Posts Tagged ‘R. Kelly’

chris-brown-x-cover

Már legalább másfél éve be volt ígérve Breezy albuma, ami nemes egyszerűséggel X-re lett keresztelve. Az eddig megjelent kislemezek és klipek egytől egyig kiválóak lettek. Szerintem Breezy nagyon komolyat alkotott, amire szeptember 16-án mi is rácsodálkozunk. Összesen 21(!!!!) szám lesz a lemezen, ami eléggé brutális mennyiség. Ennek ellenére nem nyomta tele eszetlenül közreműködőkkel a lemezt. Csupán a legnagyobb nevek kaptak szerepet. Az eddig ismert közreműködőkön kívül Kendrick Lamar, R. Kelly, Trey Songz és Akon kapott helyet. Szerintem az elmúlt évek legjobb r&b albuma lesz.

1. “X”
2. “Add Me In”
3. “Loyal” (feat. Lil Wayne & Tyga)
4. “New Flame” (feat. Usher & Rick Ross)
5. “Songs On 12 Play” (feat. Trey Songz)
6. “101″ (Interlude)
7. “Drown In It” (feat. R. Kelly)
8. “Came To Do” (feat. Akon)
9. “Stereotype”
10. “Time For Love”
11. “Lady In a Glass Dress” (Interlude)
12. “Autumn Leaves” (feat. Kendrick Lamar)
13. “Do Better”
14. “See You Around”
15. “Don’t Be Gone Too Long”
16. “Body Shots”
17. “Want You To Want Me”
18. “Lost In Ya Love”
19. “Love More” (feat. Nicki Minaj)
20. “Don’t Think They Know” (feat. Aaliyah)
21. “Fine China”

wayne-kellz-birdman

Tegnap megérkezett az idei Rich Gang album új klipje, ami a We Been Onhoz készült. A szám egy erős közepes, ha a lemez színvonalához hasonlítjuk. A klipben semmi új dolog nincs. Hannah Lux Davis volt a rendező.

Rich-Gang

23-án landol a Rich Gang album, amiről megérkezett az R. Kelly asszisztálásával készített track. Minden úgy alakult, ahogy azt kigondoltam. Sajnos… Kelly eszméletlen, mint mindig. Weezy egy jó közepes verzét tol. Birdman pedig megöli az egészet a harmatgyenge rapjével…

http://www.sharebeast.com/67chxwckh92c

rich-gang

9 nap múlva érkezik a már jó régen beharangozott Rich Gang album, ami napjaink legfelkapottabb rapkiadójának collablemeze lesz. A főszerepben sajnos Birdman lesz, akit 9 számban is el kell viselnünk… A tagok majd’ mindegyikét hallhatjuk majd a lemezen kit többször, kit kevesebbszer. Természetesen egy-két számban vendégmunkások is hallhatóak lesznek. Ergo a lemezen leszR. Kelly, Kendrick Lamar, Chris Brown, Rick Ross, Future, Yo Gotti, T.I., The Game és Montana is. Két klip készülőben van a lemezről, szóval tényleg minden okés. Várjuk a végeredményt!

1. R.G. – Featuring Mystikal
2. Million Dollar – Featuring Detail & Future
3. Tapout – Featuring Lil Wayne / Birdman / Mack Maine / Nicki Minaj & Future
4. Dreams Come True – Featuring Yo Gotti / Ace Hood / Mack Maine & Birdman
5. We Been On – Featuring R Kelly / Birdman & Lil Wayne
6. Bigger Than Life – Featuring Chris Brown / Tyga / Birdman & Lil Wayne
7. 50 Plates – Featuring Rick Ross
8. 100 Favors – Featuring Detail / Birdman / & Kendrick Lamar
9. Everyday – Featuring Cory Gunz / Birdman / Mystikal & Busta Rhymes
10. Angel – Featuring Lil Wayne / Mystikal / Jae Millz / Ace Hood / Gudda Gudda / Birdman & Mack Maine
11. Burn The House – Featuring Detail
12. Panties To The Side – Featuring French Montana / Tyga / Bow Wow & Gudda
13. Sunshine – Featuring Limp Bizkit / Birdman & Caskey
14. Paint Tha Town – Featuring Game / Birdman & Lil Wayne
15. Have It Your Way – Featuring T.I. / Birdman & Lil Wayne
16. Fly Rich – Featuring Stevie J / Future / Tyga / Meek Mill & Mystikal

ar2

Arra lettünk figyelmesek, hogy mostanság túl sok olyan rappertől hangos a zenei sajtó, akik messze nem olyan jók, mint azt a média sugallja. Nem szeretnék neveket említeni, mert szerintem mindenki fel tud sorolni legalább 4-5 ilyen kaliberű rappert (és mi is tervezünk egy ilyen jellegű cikksorozatot is majd hamarosan, de erről majd később). Most inkább arra szeretnénk “utazni”, hogy bemutassuk azokat a rappereket, akik ugyan elég tevékeny részei a zenei körforgásnak, de messze nem azt a helyet foglalják el, mint azt megérdemelnék. Sorozatunk 4 héten át 3-3 rappert mutat majd be, akiket remélhetőleg nem kell a szó legszorosabb értelmében bemutatnunk Nektek, hanem elég csak egy kicsit közelebb hozni hozzátok. A célunk az, hogy a Ti szemetekben (azaz füleitekben) is ragyoghassanak ezek a gyémántok, mivel nekik nem szükséges annyi csiszolás, mint ma befutott társaiknak! Természetesen a listánk szubjektív és csupán irányadó, nem kőbevésett vagy vitathatatlan értékelés. Vitatkozni és egyetérteni egyaránt lehet velünk, sőt, ha együtt keresnénk a másodvonal rapjének élvonalba illő tehetségeit, az lenne a legkirályabb!

Második részünk főszereplői nem mások lesznek, mint a géppuska-nyelvvel megáldott Twista, New York egyik legjobb, de legkevésbé elismert szöveggyárosa Papoose, és végül, de nem utolsó sorban Alabama gyöngyszeme, Yelawolf.

9. hely: Twista

A kilencedik helyen nem más található, mint Chicago híres-neves rímpuskája, Twista. Emberünk nem ma kezdte el űzni az ipart, hanem már több, mint 20(!) éve áll a színpadon. 1992-ben azzal hívta fel magára sokak figyelmét, hogy egy őrületes világrekordot állított fel. A történet pofon egyszerű: 55 másodperc alatt 596 rímet lökött el. Akárhonnan nézzük a dolgot ez már magában óriási teljesítmény. De még ebben az évben megjelent az első lemeze is, szóval eléggé aktív első éve volt az ekkor még Twista Tung néven futó rappernek. 1994-ben megjelent volna második lemeze, de sajnos a kiadójával (Atlantic) vitába keveredett a cím miatt és így csak Chicagoban lehetett hozzájutni a koronghoz. Az első legendássá vált száma 1997-ben robbant és Twista is úgymond ekkor került be a köztudatba. Ez a track nem más volt, mint a Get It Wet.

A komolyabb sikerek azonban az egyedülálló raptechnika ellenére elmaradtak… Ez főleg a folyamatos kiadóváltásoknak volt köszönhető. Majd elérkeztünk a XXI. század első éveibe, ami Twista első sikeralbumát hozta magával. A siker titka talán az volt, hogy visszatért az Atlantic-hoz. A kiadó eddig soha nem látott mellszélességgel állt a chicagoi rapper mellé. Az album munkálatai több évig tartottak, de ez meg is látszik (azaz hallani is rajta), ugyanis az évtized egyik legjobban összerakott lemeze lett a Kamikaze! Olyan közreműködők álltak Twista oldalára, mint Kanye West, T.I. vagy éppen R. Kelly. Kajak óriási flash ez az album!

Innentől datálhatjuk azt hiszem, hogy Twista megkerülhetetlen alakja lett a rap világának. Ezek után már nagyon sok collabra hívták. Egyre jobban mászott felfelé mindenféle “létrán”. 2010-es albuma, a Perfect Storm pedig tele volt mainstream előadókkal. Ekkor már nem volt az Atlantic igazoltja, ezért is nevezhető nagy dobásnak az, hogy ennyi híres featpartner található a cuccoson. De egy dologtól soha nem vált meg, ez pedig a The Legendary Traxers producercsapat, akik a mai napig elhalmozzák jobbnál jobb alapokkal. De visszakanyarodva a 2010-es lemezhez, az egyik legnagyobb slágere ez volt az évnek:

Mostanság eléggé eltűnt, ugyanis megszűnt a kiadójával a kontaktusa és két éve másról sem hallani, csak arról, hogy kiadót keres következő projektjének, ami egyébként már készen van és csak egy arra vevő kiadóra vár! Kár lenne, ha ez sokáig így maradna, ugyanis ilyen raptechnikát nem hallunk senkitől, csupán a már veteránnak számító, de mindig megújuló Twistától.

8. hely: Papoose

Listánk nem mással, mint az egyik legalultaksáltabb new yorki fenegyerekkel folytatódik, aki nem más, mint Papoose! Ha azt vesszük, hogy a new yorki srác konkrétan 1998 óta folyamatosan része a hip-hop világ körforgásának, de csak tavaly jelent meg bemutatkozó albuma, akkor joggal kérdezhetjük, hogy MI A FRANC????????

A kezdetek hasonlóak, mint sok más, ma ismert new yorki rappernél, ugyanis ő is DJ Kay Slay oldalán “cseperedett” fel és vált a mixtape-ek koronázatlan királyává. De ne szaladjunk ennyire előre. Szóval Papoose barátunk első áttörésére nem kellett sokat várni, ugyanis 1999-ben megjelent első kislemeze, mely egyből a new yorki underground élet krémjébe repítette, köszönhetően Kay Slay közbenjárásának is. De inkább kiemelendő az a tény, hogy Papoose rapjétől elhalt már akkor is mindenki. Óriási jövőt jósoltak neki és busás lemezszerződéseket!

Papoose azonban hoppon maradt, ugyanis nem sikerült sem a lemezszerződés, sem a nagyobb körben való ismertség sajnos. De őt ez nagyon nem zavarta, hanem kőkeményen dolgozott és több tucat számot rögzített, amit mixtape formájában adott ki a nagyérdemű számára. Ezek a tape-ek igazi csemegék voltak egyéb iránt. De a számokon meg fogtok most lepődni. A srác idáig egészen pontosan 28 tape-et adott ki!!! Nem semmi, ugye? Majd 2006-ban jött a nagy hír, hogy a JIVE Records végre egy 1,5 millió dolláros szerződést ajánlott neki. Sebtiben megindultak a munkálatok, ugyanis 2007 elején ki akarta adni első lemezét, amit már tűkön ülve várt mindenki.

De nem tartott sokáig Papoose és a JIVE kapcsolata, ugyanis szeptemberben Kay Slay arról számolt be, hogy egy single után különválnak a felek egymástól. Szegény srác végre a megérdemelt hírnév felé kezdett lépni, de nem jött neki össze! Ami mindenképpen említésre méltó az az, hogy Papoose ez után sem adta fel és ugyanolyan elánnal dolgozott. Sorra jöttek a jobbnál jobb tape-ek, mígnem tavaly decemberben jött a bomba: 2013 elején jön Papoose első nagylemeze!! A legkiválóbb előadók és producerek tüsténkedtek a NaciremaDream albumon, aminek még mindig megmaradt az az underground hangulata, ami azt a véleményt alakította ki bennem, hogy nem muszáj agyon sztárolt közreműködőket és producereket egy lemezre rakni. Csupán a régi ismerősöket és barátokat felkérni egy közös mókára, hozva az igazi régi ízeket, amik máig is jól állnak a hangfalaknak. Azt hiszem ezért van értelme ennek a műfajnak. Manapság nagyon ritka az olyan rapper, mint Papoose, aki megmaradt annak, akit több, mint 10 éve megismertünk!

7. hely: YelaWolf

Hetedik helyen nem más található, mint Alabama gyöngyszeme, Yelawolf! Yela életében is vannak bőven furcsaságok, ugyanis nem hétköznapi “családba” született. Mikor megszületett, az édesanyja mindösszesen 15(!) éves volt. Ez azért eléggé durva. Ennek tekintetében elképzelhetjük a gyerekkorát a srácnak… Fiatalabb korában, mikor elhagyta anyját, hajléktalan volt Californiában. Egy szó, mint száz: nem éppen szuper karriernek indult a történet. DE minden jó, ha a vége jobb, mint ahogy kezdődik. Yela 2007-ben leszerződött a Columbia Records-hoz, de onnan 6 hónap múlva távozott, mivel a kiadó nem annyira szorgalmazta az első lemez megjelenését. Majd ezen az eseten felbuzdulva megalapította saját kiadóját, a Slumerican-t, ami a mai napig működik, de főleg underground vonalban, bár sikerült olyan neveket is, mint pl. Rittz-et befuttatnia Tech N9ne-nal közösen. De kanyarodjunk vissza főhősünkhöz. 2009-től datálhatjuk Yela tényleges porondra kerülését. A Ghett-O-Vision producere WillPower kezdett el emberünkkel dolgozni, aminek meg is lettek az eredményei, ugyanis megjelent első tape-je, a TrunkMuzik, mely a mai napig igazi legenda-albumnak számít!

Ezután jött minden rapper álma: egy bizonyos detroiti rapper/label vezető, EMINEM felfigyelt az alabamai szöveggyárosra és le is szerződtette 3 lemezre egyből! Yela megkapott mindent, amiről rapper álmodik. Az első kislemeze például egy Cyhi Da  feat lett volna egy Jim Jonsin beatre, de ez a track a megjelenés előtt kijött, ezért nem is csinálták meg végleg a számot… Pedig nagyot ütött volna az tutkó! Ekkor kicsit bepöccent Yela és elmondta, hogy elege van a mainstream rap világából, mert nem hagyják úgy dolgozni, ahogy akar. De ezt a kirohanását követően 2011 novemberében megjelent első lemeze, a Radioactive, ami szerintem egy majdnem örökké felemlegetésre kerülő album! Kiváló munka!

A lemez megjelenése után Yelára megint rájött a “kritizáljuk a nagy kiadókat” című történet. Ez azért van, mert nem volt megelégedve a lemez keverésével. Azóta állítólag megvolt a békülés és idén év végén új lemezt kapunk majd. De mostanában egyre többször tűnik fel a StrangeMusic rendezvényein vagy előadói mellett egy-egy feat erejéig (lásd Rittz barátja mellett). Nem tudom, de szerintem jobban járna vele mindenki, ha elhagyná a Shady-t és átigazolna Tech labeljébe, a StrangeMusic-ba. Erre az eshetőségre egyébként még konkrét hírmorzsák, nyilatkozatok sosem hangzottak el, ám kezd gyanússá válni a történet, ahogyan a Yela-féle Slumerican és a Tech N9ne-féle StrangeMusic kezd összefonódni többféle fronton is. Ráadásul alapvető hangvétele és hozzáállása is igen hasonló a két labelnek. Mindenkinek jobb lenne, ha Yela a Strange égisze alatt lehetne. De, hogy ne ezzel zárjuk Yela blokkját, mindenképpen meg kell említeni az idei sajátos hangvételű TrunkMusicReturns mixtape-jét, melyről furábbnál furább, de mindenképp élvezetes és egyedi klipek jöttek ki; valamint a tavalyi projektjét Travis Barkerrel, a PsychoWhite-ot, ami méltóságon alul lett értékelve, pedig az az EP az év egyik legpatentebb és legeredetibb cucca volt.

Az a baj, ha YelaWolf szóba kerül, akkor mindenkinek az a véleménye, hogy le van sajnálva a különleges flow-val bíró és a lírikustól az őrült hangvételig mindenféle skálát felvonultató srác, s ez meg is látszik eléggé hányattatott rapsorsán. Bár azt azért fontos hozzátenni az eddig említettekhez, hogy viszonylag erős közösség gyűlt már köré és igencsak stabil, szép számú rajongótábort tudhat magáénak. Jöhet is a kérdés nyilván, hogy akkor miért alulértékelt szerintünk? Elsősorban azért, mert Yela szerintünk a világ talán legnagyobb erejű és legütősebb raptechnikájú (fehér) rappere, akiben ennél még sokkal de sokkal több lehetőség és potenciál van/lehetne, mint amit eddig kihoztak belőle. De reméljük idén ismét megmutatja, hogy minden idők egyik legjobb fehér rappere!! YelaWolf még fog robbantani a rapvilágban, nem is egyszer, ebben biztosak vagyunk.

Sorozatunk eheti, második részében világosan láthattátok, hogy számos igazán tehetséges, már a sikerben bőven úszott vagy majdnem úszott rapper sorsát is képes betörni a kiadókkal való huza-vona, a kiadók kizsákmányoló és művészetet parancsokkal befolyásoló (negatívan) üzletközpontúsága, illetve az igazán ütőképes tehetségek alulértékelése egy-egy kiadónál, melynek következtében méltatlanul háttérben “tartogatják” az előadókat, akik már akár évek óta kész lemezzel parkolnak kiadásra várva, mert ugyebár mindig akad pár olyan futtatott arc, akik prioritást élveznek, mert divatnak számítanak és anyagaikat viszi a nép, mint a cukrot. Pedig fele olyan tehetségesek és fele olyan minőségi cuccokat dobnak ki. De ez csak biznisz persze, sajnos, eheti 3 előadónk karriere is például pont ezen üzletcentrikus kiadói nézet miatt stagnál egy közel sem hozzájuk méltó szinten. Twista, Papoose és YelaWolf is hatalmas kiadói neveknél posztolnak vagy posztoltak már, mégis alulmaradtak (eddig) javarészt, mert a kelleténél kevésbé figyeltek oda rájuk. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én pl. szívesebben teszem be YelaWolf PopTheTrunk-ját, mint mondjuk a hülyeség határáig sztárolt French Montana Ain’tWorriedBoutNothin-ját…

throwin-my-money

Megérkezett az első hivatalos single Twista érkező albumáról, amiben egy nagy meglepetésvendég is helyet kapott. Ő nem más, mint az élő legenda, R. Kelly. A track eszméletlenül slágeresre sikeredett, de megőrizte azt az egyediséget, amit a két előadó képvisel.

ti-trouble-man-cover

Végre valahára a mai napon hivatalosan is megjelent T.I. új albuma. Nagy várakozások előzték meg a lemezt, ugyanis még augusztusban úgy tűnt, hogy idén meg se kapjuk, aztán szerencsére a fa alá beesett. Mit beesett!!?? Berepült!!! Eléggé nagy elvárások vannak vele szemben, ugyanis előző 2-3 albuma legendás lett. De a single-ek már éreztették, hogy egy nagyon sokoldalú és jól átgondolt lemezt kapunk meg. A cuccot gondos felvezetések és videók övezték. Remekül felépített hype volt ez, meg kell hagyni, de ugyanakkor nagyon izléses. Nade elég a rizsából, lássuk, hogyan is sikerült T.I.-nak az új albuma:

Az első szám a The Introduction, ami egy nagyon kellemes jazzes alappal kezdődik, majd egy hirtelen váltásnak köszönhetően elkezdődik a lemez. Kiváló rap, kiváló alap. T.I. már az elején megmutatja, hogy milyen lesz a lemez, ugyanis a rapje ebben a trackben minden erősségét megmutatja. Nagyon jó kis intro lett ez a maga szűk 4 percével. Szerintem az év egyik, ha nem a legjobb introja lett az alábbi track!

A második track a G Season, amiben akad egy segítő is Harris mellett, aki nem más, mint Meek Mill. A szám producere Cardiak volt, ami meg is látszik a számon. Igazi zúzós alap lett, ahogy a rapek is. Nagyon laza, de mégis kemény szám lett ez. Meek hozza a már megszokott magas színvonalú szövegelést. A track egyébként nem annyira kiemelkedő, inkább egy erős közepes.

A következő szám a már ismert Trap Back Jumpin, ami egy igazi TiP-s szám. A DJ Toomp által készített zúzós alap már adja is a témát a számhoz. A szám eredetileg csak egy kis kedvcsinálónak készült az album előtt kiadva, de aztán eléggé nagy sikere lett (nem véletlenül) és egy nagyon fain és laza klipet is kapott. Nagyot tol benne Harris, az tuti. Az év egyik legütősebb és legkeményebb szerzeménye. Az egyik legerősebb szám az eddig amúgy sem gyenge albumról.

A negyedik számot már nagyon vártam, ugyanis nem más hallható T.I mellett a Wildside-ban, mint a szupertehetség, A$AP Rocky. Arról már ne is beszéljünk, hogy a szám producere az élő legenda, No I.D. volt. A szám legnagyobb erőssége mégis az, hogy két teljesen eltérő rapet hallhatunk. Mind a két emcee a “szokásos” fordulatokat használja, de ez a két eltérő stílus nagyon, de nagyon jól megfér egymás mellett. A refrén pedig egy elegánsabb füvezős nóta hatását kelti. Ez az egyik személyes kedvenc az albumról.

A soron következő track is ismerős, ugyanis a második kislemez, a Ball kapta meg ezt a helyet. TiP bepróbált egy tőle eltérő slágert készíteni, ugyanis maga mellé vette a slágergyáros Rico Love-ot és a raplemezek elmaradhatatlan és elnyűhetetlen közreműködőjét, Lil Weezyt. A terv hellyel-közzel sikerült is, mivel minden résztvevő hozta az elvárt szintet. A hozzá készített videó is telitalálat lett, szóval bejött a dolog. A beat az nagyon tetszetős 🙂

Ezt követi a Sorry című szerzemény, ami a legjobb közreműködős szám lett a lemezen. T.I. nagy álma teljesült azzal, hogy André 3000 csinált vele egy számot. A Jazze Pha által készített alap igazi szövegelős, mégis elegáns és finom alap lett. Csillagos ötös beat 🙂 A refrén is nagyon betalál. André pedig olyat nyom, hogy méltán lenne esély egy “év verzéje” díjra. Annyira kellemesen kemény szám lett, hogy ezt tanítani nem lehet. Az is óriási pozitívum, hogy a szám majdnem 6 perces, szóval aránylag sokáig élvezhetjük. Nekem ez a szám az abszolút kedvenc az albumról. Nem túlbonyolított, de mégis óriási!

Majd jön a Can You Learn, amiben a botrányairól és aranytorkáról egyaránt híres R.Kelly hallatja magát. A refrén nagyon lazán beillene akármelyik hollywoodi romantikus film betétének. DJ Montay nagyon eltalálta azt, hogy milyen zene kell R. Kellynek. A szám tényleg igazi betétdal hatását kelti. Nagyon tetszetős dolog lett.

Nyolcadik helyen pedig befut az első kislemez, ami nem más, mint a mára slágerré vált Go Get It. Meglepő módon nekem ez a lemez leggyengébb száma. Tipikus hülye single… T-Minus beat, T.I. sem alkot maradandót. A klipje nagyon jóra sikeredett, meg a refrénje is, de kb. ennyi a pozitívum. Magában megállja a helyét, de a lemez többi száma mellett ez kicsit eltörpül…

Ez után jön a lemez egyik (ha nem a legerősebb) száma, ami a Guns and Roses. Ilyen címmel nem is lehet kérdés, hogy ha már mindenképpen közreműködőt választunk, akkor ki legyen. P!nk óriási ötlet volt! A zenét ismét T-Minus szerezte és ez már sokkal jobb lett, mint az előző. T.I. hozza a szintet, ami egy ekkora számhoz kell. Pink pedig felteszi a pontot az “i”-re. A szám szinte már tökéletes. Ez az egyetlen női közreműködés az albumon és ezt tényleg így kell csinálni. Fergeteges, azt hiszem ez a legjobb szó rá. P!nk rappes közreműködései egyébként is ínyenc dolognak számítanak (gondoljunk itt csak az Eminemmel való közös dalára még régebbről például), csak üdvözíteni tudom az ilyen húzásokat.

Tizedik helyen berepül egy óriási beattel a The Way We Ride. A szám egy igazi kocsiban bömböltetős és csajozós track lett. Hit-Boy ismét bizonyította, hogy attól még, hogy fiatal, az egyik legjobb producer már most is. A refrén kőkemény. Harris is nagyot nyom a számban. A második számú kedvencem az albumról. A téma igaz a szokásos: nők, zseton és kecók. De egy kicsit nekem old-school hangulatot éreztet. Modern StillDRE. Simán el tudnék hozzá képzelni egy igazi kocsikázós videót.

Ezt egy hirtelen váltás követi. A lemez leghihetetlenebb és legmegosztóbb száma a Cruisin. Ugyabis T.I. énekel!!!!!! Lil C beatje nagyon r&b-s. Bitangjó lett ez a szám is. Jól áll, mint tudjuk TiP-nek, hogyha kicsit másra veszi a figurát. Jót tesz azt hiszem a lemeznek is a szám. Egy kicsit más, de még nem annyira, hogy ne illjen bele az összképbe. Személy szerint nem tudom eldönteni, hogy most tetszik-e vagy sem… De mindenképpen kiváló szám.

Ismét egy éles váltás következik. Ugyanis az Addresses egy kőkemény T-Minus beatre íródott. Nameg ez egy diss-nóta, amit T.I. az atlantai ellenfeleinek címzett és nem számít postafordultával “vissza a feladónak” üzenetre, erre nehezen is lehetne bármit értelmesen visszaszólni, annyira lezúz benne mindenkit, akit akart! Érezni lehet a számon, hogy nagyon átélte a témát. Bitangjó lett. T.I. óriásit rappel. Csillagos ötös 🙂

13. Ettől a számtól mindenki retteg, de most nem kell, ugyanis összeállt a mesterhármas csapat. A Hello-tól tényleg nem kell félni 🙂 A beaten Pharrell, a refrénben Cee-Lo Green, a flow-n pedig Harris. Az egyik legjobb track az amúgy sem gyenge albumról. Mint az megszokható mind a három ember a legjobbat hozta ki a dologból. Ez kislemezként is megjelent 5-6 napja, szóval nincs kicsukva, hogy egy klip is landolni fog valamikor hozzá. Ennek személy szerint nagyon örülnék. Cee-Lo ismét bizonyította, hogy az egyik legjobb és legkülönlegesebb hangú énekes. Nagyon jó track!!!

Ezt a finom számot ismét egy veretős szám követi. A Who Want Some ismét egy DJ Toomp alapra íródott. Sajnos nagyon hasonló az eddigi “veretősekhez” és így igazából nem tűnik ki, pedig nem lenne ez annyira rossz, de sajnos nem emelkedik ki… Pedig nagyon “t.i.-osra” sikeredett… De ősfanoknak biztosan ez is nagyon adni fogja, ebben nem is kételkedem.

Az utolsó előtti szám a Wonderful Life címet kapta és tényleg csodaszép track lett. A refrénért nem más felel, mint Akon, akit már nagyon hiányolok. De nagyon jó pár sor erejéig hallani a jellegzetes hangját. Az alap egy kicsit lassabb, instrumentálisabb történet lett. Ez  Sanchez Holmes nevéhez fűződik. Kísértetiesen hasonlít a NoMercy lemez címadójára, de valahogy mégis más. Kiváló szám. Nem lehet róla rosszat mondani és már hiányzott egy ilyen mondanivalóval rendelekező szám a lemez RAPertoárjából.

A záró szerzemény a Hallelujah címet viseli és tipikusan az a szám, ami se nem jó, se nem rossz. Nem tudok többet mondani… Kicsit túl monumentálisra akarták ezt csinálni, de sajna az első olyan szám, amibe belebuktak. Pedig nagy kár, ugyanis a refrén veszettjó! Pár hallgatást még igényel a dal, hogy kellően megeméssze az ember fia.

Összességében pont olyan lemezt kaptunk, amilyet elvártunk. T.I megmutatta, hogy ő fikarcnyit sem kopott meg az elmúlt évek alatt. Kiváló a lemez. Ehhez kétség sem férhet. A közreműködések sincsenek eltúlozva. Pont annyi, amennyi kell és pont olyan, mint amilyennek lennie kell! A lemez nálunk 10/9-et kap! Jó érzés olyan előadókat hallani, akik hosszú évek alatt sem fordultak ki magukból és változtak meg mind stílusilag, mind emberileg, mind minőségileg. T.I. pedig pont ilyen, szemernyit sem változott ez zseni és úgy érzem, pont ebben rejlik a titka és ereje! A legnagyobbak közt van, ez egyértelmű, és ezt az új lemeze is kellően igazolja.