Arra lettünk figyelmesek, hogy mostanság túl sok olyan rappertől hangos a zenei sajtó, akik messze nem olyan jók, mint azt a média sugallja. Nem szeretnék neveket említeni, mert szerintem mindenki fel tud sorolni legalább 4-5 ilyen kaliberű rappert (és mi is tervezünk egy ilyen jellegű cikksorozatot is majd hamarosan, de erről majd később). Most inkább arra szeretnénk “utazni”, hogy bemutassuk azokat a rappereket, akik ugyan elég tevékeny részei a zenei körforgásnak, de messze nem azt a helyet foglalják el, mint azt megérdemelnék. Sorozatunk 4 héten át 3-3 rappert mutat majd be, akiket remélhetőleg nem kell a szó legszorosabb értelmében bemutatnunk Nektek, hanem elég csak egy kicsit közelebb hozni hozzátok. A célunk az, hogy a Ti szemetekben (azaz füleitekben) is ragyoghassanak ezek a gyémántok, mivel nekik nem szükséges annyi csiszolás, mint ma befutott társaiknak! Természetesen a listánk szubjektív és csupán irányadó, nem kőbevésett vagy vitathatatlan értékelés. Vitatkozni és egyetérteni egyaránt lehet velünk, sőt, ha együtt keresnénk a másodvonal rapjének élvonalba illő tehetségeit, az lenne a legkirályabb!
Második részünk főszereplői nem mások lesznek, mint a géppuska-nyelvvel megáldott Twista, New York egyik legjobb, de legkevésbé elismert szöveggyárosa Papoose, és végül, de nem utolsó sorban Alabama gyöngyszeme, Yelawolf.
9. hely: Twista
A kilencedik helyen nem más található, mint Chicago híres-neves rímpuskája, Twista. Emberünk nem ma kezdte el űzni az ipart, hanem már több, mint 20(!) éve áll a színpadon. 1992-ben azzal hívta fel magára sokak figyelmét, hogy egy őrületes világrekordot állított fel. A történet pofon egyszerű: 55 másodperc alatt 596 rímet lökött el. Akárhonnan nézzük a dolgot ez már magában óriási teljesítmény. De még ebben az évben megjelent az első lemeze is, szóval eléggé aktív első éve volt az ekkor még Twista Tung néven futó rappernek. 1994-ben megjelent volna második lemeze, de sajnos a kiadójával (Atlantic) vitába keveredett a cím miatt és így csak Chicagoban lehetett hozzájutni a koronghoz. Az első legendássá vált száma 1997-ben robbant és Twista is úgymond ekkor került be a köztudatba. Ez a track nem más volt, mint a Get It Wet.
A komolyabb sikerek azonban az egyedülálló raptechnika ellenére elmaradtak… Ez főleg a folyamatos kiadóváltásoknak volt köszönhető. Majd elérkeztünk a XXI. század első éveibe, ami Twista első sikeralbumát hozta magával. A siker titka talán az volt, hogy visszatért az Atlantic-hoz. A kiadó eddig soha nem látott mellszélességgel állt a chicagoi rapper mellé. Az album munkálatai több évig tartottak, de ez meg is látszik (azaz hallani is rajta), ugyanis az évtized egyik legjobban összerakott lemeze lett a Kamikaze! Olyan közreműködők álltak Twista oldalára, mint Kanye West, T.I. vagy éppen R. Kelly. Kajak óriási flash ez az album!
Innentől datálhatjuk azt hiszem, hogy Twista megkerülhetetlen alakja lett a rap világának. Ezek után már nagyon sok collabra hívták. Egyre jobban mászott felfelé mindenféle “létrán”. 2010-es albuma, a Perfect Storm pedig tele volt mainstream előadókkal. Ekkor már nem volt az Atlantic igazoltja, ezért is nevezhető nagy dobásnak az, hogy ennyi híres featpartner található a cuccoson. De egy dologtól soha nem vált meg, ez pedig a The Legendary Traxers producercsapat, akik a mai napig elhalmozzák jobbnál jobb alapokkal. De visszakanyarodva a 2010-es lemezhez, az egyik legnagyobb slágere ez volt az évnek:
Mostanság eléggé eltűnt, ugyanis megszűnt a kiadójával a kontaktusa és két éve másról sem hallani, csak arról, hogy kiadót keres következő projektjének, ami egyébként már készen van és csak egy arra vevő kiadóra vár! Kár lenne, ha ez sokáig így maradna, ugyanis ilyen raptechnikát nem hallunk senkitől, csupán a már veteránnak számító, de mindig megújuló Twistától.
8. hely: Papoose
Listánk nem mással, mint az egyik legalultaksáltabb new yorki fenegyerekkel folytatódik, aki nem más, mint Papoose! Ha azt vesszük, hogy a new yorki srác konkrétan 1998 óta folyamatosan része a hip-hop világ körforgásának, de csak tavaly jelent meg bemutatkozó albuma, akkor joggal kérdezhetjük, hogy MI A FRANC????????
A kezdetek hasonlóak, mint sok más, ma ismert new yorki rappernél, ugyanis ő is DJ Kay Slay oldalán “cseperedett” fel és vált a mixtape-ek koronázatlan királyává. De ne szaladjunk ennyire előre. Szóval Papoose barátunk első áttörésére nem kellett sokat várni, ugyanis 1999-ben megjelent első kislemeze, mely egyből a new yorki underground élet krémjébe repítette, köszönhetően Kay Slay közbenjárásának is. De inkább kiemelendő az a tény, hogy Papoose rapjétől elhalt már akkor is mindenki. Óriási jövőt jósoltak neki és busás lemezszerződéseket!
Papoose azonban hoppon maradt, ugyanis nem sikerült sem a lemezszerződés, sem a nagyobb körben való ismertség sajnos. De őt ez nagyon nem zavarta, hanem kőkeményen dolgozott és több tucat számot rögzített, amit mixtape formájában adott ki a nagyérdemű számára. Ezek a tape-ek igazi csemegék voltak egyéb iránt. De a számokon meg fogtok most lepődni. A srác idáig egészen pontosan 28 tape-et adott ki!!! Nem semmi, ugye? Majd 2006-ban jött a nagy hír, hogy a JIVE Records végre egy 1,5 millió dolláros szerződést ajánlott neki. Sebtiben megindultak a munkálatok, ugyanis 2007 elején ki akarta adni első lemezét, amit már tűkön ülve várt mindenki.
De nem tartott sokáig Papoose és a JIVE kapcsolata, ugyanis szeptemberben Kay Slay arról számolt be, hogy egy single után különválnak a felek egymástól. Szegény srác végre a megérdemelt hírnév felé kezdett lépni, de nem jött neki össze! Ami mindenképpen említésre méltó az az, hogy Papoose ez után sem adta fel és ugyanolyan elánnal dolgozott. Sorra jöttek a jobbnál jobb tape-ek, mígnem tavaly decemberben jött a bomba: 2013 elején jön Papoose első nagylemeze!! A legkiválóbb előadók és producerek tüsténkedtek a NaciremaDream albumon, aminek még mindig megmaradt az az underground hangulata, ami azt a véleményt alakította ki bennem, hogy nem muszáj agyon sztárolt közreműködőket és producereket egy lemezre rakni. Csupán a régi ismerősöket és barátokat felkérni egy közös mókára, hozva az igazi régi ízeket, amik máig is jól állnak a hangfalaknak. Azt hiszem ezért van értelme ennek a műfajnak. Manapság nagyon ritka az olyan rapper, mint Papoose, aki megmaradt annak, akit több, mint 10 éve megismertünk!
7. hely: YelaWolf
Hetedik helyen nem más található, mint Alabama gyöngyszeme, Yelawolf! Yela életében is vannak bőven furcsaságok, ugyanis nem hétköznapi “családba” született. Mikor megszületett, az édesanyja mindösszesen 15(!) éves volt. Ez azért eléggé durva. Ennek tekintetében elképzelhetjük a gyerekkorát a srácnak… Fiatalabb korában, mikor elhagyta anyját, hajléktalan volt Californiában. Egy szó, mint száz: nem éppen szuper karriernek indult a történet. DE minden jó, ha a vége jobb, mint ahogy kezdődik. Yela 2007-ben leszerződött a Columbia Records-hoz, de onnan 6 hónap múlva távozott, mivel a kiadó nem annyira szorgalmazta az első lemez megjelenését. Majd ezen az eseten felbuzdulva megalapította saját kiadóját, a Slumerican-t, ami a mai napig működik, de főleg underground vonalban, bár sikerült olyan neveket is, mint pl. Rittz-et befuttatnia Tech N9ne-nal közösen. De kanyarodjunk vissza főhősünkhöz. 2009-től datálhatjuk Yela tényleges porondra kerülését. A Ghett-O-Vision producere WillPower kezdett el emberünkkel dolgozni, aminek meg is lettek az eredményei, ugyanis megjelent első tape-je, a TrunkMuzik, mely a mai napig igazi legenda-albumnak számít!
Ezután jött minden rapper álma: egy bizonyos detroiti rapper/label vezető, EMINEM felfigyelt az alabamai szöveggyárosra és le is szerződtette 3 lemezre egyből! Yela megkapott mindent, amiről rapper álmodik. Az első kislemeze például egy Cyhi Da feat lett volna egy Jim Jonsin beatre, de ez a track a megjelenés előtt kijött, ezért nem is csinálták meg végleg a számot… Pedig nagyot ütött volna az tutkó! Ekkor kicsit bepöccent Yela és elmondta, hogy elege van a mainstream rap világából, mert nem hagyják úgy dolgozni, ahogy akar. De ezt a kirohanását követően 2011 novemberében megjelent első lemeze, a Radioactive, ami szerintem egy majdnem örökké felemlegetésre kerülő album! Kiváló munka!
A lemez megjelenése után Yelára megint rájött a “kritizáljuk a nagy kiadókat” című történet. Ez azért van, mert nem volt megelégedve a lemez keverésével. Azóta állítólag megvolt a békülés és idén év végén új lemezt kapunk majd. De mostanában egyre többször tűnik fel a StrangeMusic rendezvényein vagy előadói mellett egy-egy feat erejéig (lásd Rittz barátja mellett). Nem tudom, de szerintem jobban járna vele mindenki, ha elhagyná a Shady-t és átigazolna Tech labeljébe, a StrangeMusic-ba. Erre az eshetőségre egyébként még konkrét hírmorzsák, nyilatkozatok sosem hangzottak el, ám kezd gyanússá válni a történet, ahogyan a Yela-féle Slumerican és a Tech N9ne-féle StrangeMusic kezd összefonódni többféle fronton is. Ráadásul alapvető hangvétele és hozzáállása is igen hasonló a két labelnek. Mindenkinek jobb lenne, ha Yela a Strange égisze alatt lehetne. De, hogy ne ezzel zárjuk Yela blokkját, mindenképpen meg kell említeni az idei sajátos hangvételű TrunkMusicReturns mixtape-jét, melyről furábbnál furább, de mindenképp élvezetes és egyedi klipek jöttek ki; valamint a tavalyi projektjét Travis Barkerrel, a PsychoWhite-ot, ami méltóságon alul lett értékelve, pedig az az EP az év egyik legpatentebb és legeredetibb cucca volt.
Az a baj, ha YelaWolf szóba kerül, akkor mindenkinek az a véleménye, hogy le van sajnálva a különleges flow-val bíró és a lírikustól az őrült hangvételig mindenféle skálát felvonultató srác, s ez meg is látszik eléggé hányattatott rapsorsán. Bár azt azért fontos hozzátenni az eddig említettekhez, hogy viszonylag erős közösség gyűlt már köré és igencsak stabil, szép számú rajongótábort tudhat magáénak. Jöhet is a kérdés nyilván, hogy akkor miért alulértékelt szerintünk? Elsősorban azért, mert Yela szerintünk a világ talán legnagyobb erejű és legütősebb raptechnikájú (fehér) rappere, akiben ennél még sokkal de sokkal több lehetőség és potenciál van/lehetne, mint amit eddig kihoztak belőle. De reméljük idén ismét megmutatja, hogy minden idők egyik legjobb fehér rappere!! YelaWolf még fog robbantani a rapvilágban, nem is egyszer, ebben biztosak vagyunk.
Sorozatunk eheti, második részében világosan láthattátok, hogy számos igazán tehetséges, már a sikerben bőven úszott vagy majdnem úszott rapper sorsát is képes betörni a kiadókkal való huza-vona, a kiadók kizsákmányoló és művészetet parancsokkal befolyásoló (negatívan) üzletközpontúsága, illetve az igazán ütőképes tehetségek alulértékelése egy-egy kiadónál, melynek következtében méltatlanul háttérben “tartogatják” az előadókat, akik már akár évek óta kész lemezzel parkolnak kiadásra várva, mert ugyebár mindig akad pár olyan futtatott arc, akik prioritást élveznek, mert divatnak számítanak és anyagaikat viszi a nép, mint a cukrot. Pedig fele olyan tehetségesek és fele olyan minőségi cuccokat dobnak ki. De ez csak biznisz persze, sajnos, eheti 3 előadónk karriere is például pont ezen üzletcentrikus kiadói nézet miatt stagnál egy közel sem hozzájuk méltó szinten. Twista, Papoose és YelaWolf is hatalmas kiadói neveknél posztolnak vagy posztoltak már, mégis alulmaradtak (eddig) javarészt, mert a kelleténél kevésbé figyeltek oda rájuk. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én pl. szívesebben teszem be YelaWolf PopTheTrunk-ját, mint mondjuk a hülyeség határáig sztárolt French Montana Ain’tWorriedBoutNothin-ját…
Hip-Hop News Hungary 