Posts Tagged ‘tlc’

j-cole-crooked-smile (1)

Az év eddig teljes mértékben Jeremaine éve!!!! A BornSInner az év egyik, ha nem a legjobb lemeze. Az első kislemez óriási siker volt. Most itt a második és a hozzá tartozó klip. Angolul kifejezve: It’s a m######### movie!!!!!!!!!!!!!! Nagyon jó story-s klip és remek szám. A vége megrázó eléggé. Nagyon komoly és aktuális üzenettel rendelkezik. BIG UP COLE!

standardbs

Két év után végre eljött a nap, amikor J. Cole megjelentette második lemezét. A cucc úgy volt, hogy eredetileg februárban jön ki, de Jeremaine még inkább ült rajta egy kicsit. A cuccnak az első kislemeze már eléggé régen megérkezett, de egyből óriási kedvenccé is vált. Majd Cole leszögezte, hogy egyetlen egy vendég rapverze se lesz a lemezen, amin később változtatott, ugyanis nem kisebb előadókat hívott meg a lemezre, mint országos cimboráját, Kendrick Lamart és 50 Centet pakolta rá az albumra. A számoknak a 90%-a saját beatre készült. Ebből is le tudjuk szűrni, hogy Cole egy korszakos zseni! Emberünk új lemeze egy napon jött ki Kanye West új cuccával, amiből olyan médiaérdeklődés lett, hogy minden arról szól, hogy ki ad el több korongot az első héten. Én abszolút Cole-párti vagyok ebben a témában. Nézzük, hogy rászolgált-e erre a bizalomra:

Az első track, a Villuminati úgy kezdi a lemezt, hogy egyből érezhetjük, hogy ez a cucc nem lesz semmi. Az album producere maga Cole volt, és egy saját beattel mennyivel könnyebb az ember dolga! 🙂 Szerencsére Cole nem pakolt rá a lemezre se introt, se outrot. Szerintem sokkal többet ér egy ilyen kezdőtrack, mint egy dumás intro. Ez a cucc akkora, hogy leszakadt a plafon is!

A második helyen Kerney Sermon szövegel egy skit erejéig, ami eléggé vicces 🙂

Az ezt követő darabot LAnd of The Sneakers címre keresztelték. A cucc egy sima, egyszerű, minden flikk-flakk nélküli Jeremaine szám, de mégis van benne valami. Talán nem is rapnek köszönhető ez a dolog, hanem az alapnak, ami eléggé kiegyensúlyozottan viszi előre a számot, de valahogy mégis extra tud lenni a dal. Annyira nem a karakteressége fogott meg…

Az első kislemez, a Power Trip a negyedik helyen tanyázik. A Miguel asszisztálásával készült számnak óriási sikere van, mivel ez egy olyan mesteri mű, ami nem csupán az amerikai slágerlistákat ostromolja rendületlenül, hanem nálunk is felcsendült nem egyszer a rádióban. A szám nagyon karakteres hangzásvilággal rendelkezik, amiben Miguel pár sora nagyon jól érvényesül. A videó is mesteri és váratlan csavart tartalmaz. Szóval minden jó elmondható erről a projektről.

Meglepő módon a Mo Money az egyik legfainabb cucc az albumról, ami csupán egy interlude. A szám igazából nem szól másról, csak arról, hogy több zseton kell és kész, de ez művészi köntösbe lett bújtatva, remek megoldás.

Ezt a kis szösszenetet a Trouble című szám követi, ami szintén nem a karakteres számok közé tartozik, de ami nagyot dob rajta az a kórus a háttérben. Cole nagy mestere annak, hogyan dobjon fel egy nagyon, de nagyon középszerű számot, az tuti! Itt is sikerült ez neki.

Az ezt követő Runaway sem a csúcsok csúcsa. Azt hiszem ez a két szám a leggyengébb az amúgy eléggé jó albumról. Hoznak egy bizonyos szintet, DE messze nem azt, amitől különleges lenne egy track.

Majd jön a felüdülés, azaz a She Knows című csoda, amiben Amber Coffman működik közre. Ez egy tipikus laza, romantikusabb hangvételű track. Amber csak éppen besegít a számban, de a refrént Cole nagyon jól megoldja egyedül is. Tipikus könnyed, de érzelmes sláger lehet ebből a számból, főleg a refrén miatt, ami nem túl bonyolult, viszont hatásos. A végén pedig a scratch betétek nagyon jót tesznek a témának! Király lett!

A kilencedik helyre a már korábban kiadott Rich Niggaz című szám került. Nálam abszolút kedvenc ez a motyó, mivel egy különleges nyugodt hangulatot képes átadni. A verzék nagyon ülnek, de ezt már megszokhattuk emberünktől. A refrén ismét egyszerű, de ez nem baj, sőt! Tipikusan akkorra ajánlom ezt a számot, amikor már kezd elegünk lenni mindenből és egy kis nyugira van szükségünk.

Majd ismét egy skit következik, amiben egy kórus hallható. Oké…

Számomra az egyik legjobban várt szám az tuti, hogy a Forbidden Fruit volt, mivel nem más, mint Kendrick Lamar a közreműködő. Számomra az volt a legmeglepőbb, hogy K. Dot a refrént kapta a számban. Jeremaine és ez az akkusztikus alap nagyon jó kombónak bizonyult szerintem. Bár ez egy tipikusan olyan szám lesz, ami valakinek nagyon be fog jönni, valakinek egyáltalán nem. Mondanom sem kell, hogy én előbbiek táborát erősítem. Szerintem nagyon jó és különleges track lett.

Ezt egy kicsit teátrálisabb hangszerelésű dal követi, ami nekem kifejezetten ilyen karácsonyi hangulatot áraszt. A Chaining Day egyéb iránt egy remek szám ezzel a teátrális megoldással. A refrénben Cole még énekelget is, szóval tényleg egy extra szám, de nem tűnik ki annyira a többi szerzemény közül. Ez is mutatja, hogy mennyire fain a lemezkohézió!

Jön az újabb interlude, ami az Ain’t That Some Shit címet viseli. Vicces, mert ez az egyik legjobb szám az egész cuccon. Nagyon jó az alap és Jeremaine is pörgeti a nyelvét, úgy, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Profi!

Nálam az abszolút kedvenc a második single, a Crooked Smile. A TLC közreműködésével készített szám annyira megnyerő, hogy nem találok rá szavakat. Ezek a jelzők jutottak elsőre az eszembe: dallamos, slágeres, mesteri és mégis marhára egyedi. Nem tudom, de az ilyen számokat manapság csak Cole tudja hozni és ez óriási. A végén a kórusnál a hideg futkos az ember karján. Az év egyik legjobb szerzeménye.

Az egyik legjobb szám nem más, mint a Let Nas Down, aminek érdekes története van. NaS eléggé kritizálta Cole első nagy sikerű számát a Work Out-ot. Mondván, hogy nem szól semmiről. Ebben némi igazság azért van, de nem teljesen értettem egyet vele. Cole ahelyett, hogy egyből nekiesett volna ordenáré módon, mint manapság ezt szokás tenni (például a twitteren vagy a face-en szólogatnak be egymásnak a sztárok, ráadásul igencsak szegényes, alpári és fantáziátlan módon…), inkább csinált egy full laza, trombitás alapot és intelligensen megmondta NaS-nak a véleményét. Így kell kérem egy legendának nem beszólni, hanem azzal intelligens és minőségi módon vitázni, érvelni és véleményeket összekülönböztetni! Ez is mutatja, hogy J. Cole zseniális módon ért fel a legnagyobbakhoz rövid idő alatt. Ráadásul mindezt a zenei alázat és az alkotói nagyság égisze alatt, ami ebben a mai, pénz- és sikerorientált rapvilágban igencsak ritka és elismerendő.

A címadó trackek általában nem a lemezek erősségei, DE Jeremaine ezt is másképp csinálta. A Born Sinner című mesterművet tényleg nagyon jól odarakta. A számban az isteni hangú James Fauntleroy tolja a refrént, ami külön pacsi, ugyanis nagyon odaillő az a hang. 🙂 Cole pedig nagyon, de nagyon jó szöveget írt erre a számra. A végén pedig a gospel kórus ahogyan azt a refrént még megfejeli, az teszi a lemez egyik legjobb darabjává ezt a címadó dalt! Öröm volt hallgatni újra és újra és újra… Kiváló track lett!

A deluxe CD első darabját már több, mint 7 hónapja ismerjük, ugyanis ez volt az első track, amit Cole megjelentetett, de a Miss America-nak nem volt sikere. De ezt marhára nem értettem, ugyanis egy nagyon jól összerakott valamiről beszélünk. Nem egy kifejezetten elsőre fülbemászó számról beszélünk, hanem inkább a bólogatósabb fajtáról, amit pár hallgatással azért meg kell érlelni, mire megszeretjük. Cserébe viszont ha egyszer rákap az ember, akkor jó sokáig megunhatatlan dalt köszönthet benne.

Aztán a lemez legnagyobb meglepetése jön (természetesen az ilyet mi másra, mint a drágább deluxe cd-re kell rátenni, amit sosem bírtam, de mindegy, el van nézve), ami a New York Times című dolog. A szám érdekessége, hogy nem más tolja a refrént, mint 50 Cent!! Olyan szintű bólogatós alapot tolt Cole ez alá a szám alá, hogy na! A számnak egyébként van egy kis old-school feelingje. 50 régen tolt ilyen jó refrént meg kell hagyni. Rendesen élete egyik legpatentebb refrénjét rakta le az asztalra Fifty, nagyon tetszik. A trackben Cole haverja, Bas is tol egy verzét, ami szintén elég jól megül a dalban.

Az Is She Gon Pop című szerzemény visszatér a lemez témájához, az instrumentálisabb vonalhoz, ami két bólogatós után jó ötletnek bizonyult. A szám egyetlen hibája, hogy túl rövid. 🙂 Pedig elhallgatná az ember nem egy órát. A lábam egyből elkezdte dobolni az ütemet. De tudjuk, a repeat-gomb is erre lett kitalálva. Nagyon bírtam a cuccot!

Majd a Niggaz Know jön, ami a lemez egyik legjobbja szerintem. Cole azt hiszem itt tolja a legjobban. Az alap nagyon jó és mondom még egyszer, hogy Cole itt a legjobb. Ráadásul nagyon kemény és tiszteletre méltó, hogy jó párszor rá lehet ismerni pl. Notorious B.I.G. legendás SpitYourGame című trackjének szövegére, ami ráadásul nagyon ide illik, erre jól ráérzett Cole, na meg a dallamosság is dob a szövegen jelen esetben, és a nagy nevek előtti ilyen stílusú tiszteletadás, a rájuk hivatkozás is egy olyan egyedi megoldásával van dolgunk, hogy egyből hatalmassá teszi a dalt is és Cole urat is. Nagyon jó az összhangja a számnak. Cole egy mester!!! Nincs is mit ragozni.

A záró darab a Sparks Will Fly című darab a legméltóbb lezárása az albumnak véleményem szerint. A refrénben közreműködik a kivételes tehetséggel megáldott Jhene Aiko, aki kitűnő választásnak bizonyult erre a számra. A refrén könnyed, de egyben zseniális is. Olyan szépen énekli a fülünkbe az alapvetően is fülbemászó énekdallamot ez a hölgy, hogy közben el is képzeltem, micsoda egy kifinomultan szexis csajszi lehet. Ilyen hanggal tuti! 🙂 Ráadásképp Cole verzéi is megunhatatlanok benne, nagyon jók a rímek, a ritmika és a felépítettség is. Nagyon eltalálták ezt a számot, bár ez nem meglepő! Igazi albumzárás, a legfelsőbb fokon!

Ha összességében értékelni kéne, akkor egy nagyon egységes, de mégis kimagasló albumot kell megemlítenünk, ami az év egyik legextrábbja lett. Cole nagyon nagy dolgot tett le az asztalra, ugyanis ő hangszerelte az összes számot, kevés közreműködőt rakott bele és nagyon jó szövegeket írt. Szerintem ez mindenképpen megsüvegelendő teljesítmény. Mint említettem egy nagyon egységes album lett a BornSinner, és csak 4-5 olyan szám van, ami kitűnik. DE a többi szám is fenomenális és azt hiszem 1-2 kivételével mindegyik hozza az elvárt szintet, ami 21 számból nem is rossz! Szóval nagy respect J. Cole-nak! Az év és a modern rapvilág egyik legjobb és legegységesebb lemezét hozta össze, szinte önerőből az egészet! Hatalmas lett!

Top3 szám: 1) Crooked Smile     2) Power Trip     3) Niggaz Know/New York Times

A lemez a HipHop News Hingary szerint: 8,5/10

j-cole-crooked-smile-500x500

Jeremaine a legendás TLC-vel készítette el harmadik kislemezét a két hét múlva érkező albumról, ami mesésen szól!!!!

j-cole-born-sinner-album-cover-standard

Jeremaine barátunk új lemeze június 18-án fog landolni, ami már nagyon nincs messze. A BornSinner címre keresztelt project meglepő módon nem lesz tele nagy rapnevekkel. Ez egy nagyon pozitív dolognak számít nálam, de azért nem maradunk közreműködő nélkül, ugyanis az RnB világ legremekebb képviselői teszik tiszteletüket a lemezen. Miguel, TLC vagy éppen Frank Ocean garancia a tökéletes számra. Egyenlőre csak az alap lemez 16 számára derült fény, de szerintem hamarosan a deluxe lemez plusz 5 számáról is lehull a lepel. Én már nagyon várom az albumot!!

1. Intro
2. Born Sinner
3. Horns & A Halo
4. Power Trip (Feat. Miguel)
5. Crooked Smile (Feat. TLC)
6. Broke Nigga With Money
7. Close Your Eyes (Feat. Lauryn Hill)
8. Played By The Game
9. Deja Vu
10. Chaining Day (Feat. Amber Coffman)
11. NC (Feat. Anthony Hamilton)
12. Found Souls
13. Ransom
14. The Message / The Money
15. Obesessions (Feat. Frank Ocean)
16. Born Saint