Archive for the ‘Kibeszélő’ Category

00-va-official_rap_2013-web-fr-20131

2013-ban nem volt akkora újítás klipek terén külföldön. Csupán 1-2 videó tudott tényleg teljesen újat mutatni. Mi azért összeszedtük, hogy melyik 10 volt a kedvenc az éven:

10. Kendrick Lamar feat Drake – Poetic Justice [rendező: Dave Free]

9. Tyga feat Rick Ross – Dope [rendező: Colin Tilley]

8. Eminem – Berzerk [rendező: Syndrome]

7. Pusha T – King Push [rendező: DONDA Production]

6. Ace Hood feat Rick Ross, Future – Bugatti [rendező: Gil Green]

5. Juicy J feat The Weekend – One of those nights [rendező:Sim Pilling]

4. Eminem feat Rihanna – The Monster [rendező: Rich Lee]

3. Macklemore & Ryan Lewis feat Ray Dalton – Can’t Hold Us [rendező: Ryan Lewis]

2. A$AP Rocky – Phoenix [rendező: Francesco Carrozzini]

1. Sido feat Mark Forster – Einer dieser Steine [rendező: Sido]

00-va-official_rap_2013-web-fr-20131

Idén születtek nagyon profi és kicsit gagyeszabb klipek is itthon. Szerencsére az előzőekből volt több és ezeket most rangsoroltuk is 🙂

10. Halott Pénz feat Mentha, Diaz – Hello Lányok! [klip: Fűrész Zsolt]

9. Mr. Busta & Essemm – Eleget láttam már testvér [klip:Horváth Csaba]


8. Egyenlők – Egyenlőn világosság [klip:Éder Krisztián]

7. Mr. Busta feat Essemm, Beerseewalk, Fura Csé – Mutatom a fukkot [klip:Horváth Csaba]

6. Diaz & Mentha feat Szécsi Böbe – A Part [klip: Derzsy András]

5. Hősök – Enyém [klip:Brash]

4. Mr. Busta & Essemm feat Smith – Keresd Máshol![klip: Horváth Csaba]

3. Beerseewalk – Visszapörgetném [klip:Kertész Bálint & BSW]

2. Hibrid – Nem akarok mást [klip:Horváth Csaba]

1. Vészk’járat – Blah-ka, blah-ka! [klip:Virág Péter]

00-va-official_rap_2013-web-fr-2013

2013-ban is rengeteg kislemezt kaptunk, amik közül tényleg nagyon nehéz volt 10 számot kiválasztani, de mi megpróbáltuk. Íme a listánk:

10. Schoolboy Q feat Kendrick Lamar – Collard Greens (prod. by THC)

coll

9. DJ Khaled feat Akon, Meek Mill, John Legend, Jadakiss, Anthony Hamilton, Scarface – Never Surrender (prod. by StreetRunner & DJ Khaled)

NEVER_SURRENDER_KHALED

8. Ace Hood feat Rick Ross, Future – Bugatti (prod. by MikeWiLLMadeIt)

acehood-bugatti

7. Eminem feat Rihanna – The Monster (prod. by Frequency)

Eminem-Rihanna-The-Monster

6. 2 Chainz & Wiz Khalifa – We Own It

2-chainz-and-wiz-khalifa-we-own-it

5. Drake – Started From The Bottom (prod. by Mike Zombie)

drake-startedfrom2

4. Pusha T – Numbers On The Boards (prd. by Don Cannon & Kanye West)

numbers-on-the-board-cover

3. J. Cole feat Miguel – Power Trip (prod. by J. Cole)

power

2. Eminem – Rap God (prod. by DVLP)

Eminem-Rap-God-Cover

1. Pusha T feat Chris Brown – Sweet Serenade (prod. by Swizz Beatz)

sweet-serenade-cover

00-va-official_rap_2013-web-fr-2013

Idén is kaptunk annyi klipet és videó, hogy alig győztük őket nézni. Nagyon sokan megfeledkeznek arról, hogy kinek/kiknek az érdeme egy-egy klip, de mi azért nem felejtettük el őket. Most kiemelnénk 1-1 rendezőt hazai és nemzetközi téren, akiknek az év legtutibb munkáit köszönhetjük.

A legjobb magyar rendező: HORVÁTH CSABA 

csirkeessemm

A tavaly berobbant Csabi idén annyi munkát adott ki a keze közül, amennyit valaki 2-3 évig se tud megcsinálni. Ez általában hátrány szokott lenni, de minden egyes klipje valamiért más és más. Óriási nézettségeket produkált és szakmailag nagyon sokat fejlődött. Minden klipje egyre jobb és jobb! 🙂 Napokon belül érkezik vele egy interjú is az oldalra, amiben kitérünk mindenre részletesen.

Az év nemzetközi rendezője: EIF RIVERA

fat-joe-love-me-long-time-shoot

Igen akkor most szeretném hallani azt, hogy miért nem Colin Tilley! Azért, mert Colin ugyanazt hozta idén, mint tavaly. Egy fikarcnyit sem erőltette meg magát maradjunk annyiban. Eif viszont felért a csúcsra és nem érdemtelenül. Az év egyik legfoglalkoztatottabb rendezője volt. Az év elejét még 50 Cent “házirendezőjeként” kezdte és utána pedig jött az, aminek jönnie kellett. Kiknek forgatott idén? French Montana, Lil Wayne, 50 Cent, Future, Fat Joe vagy éppen Yo Gotti. Nem rossz lista és van egy olyan érzésem, hogy ez még bővülni fog!

Szóval ők ketten voltak nálunk az év rendezői, akiknek a munkit legjobban szerettük!

00-va-official_rap_2013-web-fr-2013

2013-as évértékelőnk első részében végigpásztázzuk, hogy kik tűntek fel üstökösként a rap egének tetején. Szerencsére idén is tűntek fel nagyon tehetséges előadók, akik fényes jövő előtt állnak. Hogy kik ők?

5. A$AP Ferg

Idén az A$AP család nagyon eredményes évet zárt, ugyanis Rockyból a mai rapszcéna egyik legnagyobb sztárja lett, A$AP Mob év végén kidobott egy óriási számot, amivel szintén bejelentkezett, de a nagy meglepetés az FERG volt, akinek a TrapLord lemezén nagyon sokan csodálkoztak, ugyanis bőven a várakozásokon felül teljesített. A trap stílust idén talán egyedül ő tartotta életben, ezért is szerepelhet ő a listánk ötödik helyén.

4. TRAVI$ SCOTT

Travi$ Scott egy univerzális forma, ugyanis a mellett, hogy rappel alapzenéket készít és klipet rendez. Év elején ment a nagy találgatás, hogy vajon hova fog igazolni. Majd miután az Epic Records, a Grand Hustle és a GOOD Music triót választotta kiadta az év egyik legfuribb klipjét, ami szerintem óriási lett. A srác ezek után kicsit eltávolodott a mikrofontól, de utána visszatért és az év egyik legjobb tape-jével jelentkezett. A produceri munkássága is megér pár szót, ugyanis Jay-Z, Kanye West, Wale, Big Sean és John Legend albumára is szerzett zenét. Óriási tehetség minden téren!

3. JOEY BADA$$

New York legfuribb figurája a 18(!) éves srác, aki üstökösként és az old-school stílus megmentőjeként kiáltottak ki. A ‘leszarok mindenkit’ történetet nyomja ő is és beintett minden nagyobb kiadónak, így ő és a ProEra névre hallgató csapata megmaradt a független státuszban. Ez mindenképpen megsüvegelendő. Én annyira nem bírom a srác stílusát, de a tehetsége megkérdőjelezhetetlen.

2. RITTZ

Mindig is imádtam azt, ami Tech N9ne csapatánál zajlik. Hihetetlenül rokonszenves és tehetséges előadókat szerződtet évről évre. Tavaly Stevie Stone tűnt fel, mint új arc. Idén pedig Yelawolf hathatós közreműködésével Rittz, ami szerintem a rapszcéna egyik legegyedibb flow-ját hozza. Az idei lemeze ott van a legjobb lemezek között. Számai élményszámba mennek. Tényleg csak szuperlativuszokban tudok írni a srácról!

1. SNOW THA PRODUCT

Megkérdőjelezhetetlen az ő első helye. Már tavaly is megmutatta pár szám erejéig, hogy mit tud, de idén tényleg ebben a kategóriában nincs nála jobb. Már most minden idők egyik legjobb női rappereként tartom számon és még rengeteget fog fejlődni. Év elejétől az Atlantic Records szárnyai alatt készíti első lemezét, de idén megjelent egy új tape is, ami nálam az év egyik leghallgatottabb tape-je lett. Ilyen flow-t női előadótól még nem hallottam, amit ő rak. Hihetetlen tényleg. Minden megvan benne, hogy szupersztár lehessen!

Még hogy haldoklóban a rap és nincsenek tehetségek… Dehogynem vannak, csupán keresni kell őket 🙂

ar2

Arra lettünk figyelmesek, hogy mostanság túl sok olyan rappertől hangos a zenei sajtó, akik messze nem olyan jók, mint azt a média sugallja. Nem szeretnék neveket említeni, mert szerintem mindenki fel tud sorolni legalább 4-5 ilyen kaliberű rappert (és mi is tervezünk egy ilyen jellegű cikksorozatot is majd hamarosan, de erről majd később). Most inkább arra szeretnénk “utazni”, hogy bemutassuk azokat a rappereket, akik ugyan elég tevékeny részei a zenei körforgásnak, de messze nem azt a helyet foglalják el, mint azt megérdemelnék. Sorozatunk 4 héten át 3-3 rappert mutat majd be, akiket remélhetőleg nem kell a szó legszorosabb értelmében bemutatnunk Nektek, hanem elég csak egy kicsit közelebb hozni hozzátok. A célunk az, hogy a Ti szemetekben (azaz füleitekben) is ragyoghassanak ezek a gyémántok, mivel nekik nem szükséges annyi csiszolás, mint ma befutott társaiknak! Természetesen a listánk szubjektív és csupán irányadó, nem kőbevésett vagy vitathatatlan értékelés. Vitatkozni és egyetérteni egyaránt lehet velünk, sőt, ha együtt keresnénk a másodvonal rapjének élvonalba illő tehetségeit, az lenne a legkirályabb!

Második részünk főszereplői nem mások lesznek, mint a géppuska-nyelvvel megáldott Twista, New York egyik legjobb, de legkevésbé elismert szöveggyárosa Papoose, és végül, de nem utolsó sorban Alabama gyöngyszeme, Yelawolf.

9. hely: Twista

A kilencedik helyen nem más található, mint Chicago híres-neves rímpuskája, Twista. Emberünk nem ma kezdte el űzni az ipart, hanem már több, mint 20(!) éve áll a színpadon. 1992-ben azzal hívta fel magára sokak figyelmét, hogy egy őrületes világrekordot állított fel. A történet pofon egyszerű: 55 másodperc alatt 596 rímet lökött el. Akárhonnan nézzük a dolgot ez már magában óriási teljesítmény. De még ebben az évben megjelent az első lemeze is, szóval eléggé aktív első éve volt az ekkor még Twista Tung néven futó rappernek. 1994-ben megjelent volna második lemeze, de sajnos a kiadójával (Atlantic) vitába keveredett a cím miatt és így csak Chicagoban lehetett hozzájutni a koronghoz. Az első legendássá vált száma 1997-ben robbant és Twista is úgymond ekkor került be a köztudatba. Ez a track nem más volt, mint a Get It Wet.

A komolyabb sikerek azonban az egyedülálló raptechnika ellenére elmaradtak… Ez főleg a folyamatos kiadóváltásoknak volt köszönhető. Majd elérkeztünk a XXI. század első éveibe, ami Twista első sikeralbumát hozta magával. A siker titka talán az volt, hogy visszatért az Atlantic-hoz. A kiadó eddig soha nem látott mellszélességgel állt a chicagoi rapper mellé. Az album munkálatai több évig tartottak, de ez meg is látszik (azaz hallani is rajta), ugyanis az évtized egyik legjobban összerakott lemeze lett a Kamikaze! Olyan közreműködők álltak Twista oldalára, mint Kanye West, T.I. vagy éppen R. Kelly. Kajak óriási flash ez az album!

Innentől datálhatjuk azt hiszem, hogy Twista megkerülhetetlen alakja lett a rap világának. Ezek után már nagyon sok collabra hívták. Egyre jobban mászott felfelé mindenféle “létrán”. 2010-es albuma, a Perfect Storm pedig tele volt mainstream előadókkal. Ekkor már nem volt az Atlantic igazoltja, ezért is nevezhető nagy dobásnak az, hogy ennyi híres featpartner található a cuccoson. De egy dologtól soha nem vált meg, ez pedig a The Legendary Traxers producercsapat, akik a mai napig elhalmozzák jobbnál jobb alapokkal. De visszakanyarodva a 2010-es lemezhez, az egyik legnagyobb slágere ez volt az évnek:

Mostanság eléggé eltűnt, ugyanis megszűnt a kiadójával a kontaktusa és két éve másról sem hallani, csak arról, hogy kiadót keres következő projektjének, ami egyébként már készen van és csak egy arra vevő kiadóra vár! Kár lenne, ha ez sokáig így maradna, ugyanis ilyen raptechnikát nem hallunk senkitől, csupán a már veteránnak számító, de mindig megújuló Twistától.

8. hely: Papoose

Listánk nem mással, mint az egyik legalultaksáltabb new yorki fenegyerekkel folytatódik, aki nem más, mint Papoose! Ha azt vesszük, hogy a new yorki srác konkrétan 1998 óta folyamatosan része a hip-hop világ körforgásának, de csak tavaly jelent meg bemutatkozó albuma, akkor joggal kérdezhetjük, hogy MI A FRANC????????

A kezdetek hasonlóak, mint sok más, ma ismert new yorki rappernél, ugyanis ő is DJ Kay Slay oldalán “cseperedett” fel és vált a mixtape-ek koronázatlan királyává. De ne szaladjunk ennyire előre. Szóval Papoose barátunk első áttörésére nem kellett sokat várni, ugyanis 1999-ben megjelent első kislemeze, mely egyből a new yorki underground élet krémjébe repítette, köszönhetően Kay Slay közbenjárásának is. De inkább kiemelendő az a tény, hogy Papoose rapjétől elhalt már akkor is mindenki. Óriási jövőt jósoltak neki és busás lemezszerződéseket!

Papoose azonban hoppon maradt, ugyanis nem sikerült sem a lemezszerződés, sem a nagyobb körben való ismertség sajnos. De őt ez nagyon nem zavarta, hanem kőkeményen dolgozott és több tucat számot rögzített, amit mixtape formájában adott ki a nagyérdemű számára. Ezek a tape-ek igazi csemegék voltak egyéb iránt. De a számokon meg fogtok most lepődni. A srác idáig egészen pontosan 28 tape-et adott ki!!! Nem semmi, ugye? Majd 2006-ban jött a nagy hír, hogy a JIVE Records végre egy 1,5 millió dolláros szerződést ajánlott neki. Sebtiben megindultak a munkálatok, ugyanis 2007 elején ki akarta adni első lemezét, amit már tűkön ülve várt mindenki.

De nem tartott sokáig Papoose és a JIVE kapcsolata, ugyanis szeptemberben Kay Slay arról számolt be, hogy egy single után különválnak a felek egymástól. Szegény srác végre a megérdemelt hírnév felé kezdett lépni, de nem jött neki össze! Ami mindenképpen említésre méltó az az, hogy Papoose ez után sem adta fel és ugyanolyan elánnal dolgozott. Sorra jöttek a jobbnál jobb tape-ek, mígnem tavaly decemberben jött a bomba: 2013 elején jön Papoose első nagylemeze!! A legkiválóbb előadók és producerek tüsténkedtek a NaciremaDream albumon, aminek még mindig megmaradt az az underground hangulata, ami azt a véleményt alakította ki bennem, hogy nem muszáj agyon sztárolt közreműködőket és producereket egy lemezre rakni. Csupán a régi ismerősöket és barátokat felkérni egy közös mókára, hozva az igazi régi ízeket, amik máig is jól állnak a hangfalaknak. Azt hiszem ezért van értelme ennek a műfajnak. Manapság nagyon ritka az olyan rapper, mint Papoose, aki megmaradt annak, akit több, mint 10 éve megismertünk!

7. hely: YelaWolf

Hetedik helyen nem más található, mint Alabama gyöngyszeme, Yelawolf! Yela életében is vannak bőven furcsaságok, ugyanis nem hétköznapi “családba” született. Mikor megszületett, az édesanyja mindösszesen 15(!) éves volt. Ez azért eléggé durva. Ennek tekintetében elképzelhetjük a gyerekkorát a srácnak… Fiatalabb korában, mikor elhagyta anyját, hajléktalan volt Californiában. Egy szó, mint száz: nem éppen szuper karriernek indult a történet. DE minden jó, ha a vége jobb, mint ahogy kezdődik. Yela 2007-ben leszerződött a Columbia Records-hoz, de onnan 6 hónap múlva távozott, mivel a kiadó nem annyira szorgalmazta az első lemez megjelenését. Majd ezen az eseten felbuzdulva megalapította saját kiadóját, a Slumerican-t, ami a mai napig működik, de főleg underground vonalban, bár sikerült olyan neveket is, mint pl. Rittz-et befuttatnia Tech N9ne-nal közösen. De kanyarodjunk vissza főhősünkhöz. 2009-től datálhatjuk Yela tényleges porondra kerülését. A Ghett-O-Vision producere WillPower kezdett el emberünkkel dolgozni, aminek meg is lettek az eredményei, ugyanis megjelent első tape-je, a TrunkMuzik, mely a mai napig igazi legenda-albumnak számít!

Ezután jött minden rapper álma: egy bizonyos detroiti rapper/label vezető, EMINEM felfigyelt az alabamai szöveggyárosra és le is szerződtette 3 lemezre egyből! Yela megkapott mindent, amiről rapper álmodik. Az első kislemeze például egy Cyhi Da  feat lett volna egy Jim Jonsin beatre, de ez a track a megjelenés előtt kijött, ezért nem is csinálták meg végleg a számot… Pedig nagyot ütött volna az tutkó! Ekkor kicsit bepöccent Yela és elmondta, hogy elege van a mainstream rap világából, mert nem hagyják úgy dolgozni, ahogy akar. De ezt a kirohanását követően 2011 novemberében megjelent első lemeze, a Radioactive, ami szerintem egy majdnem örökké felemlegetésre kerülő album! Kiváló munka!

A lemez megjelenése után Yelára megint rájött a “kritizáljuk a nagy kiadókat” című történet. Ez azért van, mert nem volt megelégedve a lemez keverésével. Azóta állítólag megvolt a békülés és idén év végén új lemezt kapunk majd. De mostanában egyre többször tűnik fel a StrangeMusic rendezvényein vagy előadói mellett egy-egy feat erejéig (lásd Rittz barátja mellett). Nem tudom, de szerintem jobban járna vele mindenki, ha elhagyná a Shady-t és átigazolna Tech labeljébe, a StrangeMusic-ba. Erre az eshetőségre egyébként még konkrét hírmorzsák, nyilatkozatok sosem hangzottak el, ám kezd gyanússá válni a történet, ahogyan a Yela-féle Slumerican és a Tech N9ne-féle StrangeMusic kezd összefonódni többféle fronton is. Ráadásul alapvető hangvétele és hozzáállása is igen hasonló a két labelnek. Mindenkinek jobb lenne, ha Yela a Strange égisze alatt lehetne. De, hogy ne ezzel zárjuk Yela blokkját, mindenképpen meg kell említeni az idei sajátos hangvételű TrunkMusicReturns mixtape-jét, melyről furábbnál furább, de mindenképp élvezetes és egyedi klipek jöttek ki; valamint a tavalyi projektjét Travis Barkerrel, a PsychoWhite-ot, ami méltóságon alul lett értékelve, pedig az az EP az év egyik legpatentebb és legeredetibb cucca volt.

Az a baj, ha YelaWolf szóba kerül, akkor mindenkinek az a véleménye, hogy le van sajnálva a különleges flow-val bíró és a lírikustól az őrült hangvételig mindenféle skálát felvonultató srác, s ez meg is látszik eléggé hányattatott rapsorsán. Bár azt azért fontos hozzátenni az eddig említettekhez, hogy viszonylag erős közösség gyűlt már köré és igencsak stabil, szép számú rajongótábort tudhat magáénak. Jöhet is a kérdés nyilván, hogy akkor miért alulértékelt szerintünk? Elsősorban azért, mert Yela szerintünk a világ talán legnagyobb erejű és legütősebb raptechnikájú (fehér) rappere, akiben ennél még sokkal de sokkal több lehetőség és potenciál van/lehetne, mint amit eddig kihoztak belőle. De reméljük idén ismét megmutatja, hogy minden idők egyik legjobb fehér rappere!! YelaWolf még fog robbantani a rapvilágban, nem is egyszer, ebben biztosak vagyunk.

Sorozatunk eheti, második részében világosan láthattátok, hogy számos igazán tehetséges, már a sikerben bőven úszott vagy majdnem úszott rapper sorsát is képes betörni a kiadókkal való huza-vona, a kiadók kizsákmányoló és művészetet parancsokkal befolyásoló (negatívan) üzletközpontúsága, illetve az igazán ütőképes tehetségek alulértékelése egy-egy kiadónál, melynek következtében méltatlanul háttérben “tartogatják” az előadókat, akik már akár évek óta kész lemezzel parkolnak kiadásra várva, mert ugyebár mindig akad pár olyan futtatott arc, akik prioritást élveznek, mert divatnak számítanak és anyagaikat viszi a nép, mint a cukrot. Pedig fele olyan tehetségesek és fele olyan minőségi cuccokat dobnak ki. De ez csak biznisz persze, sajnos, eheti 3 előadónk karriere is például pont ezen üzletcentrikus kiadói nézet miatt stagnál egy közel sem hozzájuk méltó szinten. Twista, Papoose és YelaWolf is hatalmas kiadói neveknél posztolnak vagy posztoltak már, mégis alulmaradtak (eddig) javarészt, mert a kelleténél kevésbé figyeltek oda rájuk. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én pl. szívesebben teszem be YelaWolf PopTheTrunk-ját, mint mondjuk a hülyeség határáig sztárolt French Montana Ain’tWorriedBoutNothin-ját…

alulertekelt12_10

Arra lettünk figyelmesek, hogy mostanság túl sok olyan rappertől hangos a zenei sajtó, akik messze nem olyan jók, mint azt a média sugallja. Nem szeretnék neveket említeni, mert szerintem mindenki fel tud sorolni legalább 4-5 ilyen kaliberű rappert (és mi is tervezünk egy ilyen jellegű cikksorozatot is majd hamarosan, de erről majd később). Most inkább arra szeretnénk “utazni”, hogy bemutassuk azokat a rappereket, akik ugyan elég tevékeny részei a zenei körforgásnak, de messze nem azt a helyet foglalják el, mint azt megérdemelnék. Sorozatunk 4 héten át 3-3 rappert mutat majd be, akiket remélhetőleg nem kell a szó legszorosabb értelmében bemutatnunk Nektek, hanem elég csak egy kicsit közelebb hozni hozzátok. A célunk az, hogy a Ti szemetekben (azaz füleitekben) is ragyoghassanak ezek a gyémántok, mivel nekik nem szükséges annyi csiszolás, mint ma befutott társaiknak! Természetesen a listánk szubjektív és csupán irányadó, nem kőbevésett vagy vitathatatlan értékelés. Vitatkozni és egyetérteni egyaránt lehet velünk, sőt, ha együtt keresnénk a másodvonal rapjének élvonalba illő tehetségeit, az lenne a legkirályabb!

Első részünk főhősei nem mások, mint Jay Rock, Young Buck és Joe Budden. Lássuk, hogy miért is értékelik őket hibásan és íme egy-két érdekesség is róluk!

12.hely: Jay Rock

A listánk 12. helyén a los angelesi rapper, Jay Rock található, aki legtöbbeteknek Kendrick Lamar oldalán vált ismertté. Pedig az egy téveszme, hogy Jay Rock Lamar mellett tűnt fel először, ugyanis Jay már régebben a miki előtt volt, mint ma már híresebb társa (hozzáteszem, hogy teljesen megérdemelten). Jay 2008-ban mutatkozott be a nagy közönség előtt az AllMyLife című számmal, amiben Lil Wayne és will.I.Am segédkezett. Ez eléggé jó kezdetnek bizonyult! A track szerintem egy kiváló collab!

Ennek szerves része volt az, hogy meghívást kapott minden idők egyik legsikeresebb rapturnéjára, a The Invitation Tour-ra, ami ugyebár 50 Cent és a G-Unit turnéja volt. A TDE oszlopos tagja 2010-ben nagy döntésre szánta el magát, ugyanis a Warner Brothers-nél ezen az egy számon kívül semmit nem tudott kiadni… Sajnos! DE itt jön a képbe Tech N9ne, aki egy szerződést ajánlott Jaynek a StrangeMusic-nál, amire Rock barátunk gondolkodás nélkül igent mondott. Ennek mintegy eredményeképp 2011-ben megjelent FollowMeHome című lemeze, ami az év egyik legjobb cucca volt. Talán azt lehet sajnálni, hogy nagyon sok olyan szám maradt klip nélkül róla, amik vélhetően hozzátartoztak volna Jay médiába való bejutásának. Gondolok itt egy Chris Brown collabra például, aminek jó médiaértéke lett volna. De a számok szerintem magukért beszéltek. Csak ugyebár tudjuk, hogy ez manapság nem elég…

Mostanság hátulról irányítja a TDE-t és elhagyta K. Dotnak köszönhetően Tech labeljét és az egész független kiadóját átköltöztette az Aftermath Entertainment-hez, ami azzal járt, hogy egyenes út vezetett az Interscope-hoz. Sok mindent mostanában nem hallani felőle, csupán egy két Black Hippy (ez egy csoport, amiben Kendrick Lamar, Ab-Soul és SchoolBoy Q található Jay-jel együtt) számban hallhatjuk. De állítólag jövőre lesz aktuális egy új lemez. Kíváncsian várjuk, hogy az ígéretes kezdés nyújtotta siker útját sikerül-e újra megtalálnia soron következő lemezével és anyagaival a “Vándorló Sziklának”.

11. hely: Young Buck

Ha Young Buck, akkor az embernek egyből két dolog ugrik be: G-Unit és börtön… Pedig a Nashvilleben született rapper ennél jóval többet tett le az asztalra. Sokan nem tudják, de 1995 és 2000 között a Cash Money Records igazoltja volt Buck, de itt nem sok babér termett neki, sajnos… Országos cimborájával, Juvenile-lel 2000-ben leléceltek az UTP-hez, ahol már komolyabban számoltak vele. Itt jöttek is sorban a collabok, sőt még egy egyesített UTP albumot is összeraktak!

Majd jött a nagy felemelkedés, ugyanis nem más, mint 50 Cent leigazolta a G-Unit-hoz és ezzel együtt az Interscope-hoz. De ekkor balhéba keveredett, pont lemezének megjelenése előtt pár héttel, aminek a vége majdnem börtön lett. 2003-ban elkészült az első G-Unit lemez, amiből azért Buck is bőven kivette a részét. Meg is érte a dolog, ugyanis a G-Unit olyan lemezeladási adatokat produkált, hogy mindenki álla a padlón ragadt. Buck, Banks és Mr Ferrari folyt még a csapból is akkoriban.

Ezt követték a szóló projektek. 2004 nyarán landolt az első lemez, ami az első héten majdnem 300 000 példányban fogyott. Ez azért egy nem várt szám volt az Interscope-nál, de látszott, hogy ezt a srácot jobban kéne promótálni, ugyanis az első lemezén egyetlen egy sztár sem működött közre. Itt jön a képbe az, hogy tényleg zseni emberünk akadt! Majd 2007-ben jött a BuckTheWorld, azaz a második felvonás. Az Interscope itt már nem sajnálta a pénzt, ugyanis a fél lemezt Jazze Pha hangszerelte, de mellette azért Dr. Dre, Eminem vagy a JUSTICE League is adott egy-két beatet a lemezre. Közreműködőként 50 Cent, Young Jeezy és T.I. is szerepelt a lemezen. Nem is meglepő, hogy harmadik helyen debütált a cucc.

De a mese eddig tartott, ugyanis pár hónap leforgása alatt teljesen kifordult magából Buck és úgy összekapott Fiftyvel, hogy repült a G-Unitból és az Interscope se állt mögötte tovább. Azóta inkább arról híresült el, hogy börtönben pihen és mindenét eladta, mivel óriási adósságban úszik. DE a viszontagságok ellenére is nagyon tuti számokat ad ki. Annyi, hogy nehezebb rábukkanni ezekre, mivel nem kap hírverést… Sajnos… El se merem képzelni, mi lenne most, ha az az ominózus telefonbeszélgetés 50 és Buck között nem történik meg… Egy biztos: bitang nagy raptehetség és karakter Young Buck, üde színfolt az egysíkúvá vált gangsta rap világában és a mostaninál sokkal, de sokkal több figyelmet érdemel(ne)! Többek között az ilyen számai miatt:

10. hely: Joe Budden

Joe Budden, mint ismeretes, New York városában született, így nem csoda, hogy talán már az anyatejjel szívta magába a rap műfaj minden csínját-bínját. Sokan ismerik Joe-t, de sajnos csak úgy, hogy tudnak róla, hogy van, meg valami csapat tagja (!) is és ennyi. Pedig neki ennél azért jóval több járna. Joe gimnazista korában szokott rá a különböző drogokra, ami durva ugyan, de hát Harlemben született, ott meg azért keményen jelen van az iskolákban is az anyag. Még ’97-ben szánta rá magát először az elvonóra, ami után elkezdett freestyle-ozni és tape-eket adott ki, amikre DJ KaySlay lett figyelmes és elkezdte az underground világában ismertté tenni. Erre az ismertségre nem kellett sokat várni, mivel 2003-ban a Def Jam leszerződtette, ami nem rossz kezdet, maradjunk ennyiban 🙂 Az első lemeze 2003-ban került a polcokra és eléggé bejött az embereknek, ugyanis több filmben is hallhattunk egy-egy számot a korongról. Szóval tényleg kezdett úgy tűnni, hogy Joe a legjobb helyen van!

Majd elkezdődött a hosszas -majdnem 5 évig tartó- huza-vona a Def Jam-mel. Ugyanis a kezdeti lelkesedés rendesen alábbhagyott a kiadónál és nem támogatták azt az irányt, amit Budden képviselni akart. Majd 2009-ben jött egy mindent megváltoztató találkozás: Joe meghívta egy számába az akkor underground élet 3 legjobbját. Nevezetesen Joell Ortiz-t, Royce Da 5’9-t és Crooked I-t. A szám címe a Slaughterhouse címet viselte és innen kezdődött az úgynevezett sikersztori, ismételten. Kitalálták, hogy mi lenne, ha közösen négyen valami projektet összeraknának. Az E1 kiadó nem volt rest nekik egy eléggé jó szerződést ajánlani ehhez. Az első lemezükön már érezni lehetett, hogy ez több lesz, mint egy közös lemez. A cucc megjelenése után joggal állították a szakmabeliek, hogy megvan a D12 utódja! És lám! 🙂 Ráadásul ez a lemezük igazi kritikai sikereket ért el, szinte messiási pozícióba emelték a 4 tagot, olyan technikás és új ízű lemezt pakoltak össze a semmiből.

Ezek után végre minden oda került, ahová való. Joe végre egyenesbe került, de még mindig csak UG szinten ismerték el. Ekkor jött a harmadik fordulópont, ami nem más volt, mint a Slaughterhouse Shady Records-hoz való csatlakozása. Kezdődött az új mese a tavalyi SH albummal, ami az évtized egyik legkomolyabb cucca lett. Ráadásul kellő hátszelet kapott a kiadótól és magától Eminemtől is, ami szinte garancia is volt az elsöprő sikerhez. Majd jött Joe Budden februári szóló albuma, ami tényleg olyanra sikerült, amilyennek lennie kell. Plusz elhatározták a srácok, hogy megválnak káros szenvedélyeiktől és teljesen tisztán kezdik az új lemez munkálatait. Ennek köszönhetően Joe lejött az MDMA-ről! Most már csak egy dolog hiányzik: A TÉNYLEGES ELISMERÉS!! Szólóban is! Csekkoljátok le a szóló lemezét, egyből rá fogtok bólintani a véleményünkre, hogy ez a pali is nagyobb elismerést és figyelmet érdemelne a rapben szóló terén is. Különleges dalokat ír, amik egyszerre egyediek és mégis divatosak. Ez pedig igen nagy ritkaság manapság a rapben.

Eheti kezdő cikkünkben tehát szó esett a kiadóról kiadóra vándorló Jay Rockról, aki orgánumát és eddigi munkásságát hallva is szerintünk kiérdemelte, hogy nagyobb figyelemhez jusson a szakmában. Emellett a régóta háttérbe került Young Buckról szóltunk, aki a gangsta vonal olyan egyedi figurája, aki simán kenterbe ver egy csomó felkapott gangsta rappert, akik több kilincset fogtak, mint fegyvert életükben (szándékos a képzavar!), csupán elszámította magát a siker kapujában, illetve sorozatos balhéi miatt került le róla a reflektorfény. De szép lassan talán újra felkapaszkodhat, merthogy rajta van az ügyön, az tény, csupán kevés teret kap még mindig. Harmadik eheti alulértékelt rapperünk pedig a Slaughterhouse egyik motorja volt, Joe Budden, aki egyedien divatos rapdalaival és le-kitisztult életvitelével a legjobb úton jár talán ahhoz, hogy tartós élvonalbeli sikereket érhessen el szólóban is.

Ne feledjétek, jövő héten újabb 3 alulértékelt rapperrel jelentkezünk a sorozat második felvonásában, ami remélhetőleg okoz majd kellemes -illetve kellemetlen- meglepetéseket bőven! Várjuk véleményeiteket a fentebb kivesézett 3 úriemberről is, illetve arról, mennyire értetek egyet velünk! Valamint írjátok meg nekünk itt vagy levélben vagy a facebook-oldalunkon, hogy kiket tartotok alulértékelt rappereknek, ugyanis a listánkat nagyban a Ti véleményeitek alapján fogjuk alakítani és folytatni cikksorozatunkat!

Interscope_logo

Az Interscope Records a mai napig szerintem a legnívósabb rapkiadó, csupán nagyban változott a rapipar és vele együtt az elvárások, de az mégsem jogosítja fel a kiadót arra, hogy olyan dolgokat tegyen, amiket az elmúlt 1,5-2 évben tett. Csak pár nevet felsorolnék azon kiváló előadó közül, akik szerződésben állnak az Interscope Records-zal: Eminem, 50 Cent, Timbaland, Slaughterhouse, Kendrick Lamar,The Game, Dr. Dre vagy éppen MGK. Nem rossz lsita, mi? És ha még azon énekeseket is megemlítem, akiknek van közük a rapműfajhoz számos közreműködéssel(Nelly Furtado, Mary J Blige, Keri Hilson), akkor egyértelművé válik a még hozzá nem értő olvasóknak is, hogy nem egy falusi kiadóról beszélünk, akik egy vagy maximum 3-4 előadóból működnek.

A probléma két éve kezdődött azzal, hogy The Game kiborította a rég megtelt poharat. Ezt azzal érték el nála, hogy egy bizonyos Jimmy, aki az Interscope mindenható ura nem engedte, hogy kiadja albumát, ami már 1,5(!) éve készen várakozott! Emlékszem rá egy nappal Game megszellőztette, hogy azonnal felbontja a még két lemezre szóló szerződését és átigazol a angy rivális CashMoney-hoz, de mint tudjuk ezt a mai napig nem tette meg. DE! The Game felháborodását követte pár órával 50 Centé, aki szintén nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illette a főnököt. Namostan az ő lemez azóta sem érkezett meg. Pedig ha rajta múlt volna, már 1,5 éve hallgatnánk. A halogatások azóta is mennek a StreetKingImmortal-al, ami nekem kezd lassan detoxi szintetket elérni… Tavaly YealWolf volt nagyon kiakadva, ugyanis azt érzékelte, hogy messze nem azt a prioritást élvezi, amiért odaszerződött. Tavaly már egyes oldalak(köztük mi is) azt feltételeztük, hogy hamarosan felbontják a szerződését és elszerződik a StrangeMusic kiadóhoz. De Eminem közbelépett és ígéretet tett arra, hogy 2013 végén megjelenik a második Yela album.

Az elmúlt évek egyetlen normális és értelmes lépése Kendrick Lamar leigazolása volt, amihez bennfentes források szerint Dre olyan szintű akaratossága és határozottsága kellett, ami példaértékű. Érdemes volt belefeccolni a srácba, ugyanis a tavalyi év legjobb lemezét hozta össze. Neki csak egy hónapos késés volt a megjelenést illetőleg, úgyhogy ő még a szerencsés nyertese a kiadónál történő dolgoknak.  Nem kell messze menni ahhoz, hogy a második legjobb albumot megtaláljuk, ugyanis szintén hosszas huza-vona után sikerült tavaly megjelenntetni a Slaughterhouse szupercsapatának lemezét, ami szintén szakmailag nagyon ott van a szeren.

Annak viszont korántsem örülünk, hogy az újonnan szerződtetett emceek között istenigazából csak Kendrick és MGK emelhető ki… Nem értem mi vezérel(a pénzen kívül) egy nívós kiadót, hogy leigazolja French Montanat vagy éppenséggel Chief Keefet… Ráadásul előbbi akkora hátszelet kap, hogy ilyen segítséggel már a világot is meg lehetne váltani kb… Keef lemezét is halasztás nélkül kiadták a tavalyi év végén, amibe bele is buktak rendesen. Ez várható Montana albumánál is, ami május 21-én fog landolni.

Ami mindenkit felháborít, hogy istenigazából a kiadó elpártolt a régi nagyágyúitól és ezzel szépen, de biztosan átalakították a felvevőpiacot a CashMoney kiadóval szinkronban. Azt ígérgetik, hogy idén mindenképpen kiadják Fifty albumát és pontot tesznek a The Game saga végére. Nem tudom melyiknek nagyobb az esélye, de ha idén nem érkezik meg a StreetKingImmortal, amiről eddig csak nívós számok kerültek elő, akkor nem is tudom mi lesz… De, hogy Fif nem marad a kiadónál az egészen biztos és ebben a Doki sem tudja majd megakadályozni.

Pilvaker - Lifestyle

Ismét eltelt egy év és szerintem a 2012-es évjárat az egyik legfényesebb eddig a hazai raptörténelemben. Volt itt minden, ami szem-szájnak ingere. Új lemezek, új videók és egy nagy áttörés! Szóval elég eredményes évet zárt a hazai rapélet. Egy kis összefoglaló és értékelés, ahogyan mi láttuk az évet.

Ez a nagy áttörés nem más, mint az, hogy végre valahára a zenei csatornák is nyitottak a hazai rapzenére. Ennek köszönhetően főleg már az év második felében tele voltak a csatornák kínálatai jobbnál jobb hazai videókkal és számokkal. Ebből kiindulva lehet azt a tényt is levezetni, hogy sokkal több jobb minőségű és színvonalasabb videót láthattunk idén.

Kiemelkedő még az, hogy idén már elég jó szponzorációval kerültek megrendezésre különböző versenyek is, mint A RedBull Pilvaker vagy a szokásos It’s Rite! A koncerteken véleményünk szerint sokkal többen voltak. Alapjáraton maguk az előadók is többet voltak ilyen téren foglalkoztatva. (lásd az új Punnany klip)

Az idei lemezek, amik kijöttek egyarént színvonalasak voltak. Volt egy-két gyengébb ayag, de egy-két nagyon erős is. A legkiemelkedőbb lemezek szerintünk DENIZ Eufóriája, Funk új cucca és Essemm első albuma voltak. Ezeken kívül a Barbárfivérek, Mr. Busta, az NKS és még sokan mások adtak ki új cuccot.

Továbbá a hazai fesztiválokra is akkora nevek látogattak el, mint Snoop Dogg, az Onyx, Flo Rida vagy éppen a Slaughterhouse. Hihetetlen nevek, ugye??

Mindent egybevéve 2012 a magyar rap éve volt. A szerkesztőségünk által a legjobb idei számmal és klippel búcsúztatjuk az idei évet.

ui-Jövőre még hardabb évvl kell számolnunk, ugyanis a Hősök és DJ Zefil is új lemezzel érkezik és nem csak ők… 🙂

 

Pár hete ez a téma foglalkoztat nagyon, hogy mi a büdös francnak kell ennyi collab a mai hip-hopba. Sajnos nem jutottam előbbre sokkal, de most leírnám Nektek az álláspontom…

Az egész dolog ott kezdődött, hogy egy bizonyos DJ Khaled egy bizonyos I Did It For My Dawgs című száma megjelent. Ilyen előadókkal, mint Rozay, French Montana és hasonlók… Na jó ezt még el-el viseli az ember, nade azt, hogy konkrétan nincs olyan kislemez idén, amiben csupán egy előadó hallható. Szerintem már nagyon sokatoknak unalmas lehet azt olvasni, hogy XY feat Drake/2 Chainz/French Montana/Meek Mill/Lil Wayne/Rick Ross. Ezt a listát még lehetne folytatni, de inkább nem tenném. Sajnos ezek az előadók az utóbbi pár évben nagyon elkoptatták a nevüket Itt főleg 2 Chainzre és Montanara gondolok, akik néha már-már szánalmas módon nyomják egy-egy számban. Itt is van, hogy miről beszélek…

Annyira szánalmas egy-egy ilyen szám… De sajnos nem elsősorban az előadók hibáztathatóak érte, hanem a kiadók. 2 Chainz a legjobb példa arra, hogyan kell 7-8 hónap alatt sztárrá alkotni egy középszerű emcee-t. Az elmúlt pár hónapban(és még most is), ha jött egy-egy szám, akkor abban Tity tutira benne volt. Ezzel promotálták a srácot. Ez elég kifizetődő volt, ugyanis a fos lemezét vitték, mint a cukrot…

Soha nem voltam ellene a közreműködéseknek, de az már gáz, hogy egy lemez 60-70%-át manapság collabok adják. Nincs elég ihlet vagy mi a fene?? Az egész rákfenéje az, hogy a kiadók magas szinten befolyásolják a dolgok alakulását. Ezért van az, hogy minden évben landol egy Drake, Wayne, Khaled, Waka Flocka vagy DJ Drama lemez. Nincs idejük egyszerűen minőséget készíteni. Ezért is van a sok collab. Ezek egy része nagyon jól sikerülnek, de nem ez adja a többséget. A közreműködések nagy részét inkább nem minősíteném… Szerintem az egéészséges az lenne, ha csak 2-3 évente adnának ki lemezt. Ez elég idő arra, hogy megfelelő mennyiségű számból válasszák ki azt a 15-18 számot, ami tényleg minőségi.

Régen is “menő” volt collabokat gyártani, de akkor az volt a trend, hogy egy-egy rapper mellé inkább énekesek szálltak be a refrénre. Ezt a dolgot Eminem törte meg, ugyanis ő vezette be a rap-hook fogalmát. Mára már ebből az énekes segít rappernek nem sok minden tapasztalható. Mára megfordult ez és inkább rapperek segítenek be egy-egy énekesnek(JLo, Nicole Scherziger, stb). Még ezekkel nincs is gond. Itt van egy mai szám, amiben pl tökéletes az összhang. Van közreműködés is, de nem túlozták el.

A végső rész az, hogy vannak előadók, akiknél nem lehet eldönteni néha, hogy leéfetik-e magukat vagy sem a közreműködésekkel. A fő vezére ennek a csoportnak Lil Wayne. Na ő tipikusan olyan, hogy néha olyat nyom, hogy az ember füle kettéáll, valamikor pedig elküldené Weezyt melegebb éghajlatra. Hasonló cipőben jár T.I. és J. Cole. Pár utóbbi csak néha…

Az egészséges, mint már említettem az lenne, ha az előadók 2-3 éve jelentetnének meg lemezeket és megpróbálnának a saját lábukra állni. Ha ez nem megy, akkor is olyan featet kéne összehozni, ami nem olyan kicseszett sablonos, mint manapság. Vegyenek példát Kendrick Lamarról, MGK-ről, vagy épp Lupe Fiascoról. Utóbbié például az év egyik legjobb szerzeménye és érdekes módon neki egyedül is ment…