és kislemezek érkeztek és minden collab nagyon jó. Nincs az az érzésem, hogy ‘basszus már megint egy közreműködés’. Ez nagy előny manapság. Kevés olyan lemez jött ki alapjáraton, amin ennyi jó és kimagasló szám van. Az év egyik legjobb lemeze!

TOP3 track: 1) Sweet Serenade     2) Nosetalgia     3) No Regrets

A lemez a HipHopNews Hungary szerint: 10/8,5

Nelly – M.O. [Tracklist]

Posted: szeptember 12, 2013 in Tracklist
Címkék: , , , , ,

nelly-mo-cover

Nelly három év után új albummal jelentkezik, ami szeptember 30-án fog landolni a boltok polcain. A cuccról eddig 3 kislemez jött ki több-kevesebb sikerrel.  Kikerült a lemez számlistája és ahogy az várható volt tele van nagyobbnál nagyobb nevekkel. Kíváncsian várom mit hoz össze az atlantai rapper!

M.O. Tracklisting

1. “Get Like Me” feat. Nicki Minaj & Pharrell
2. “Give U Dat” feat. Future
3. “Rick James” feat. T.I.
4. “Heaven” feat. Daley
5. “Maryland, Massachusetts”
6. “100K” feat. 2 Chainz
7. “All Around the World” feat. Trey Songz
8. “IDGAF” feat. Pharrell & T.I.
9. “U Know U Want To”
10. “My Chick Better” feat. Fabolous & Wiz Khalifa
11. “Walk Away” feat. Florida Georgia Line
12. “Headphones” feat. Nelly Furtado

Deluxe
13. “Ciroc & Simply Lemonade” feat. Yo Gotti
14. “Hey Porsche”
15. “Shake Whatever”
16. “Mo’s Focused”

00-Front

Két év alatt valami hihetetlen nagy hype-hadjáratnak köszönhetően úgy ivódott bele 2 Chainz a hétköznapjainkba, hogy észre sem vettük. Tavalyi debütáló kiadványa nem aratott sikert a szakmán belül, inkább a hallgatói/rajongói réteg volt igazán vevő rá. 2-3 hallgatható szám volt rajta, de azok sem a maradandó kategóriából. Sose volt híres arról az atlantai rapper, hogy világmegfejtő szövegeket írjon. De az elmúlt évben már kevésbé adott ki gagyi verzéket és gyengébbnél gyengébb számokat. Az új lemezének az első kislemeze, a Feds Watching kifejezetten tetszetős és érdekes. A borító ezúttal sem utal arra, hogy nagyon kreatív lenne a tervezőcsoport… Javult a hozzáállásom Chainzhez, de még mindig eléggé szkeptikusan kezdtem bele a lemezhallgatásba:

A Fork című szerzeménnyel kezdődik a lemez, ami a szokásos párosítást hozza. MikeWiLL beat, 2 Chainz flow. A beat engem marhára idegesít és csak másodjára voltam képes végighallgatni a számot. Szövegileg a szokásos téma, pedig azt ígérte, hogy nem mindennapi témákat fog feszegetni… Mindegy… A refrén a tipikus bugyuta semmiség, de a verzék kifejezetten jók!

Ha bugyuta és semmitmondó refrénről van szó, akkor a 36 megnyerte a versenyt! Crak King a beaten és szerintem ez sem lett a zeneszerzés csúcsa… A lemez talán legvacakabb száma. Pocsék és unalmas.

Majd jön az első kislemez, a Feds Watching, ami szerintem kifejezetten jó lett.  Pharrell szerintem isteni alapot dobott össze. Egy könnyed kis nyári dolog lett úgy amblock az egész. A refrén itt sem verdesi az eget, de Williams úr hangja nagyon feldobja. Verzeileg Chainz nagyon jókat tol. Csak azt sajnálom, hogy a klippel nem sokat foglalkoztak…

Jön a második Mike WiLL alap, ami szerencsére egyben az utolsó is. A Where U Been? című cuccban 2 Chainz “felfedezettje” Cap1 működik közre. A track szerintem eléggé jó, még a beat sem annyira szokványos. Cap1 pedig olyat hadar, hogy alig hittem a fülemnek elsőre! Nagyon nagy a srác!!! Bár témailag megint mínuszos a dolog…

A második kislemez a lemezről az I Do It, amiben a YMCMB két szupersztárja, Drake és Lil Wayne működik közre. A beat nagyon teátrális annak ellenére, hogy eléggé hátköznapi. A lemez egyik legjobb száma, ugyanis mind a három rapper nagyon odatette magát. A végén az ének részt nagyon nem értem, hogy az mi a fenének kellett oda???? Nagyon várom a videót hozzá! Szerintem most először sikerült hosszú idő után három mainstream-sztárnak elvárásokhoz méltóan kollaborálni.

A hatodik track a Used 2 névre lett keresztelve. A beaten a legendás Mannie Fresh, aki nagyot alkotott ismételten. 2 Chainz pedig tök jót tol benne. A refrén nagyon fülbemászó. Rapileg is nagyon rendben van a szám véleményem szerint. Mannie barátunknak többet kéne mostanság zenét szereznie, ugyanis nagy szükség van rá!!!! Miért nem lehet minden számban így rappelni? -jön a jogos kérdés.

A Netflix egy eléggé különlegesre sikeredett szám, ugyanis a BlackEyedPeas énekesnője Fergie működik közre egy refrénnel és egy kis rappel is kedveskedik nekünk. A beat Diplo stúdiójából szabadult ránk. Az első verze irdatlanul rossz, gagyi, ócska!!!!! Nem nagyon csípem az ilyen túlvariált számokat….

Az Extra című felvételben feltűnik egy bizonyos Rich Homie Quan, aki szerintem egy tipikus egyslágeres előadó lesz, de most boldog boldogtalan felkéri featelni. A lemez legborzalmasabb száma szerintem. 2 Chainz úgy rappel, mint aki most tanulna beszélni.. Félelmetesen rossz!!! Talán a refrén javít rajta, de az se sokat.

A kilencedik helyen a U Da Realest című szám jön. A szám alapja nálam egyből kedvenc lett. A modernebb basszus és hangszerhasználat a zongorával kiegészülve a refrénben telitalálat! 2 Chainz rapje is nagyon ül. Az egyik kedvenc a lemezről.

Majd jön a BeautifulPain egy Lloyd és egy Ma$e közreműködéssel. Az egyik legjobb szám az albumról. Nagyon kellemes lett mind zeneileg, mind szövegileg. Lloyd hangja pedig tökéletesen passzol a dologhoz! Nagyon jó kollab!

Nagyon vártam a So We Can Live című történetet, ugyanis a refrénen T-Pain énekel és az alapot pedig a JUSTICE League alkotta. Nagyok voltak a várakozásaim, amik részben teljesítve is lettek.Egyedül 2 Chainz gyengébb egy kicsit, de nem vészes. Viszont Teddy-t jó végre hallani, ugyanis eléggé eltűnt mostanság…

A zongorázás nem ér véget, ugyanis a Mainstream Ratchet érkezik Drumma Boy hangszerelésében. Egy eléggé közepes számról van szó, de így elhallgatni nem okoz különösebb nehézséget. 🙂

Black Unicorn egy eléggé komoly kis rappel indul. Sunni Patterson nagyon durván jót tol benne az elején. DJ Toomp a beaten, a refrént a legendás Chrisette Michel vállalta be, ami jót tett a számnak. 2 Chainz is jól tolja a szekeret, szóval összességében nagyon erős szám.

Az alaplemez zárása viszont nagyon gyengére sikeredett. Az Outroduction című dolog rapileg nagyon lapos. A Streetruner felelt az alapzenéért, ami még egy kis szódával el is megy, de nagyon lapos a szám…

A deluxe lemez első darabja egy Diplo hangszerelés, aminek a címe Employee of the Month. Kicsit poposabb alap, majd a refrénre megjön a banger jellege a dolognak. Szerintem nagyon baba szerzemény minden tekintetben. Nem csodálkoznék, ha esetleg kislemez is lenne belőle.

Live and Learn (I Will)-ben egy régi ismerős, Dolla Boy is közreműködik Pusha T mellett. A számra a gyenge jelző túl kedves lenne. A közreműködések dobják fel egyedül, de ez se segít túl sokat…

A lemez zárása a Livin, amiben IAMSU! működik közre. Egy tipikusan modernebb west-coast alap a League of Starz jóvoltából. Eléggé rendben van a szám. Jó zárása a lemeznek!!

Összességében egy kellemeset csalódtam a lemezben, ugyanis simán felülmúlta az elvárásaimat minden téren. Sokkal jobb közreműködések, sokkal nívósabb és változatosabb beatek és 2 Chainz is nagyon jókat nyom néhány helyen. Nyilván még mindig nem az igazi, de a fejlődés letagadhatatlan. Vannak rajta olyan számok, amik egy forintot (dollárcentet) sem érnek nyilván, de szerintem mindenki tud róla szemezgetni és 1-2 tetszetősebb darab mindenkinek lesz majd.

TOP 3 track: 1) Feds Watching     2) Used 2     3) I Do It

A lemez a HipHopNews Hungary értékelése szerint: 10/7

nelly-nicki-pharrell

 

Megérkezett az év egyik legjobb számához a még jobb videó. Nevezetesen a három gigászi sztár közöséről van szó, aminek olyan vizuális cucca lett, hogy eszem megáll 🙂 Letisztult, egyszerű és látványos. Nem más rendezte, mint Colin Tilley! 🙂 Nagy kedvenc már most!

pharrell-nicki-nelly

Pár hete kaptuk meg Pharrell hangszerelésében a nyár egyik legüdébb rapdalát, ami elsőre megtetszett majd’ mindenkinek. Már sejteni lehetett, hogy a szám nem marad videó nélkül. Ez így is lett! Ugyanis pár napja Los Angelesben Colin Tilley vezérletében leforgatták a videót is a cucchoz.

mchgcover

Azon a napon, amikor Jigga bejelentette, hogy júliusban kijön az új albuma, madarat lehetett velem fogatni. A reklámvideóban az alapok már garantálták, hogy az év egyik gyöngyszemével lesz dolgunk. A lemez nem kapott túlságosan nagy hírverést, csupán a hajrában kaptuk meg a számlistát. Inkább az volt a kérdés, hogy megkapja-e a MagnaCartaHolyGrail az 1 000 000 példány után az elismerést, amit még megjelenése előtt értékesített Jay a Samsungnak. Annyit lehetett tudni korábban a lemezről, hogy készül, de azt legszebb álmaimban se gondoltam, hogy ilyen hamar meg is kapom 🙂 Az is biztos volt, hogy a produceri lista nem lesz bő, de mindenképpen ütős lesz. Jigga ugyanis korábban bejelentette, hogy Timbaland, Pharrell és Swizz Beatz fogják alkotni a gerincet. Mint kiderült Swizz nem alapokat szolgáltatott, hanem ő mixelte az egész albumot, ami nem kis meló. Nagyon nagy várakozás előzte meg a cuccost és ugye adódik a kérdés, hogy vajon melyik lemez a jobb a Throne tagjaitól: Yeezus vs MCHG? Lássuk mi mire jutottunk:

Az első számunk a Holy Grail címet viseli. A track producere nem más volt, mint a jó öreg Timbaland, aki ezúttal nem bűvészkedett és kísérletezett, mint azt szokta, hanem belenyúlt a tutiba. Egy nagyon fain kis zongoraalapra énekléssel kezdődik a történet, amit Justin Timberlake követ el félelmetesen magas színvonalon. Majd jön az, aminek jönnie kell: eszméletlen basszus, isteni rímek. Irtó magasra tette a mércét a nyitószám! Legenda lesz az tuti.

A második helyen a Picasso Baby érkezik, ami egyben egy újabb Timbo hangszerelést is jelent. Itt is inkább a tutira megy a történet és a jól megszokott kőkemény alap jelenik meg. Itt Jigga a védjegyévé vált stílust hozza, amiből már nagyon régen nem kaptunk semmit. Nagyon pozitív darab ez a track. A dolog érdekessége még az, hogy az utolsó pár percre egy kicsit rockosabb alap jön bele a számba így is visszahozva a 2000-es évek eleji Jay-Z-t!

A Tom Ford a személyes kedvencem a lemezről, több okból is. Az első ismét Timbaland, aki itt egy olyan merész alapot követ el, hogy az ember beleremeg a dologba. Nagyon modern, óriási basszushalom. Tipikus Timbo kísérlet, ami ismét bejött. A második pedig az, hogy Jay-Z-től az ilyen típusú beat eléggé távol áll, de annyira jót tol benne, hogy meg kell kapaszkodni. Már most legendás ez az alap egyébként.

Majd jön a kacifántosan hosszú címmel rendelkező FuckWithMeYouKnowIGotIt és a meglepő feat Ricky Rozay személyében. A szám nagyon elkapta a fonalat, pedig én féltem tőle, hogy milyen lesz. Számomra ez volt a legnagyobb kérdőjel. De a legpozitívabb irányban csalódnom kellett, ugyanis egy eszméletlenül jól sikerült collab fültanúi lehetünk. A szám változás is, ugyanis egy időre megszűnik a Timbo-uralom. Most Boi-1da felelt az ütemekért és természetesen most sem okozott csalódást.

Negyedikként jön az Oceans című cucc, amiben ki más lenne a partner, mint Frank Ocean. A flow-alávalót ezúttal Pharrell szolgáltatta. Mind a három elem hozza a tőle elvárt szintet, ezért is az egyik legjobb szám az amúgy sem gyenge albumon. Pharrell egy kicsit álcázta a teátrálisabb beatet, ami a refrénnél nagyon kihallatszik, de ez nem véletlen, ugyanis Frank barátunk hangja nagyon beleillik a szám összképébe. Kicsit olyan, mintha lenne is refrén meg nem is, de szerintem zseniális megoldások vannak a számban. Frank megint megmutatta, hogy miért is tartom napjaink legjobb énekesének.

A F.U.T.W. számot hallgatva ismét egy Timbo alapba botlunk, ami már sok rosszat nem ígér, sőt… Egy nagyon letisztult szimpla basszusos alapot hallhat a nagyérdemű és egy istenigazából semleges számot, amit már vártam egy-egy ilyen karakteresebb darab után. Sokan mondják, hogy feleslegesek az ilyenek az albumon, de ha túl sok karakteres szám egymás után jön, akkor könnyen átsiklik az ember a karakteresség fölött. Az alábbi dal is karakteres, de messze nem annyira, mint az előzőek. És ez egyáltalán nem negatív…

A hetes rajtszámú számról előjáróban annyit, hogy az alapra összeállt egy régi és egy új beatmester. A Somewhere In America alapját nem más, mint Mike Dean és Hit-Boy eszközölte. Ebből jön az a következtetés, hogy itt már baj nem lehet! És nincs is. Egy klasszikus Jigga szám lett az alábbi track. Klasszikus zongorás alap egy kis jazzes beütéssel. Ez tipikus Jay-Z.Bárki bármit mond, ez egy gyöngyszem és ez elsőre nálam se tűnt annak, de másodjára valahogy megfogott ez a kis jazzes történet.

A Crown nem más, mint egy korszakos zseni hangszerelésében egy hamisítatlan sláger! Meglepő módon ütköztem bele a produceri listában Travi$ Scott nevébe. De marhára megörültem neki! A srác idén bukkant fel a semmiből és azóta az egyik legkomplexebb arc lett a mai rapszínpadon. A szám megmutatja, hogy nyitni kell ezek felé az elvontabb irányok felé, ugyanis Jigga nagyon ráérzett erre az alapra. Marhára bejövős már elsőre is a szám, de minél többet hallgatja az ember annál jobban ivódik bele az agyába. Vírus! 🙂

A kilencedik rajtszámot a Heaven című számra aggatták. A szám egy burkolt Timberlake énekkel startol, majd jön Jay és megmutatja, hogy az évek során semmit sem veszített abból az eleganciából, amiről őt mindig megismertük. A szám egy nagyon ízlésesen összerakott történet lett, amiért Timbaland a felelős The-Dreammel kiegészülve.

Majd jön az első egy percnél kevesebb ideig tartó szám, a Versus. Itt összeállt a két élő legenda Timbo és Swizz Beatz egy kis mókára, amiből ez a csoda jött létre. Kicsit old-school, kicsit jazz, kicsit táncos. Egy büdös nagy kérdésem van: Mi a bánatért csak 51 másodperc a szám??? Ez az a tipikus szám, amit elhallgatnék nagyon sokáig. Jigga fantasztikus most is!

Part II (On the Run) című cuccban megmutatja hangját az asszony is! A dolog szépsége, hogy szerintem ez a szám nem erre az albumra készült, mivel az öt és fél percből Beyoncé masszívan eldalolgat legalább 3-3,5 percet, amivel semmi bajom sincs, csak furcsa. Az alap ismét mesteri, ismét Timbo 🙂 Nagyon bejövős darab elsőre is. Egy biztos: nagyon jól kiegészítik egymást a partnerek. Tipikusan romantikus filmbetétdal lehet a Part II (On the Run)! Meghittebb nyári estékre melegen ajánlott!

Az újabb 55 másodperces cuccot se értem miért ilyen marha rövid… A Beach Is Better producere nem más volt, mint napjaink legfelkapottabb producere: Mike WiLL Made It.  Eléggé gyilok szám és a rövidsége ellenére az egyik legjobb az albumon. A vége kicsit olyan, mintha nem lenne befejezve és még lenne folytatás, csak azt már nem hallhatjuk. Érdekes… DE JÓ!!!

Az nem kérdés, hogy a rap műfaján belül is beszélhetünk az örömzene fogalmáról, amit a BBC című szám teljesen újraértelmezett nekünk. A Pharrell által hangszerelt szám egy jam-hangulatot idéz elő, ugyanis aki a lemezen dolgozott az mind hallható a számban. A refrénben a három producer (Swizz, Timbo, Pharrell) dörmög. Őket Beyoncé és Justin egészítik ki egy-egy felütéssel. Az első verzét Nas tolja és valami olyan lazasággal, hogy az elképesztő. Itt azt hittem már nem lehet jobb… Pedig lehet! Jay-Z tőle nem megszokott lazasággal olyan rímeket dobál, hogy az eszem megáll! Ez az, amikor a profik megmutatják, hogy a zene az ÖRÖM!!!

A lemez legmeghatóbb száma minden kétséget kizáróan a Jay Z Blue, ami nem másról, mint Jigga kislányáról szól. De ez se az a klasszikus érzelgős rapszám. Erről ismételten Timbo tehet, aki egy kőkemény beatet dobott fel némi gitárral és miegymással. Majd ha meghallgatja egyszer, akkor büszke lesz a faterra!

A La Familia egyfajta folytatása a témának, de ez már egy kicsit erőltetettebb köntösben. Az előző szám nagyon magasra tette a mércét a beattel kapcsolatban, amit ez nem ugrott meg. Viszont Jay-Z nagyon jó rappel egyensúlyozza ezt a kis hibácskát. Annyi még felróható a számnak, hogy refrénre utaló jel az nem sok van benne…

A zárótrack a Nickels and Dimes lett, amit egy ázsiai producer és Mike Dean raktak össze. Az elején a nyöszörgést leszámítva minden nagyon fain a számmal kapcsolatban. A maga öt percével igazán méltó lezárása ennek a fenomenális albumnak! Csak az a nyöszörgés…

Ha össze akarom foglalni az egészet, akkor az első szó, ami eszembe jut, az az IGÉNYESSÉG. Hihetetlenül nagy szakértelemmel és ízléssel lettek összeválogatva és megalkotva az alapok. Óriási tisztelet mindenkinek, aki ebben részt vett. Itt egy újabb kiváló bizonyíték, hogy nem kell minden évben új lemezt kiadni ahhoz, hogy fennmaradjon az ember. Elég 2-3 évente egy hasonlóan minőségi és remekbe szabott darabot megjelentetni és ezt bizton állítom, hogy még legalább 2-3 évig hallgatni fogjuk. A kérdésre pedig, amit az elején feltettem szerintem megvan a válasz! Eszméletlenül nagy lemez lett a MCHG, ami Jay-Z egyik legjobb albuma!

Top3 track: 1) Tom Ford     2) Holy Grail     3)BBC/Jay Z Blue

Az album a HipHop News Hungary szerint: 10/9,5