Posts Tagged ‘Ne-Yo’

Ne-Yo – Make It Easy [MUSIC]:

Posted: január 8, 2015 in Zenék
Címke: , ,

http://www.audiomack.com/embed4/xclusivejams/make-it-easy-1

Ne-Yo új slágerrel érkezett “Make It Easy” címmel. Nagyon dallamos és nyugodt a dal, ahogyan azt már el is várjuk tőle. És gyönyörűek a finom sorvégi hajlítások a dalban, ami egy jó r’n’b egyik nagy sajátja ugyebár.

Reklámok

twerk-it

Úgy látszik, hogy ma ilyen remix napunk van, ugyanis ma BussaBuss is kiadta a Twerk It remixét és egy hadsereget mellé. Nem tudom, hogy hány bőrt akarnak lehúzni erről a borzalmas számról. Ez a remix is valami katasztrófa lett, főleg Jeremih… Nagyon gáz!

http://www.sharebeast.com/n7te6e0u7dqg

wale-the-gifted-tracklist

A tegnapi napon jelent meg Washington szöveggyárosának harmadik stúdióalbuma, ami a The Gifted címre hallgat. Az MMG rappere nem tartozik a kedvenceim közé, ezért is nehéz sokszor rávenni magam, hogy egy-egy új Wale számot meghallgassak. Valahogy nem tartom extrának azt, amit Wale nyújt a számaiban. Inkább a közreműködős számai tartoznak a jobbak közé. Nagyon sokszor értetlenkedek azon, hogy Rozay mit lát benne. Bár ilyen gyakran van… DE jött a Bad című kislemez, amire sokáig nem figyeltem fel, de az egyik ismerősöm unszolására meghallgattam és eléggé megkedveltem. Egy baromira egyszerű, de annál jobb szám. Itt kezdődött az érdeklődésem a The Gifted című lemez iránt, amit a tracklista láttán kíváncsian vártam. Lássuk, hogy sikeredett:

Az első szám a The Curse of the Gifted címre hallgat és meglepő módon nem egy intro-t kaptunk, hanem egy eléggé hosszú számot. A producere a műnek Sean C volt, aki semmi extrát nem csinált. De amin nagyon meglepődtem az az, hogy emberünk eléggé jó rímeket tol. A szám óriási pozitívuma, hogy a felépítése nem egy tipikus rapdalé, hanem inkább egy popdalé, ami a végén éri el a csúcspontot. Szóval meglepően jó kezdet.

Ezt a második kislemez követi, ami stílusosan a második helyre került. A Sam Dew közreműködésével készített LoveHate Thing egy tipikus soul-os témára írt rapszám. Ezért a hangulatért nem más volt felelős, mint a legendás Stokley Williams. A számban Wale ismételten jót tol és a refrén is nagyon rendben van. Amit nagyon sajnálok az az, hogy a klipet marhára eltolták és egy sima sablonvideót kapott a szám… De nagyon rendben van így is!

Majd megint egy ilyen soul-os hangzású, instrumentális szám következik. Ez nem más, mint a Sunshine című track. A számért ismét Williams úr felelt, aki egy eléggé hasonló alapot készített csak egy kicsit vidámabb hangulatban és erősebb basszussal. Tipikusan olyan szám lett, ami egy hollywoodi romantikus filmbe illik egy-egy vidámabb rész közben. A refrént megpróbáltam volna egy gospel kórussal, mert azzal még nagyobbat ütött volna az amúgy sem gyenge track.

Negyedikként a Heaven’s Afternoon következik, amiben nem más ragad még mikrofont, mint Meek Mill. A beat ismét a szokásos, eddig megszokott elegánsabb vonalat képviselő zene. Lionel Gray és Stokley felelnek érte. Remekül illeszkedik  az összképbe, de mégis eredeti. Ezt Meek-nek lehet köszönni, aki megöli még ezt az “öltönyös” alapot is! De milyen jól teszi 🙂

A Golden Salvation című számnak Lee Major írta a zenéjét, így nagy várakozásokkal tekintettem a szám elé. Ismételten ez a gospeles, elegáns vonal az irányadó, de ez már inkább rapalapra hasonlít, nem úgy, mint elődei, de ez egyáltalán nem baj. Jól jött most egy ilyen templomi alap, nagyon bejönnek az ilyen hangulatú számok nálam. A szám fedőneve egyébként Jesus Piece, szóval érthető ez az irány!

Ez után a Vanity címre keresztelt cuccos jön, ami nálam inkább egy popszámra hasonlít. DE!! Ez mind olyan ízlésesen és jól előadva, ahogy az a nagy könyvben le van írva. Az elegáncsosság után jól jön egy-egy ilyen felszabadultabb szám, amik kicsit továbbdobnak. Nagyon jók a rappek, jó a refrén, jó az alap. Mi kell más? Egy strapás nap után ez tuti fel fog dobni.

Az általam egyik legjobban várt track nem más, mint a Cee-Lo Green-nel készített Gullible. Na ennek akkora feelingje van, hogy nehéz megszólalni! Marhára bejön a szám egésze. Csodálkozom, hogy nem adták ki előfutárnak, kislemeznek, mert ez nagyot ütött volna. De biztos a megjelenés utáni másodvonalas hype-oláshoz tartogatják még. A dalban semmi meglepő nincs . Stokley alap, de Wale eléggé gyengécske. Ennek ellenére Cee-Lo zsenialitása nagyon feldobja a számot.

Majd jön végre az első ízig vérig rap-alap és a Bricks című track. Valahogy jó, ha egy raplemezre néha rapalapok is kerülnek, nemde? 🙂 De félre a csipkelődéssel… Cardiak felelt a beatért és az hozza azt a minőséget, amit elvárunk. Wale mellett mikrofont ragadott a refrénre Lyfe Jennings is, akinek a hangja nagyon kellemetesen hat a hallgatóra. Rajta kívül Wale spanja, Yo Gotti is besegít a bizniszbe, de szerintem halálosan fölöslegesen. Nagyon nem fekszik a hangjához ez a téma és alap. Lehúzza az amúgy egész jó számot…

A lemez legnagyobb kérdése nálam a Clappers című szám volt. Ugyanis napjaink két felkapott rappere, Juicy J és Nicki Minaj működik közre. A kérdés úgy szólt, hogy egy alibitrack lesz-e vagy pedig valami speckó. Szerencsére utóbbi igazolódott be. Juicy J és Mark Henry olyan beatet tolt össze, hogy a fülem kettéáll. De ami még meglepőbb volt, hogy a több, mint 5 perces számban mindenki nagyon odapakolta magát. Juicy-t így még nem hallottam rappelni, de Nicki is ritkán nyom ilyen jót. Abszolút kedvenc lett már az első ütem után!

Na de Wale gondolt egyet és kitalálta, hogy mi lenne, ha lehúznának még egy bőrt a Bad-ről. Ezért elkészítette a Bad remixét. De mi kell egy jó remixbe manapság? Egy olyan név, akire harapnak a hallgatók. Rihanna művésznőnél kevesebb ilyen személyt találni ma. MaxManny kicsit átalakította és modernizálta az amúgy nagyon fain eredeti alapot. A remix nem lett rossz, de nem űbereli az eredetit. Az első verzében még Riri is próbálkozik pár sort rappelni. Végül is mindent belerakott, ami ma menő szó és befutott a rapszakmába: bad girl, real, és az az n betűs szó. 🙂 (Nem, nem a “novícius” szóra gondolok 😀 )

Tired of Dreaming ismételten egy teátrálisabb darab. A szám ismét egy sztárduóval megspékelt darab, amiben a főnök Ricky Rozay és Ne-Yo működik közre. A számról mindenképpen elmondható, hogy nagyon kellemes. Nagyon filmzenés hatása van, de én simán hallgatni fogom egy-egy fülledt nyári estén is. Annyi azért felróható, hogy Ne-Yo-n kívül a két úriember elalibizte a dolgot… De attól még egészen pofás darab lett.

Majd jön az új füvezős himnusz, a Rotation. Nem is csoda, hogy ezt írom, ugyanis a két közreműködő eléggé jártas a témában és a beatmaker sem zöldfülű, ha erről van szó (vagy pont, hogy zöld? 🙂 ). Szóval a beaten Travi$ Scott, a mikivel pedig Wiz Khalifa és 2 Chainz is ügyeskedik. Eléggé bejövős lett a cucc és a basszusa olyan, amit Sub Bass Szabi szavával idéznék:” …és a basszustól a nadrág szára önkéntelen rezeg meg…”

Végre ismét egy szólószám következik, ami a Simple Man. Na ennek is olyan az alapja, hogy menten a mentő visz el. És tudjátok mi a durva? Az, hogy Wale szerezte az alapzenét is! Nem tudom, de szerintem nagyon sok lehetőség van ebben a beatmakeres cuccban nála, mivel nagyon összerakta. A rapje is sokkal jobban kijön. Már-már nyelvpörgetős a flow, ami a lemez legjobb flow-ja! És basszus, miért nem csinál többször ilyet??

A 88 című számot azért vártam marhára, mert a track producere a legendás Just Blaze. Nem is fűznék hozzá semmit, mert úgyis hallani lehet, hogy miért tartom Blaze-t napjaink egyik legjobb producerének. Itt nagyon az alap került előtérbe és Wale sajna gyengébben adja elő a történetet a lemez eddigi számaihoz képest, de még így is sokkal jobb, mint pár évvel ezelőtt. Ez is összességében fain lett.

Az Outro-nak készült Outro About Nothing hangszerelését ismét Lee Major és Stokley dobta össze. Ismét egy instrumentális zárás, ami nagyon jól illeszkedik a lemez témájába és nagyon jól visszatér így a végére. A refrénben Jerry Seinfeld énekel. Jó kis cucc.

A nagy dilemma a Bad-del volt. Mi legyen vele? Kerüljön deluxe-ra vagy maradjon itt a remix-szel? Végül azt választották, hogy a Tiara Thomas közreműködésével készült sláger maradjon a lemez végére. Kimagasló hangszerelés, nagyon jó rap és vokál. Ennyi a lényege annak, hogy jó számot írjunk. Kicsit UG, kicsit mainstream, kicsit csöpögős pop, kicsit odamondós rap. Így írnám le az első kislemezt.

Összességében azt kell mondjam, hogy AZ ÉV POZITÍV CSALÓDÁSA Wale új albuma. Nagyon nehezen vettem rá magam erre a kritikára, de a számok hallgatása közben rájöttem, hogy az elmúlt időben nagyon sokat fejlődött főhősünk és nagyon érett lemezt rakott össze. Az alapok minőségiek, egyetlen egy gagyi sablon sz@r sincsen közöttük. A közreműködők egy kivételével nagyon nagyot dobnak a lemezen, nem érzem odaerőltetettnek őket. Nagyon egységes lett minden tekintetben, ami az elején kicsit uncsi, de pont jókor jön a váltás. Mindent összevetve nagyon jó, igazi nyári albumot kaptunk!

Top3 track: 1) Clappers     2) Simple Man     3) Bad / Simple Man

A lemez a HipHop News Hungary szerint: 10/8,5

Untitled3

Végre megjelent Felli Fel új klipje, ami sajna nagy csalódást okozott. Matt Alonzo már nagyon régen rakott le ilyen trágya, ötlettelen videót az asztalra. Egy alibimunka lett a klip sajna, pedig ehhez a számhoz egy ütős image klip kellett volna és tuti tarol a zenei csatornákon…

DJ Felli Fel ft. Ne-Yo Tyga & Wiz Khalifa – Reason To Hate from UNSTOPPABLE RECORDS© on Vimeo.

French_Montana_-_Excuse_My_French_(Deluxe_Edition)

Eljött már ez a nap is! Megjelent French Montana első (és remélhetőleg utolsó) albuma! Montana úgy 1,5 éve robbant be a hip-hop világába és rögvest óriási sztár lett. Ez mind annak a temérdek pénznek köszönhető, amit Rick Ross és P. Diddy belefektettek. Hihetetlenül nagy nevek a számokban, látványos klipek és még sorolhatnám. Egyet azonban nem tudnak megvenni: A TEHETSÉGET!! Ez a csávó förmedvény, ahogyan rappel… Borzalmas. Nem is csoda, hogy az albumának 75%-a collab-számokból tevődik össze. Eddig mindegyik single-jének az a sikere, hogy Montana keveset rappel. Ez elég árulkodó… Na lássuk, hogy a vészjósló elemek ellenére mit sikerült összeraknia a new-yorki “rappernek”:

Az első track, a Once in a While, amiben MaxB működik közre. A cucc elég elviselhető lett, ha a refrént nem vesszük figyelembe. A beaten Reefa található, aki egy egészen jó intro-alapot pakolt össze. A verzék Montana szintjéhez képest meglepően jók, de a refrén valami borzalom…

Másodikként jön a Trap House, amiről már korábban árulkodott, hogy nem lesz egy maradandó cucc, mivel a két feat-partner nem más, mint Birdman és Rozay. A várakozásoknak megfelelően nem lett egy maradandó szám, ha finoman akarunk fogalmazni… Egyedül a beat értékelhető, amit Jahlil Beats ütött össze.

A hármas rajtszámot az év eddigi legborzalmasabb száma, az Ain’t Worried About Nothin‘ viseli. Nekem elsőre az merült fel a számmal kapcsolatban, hogy egy olyan szintű kiadó, mint az Interscope, hogyan engedheti azt meg, hogy egy ekkora sz@rkupac (jobb szó nincs rá) kiadásra kerüljön. Szánalmas… Az pedig még rosszabb, hogy a sztárproducer Rico Love jegyzi az alapot…

Jön a Paranoid, aminek az alapját a tavaly befutott Young Chop készítette. A cuccban Young Cash a közreműködő a refrénben, ami eléggé jó, de a verzék és az alap értékelhetetlen…. Tipikusan átlag-track, semmi újszerű nincs benne.

Ötödik helyen a When I Want című dolog érkezik, ami egy tipikus Montana-shit… Nem is érdemel több szót.

Ezt a legidegesítőbb dolog követi az éven. A Fuck What Happens Tonight! Ugyanis szerintem borzasztóan elszomorító dolog az, hogy egy rakás pénzzel meg lehet kapni olyan embereket egy-egy featre, mint Scarface vagy Snoop Dogg… Itt ez történt. A lemez egyik legjobb száma, ami nem Montana érdeme. Bár itt egészen tűrhetőt alakít.

Majd a Gifted következik, amiben a TheWeekend működik közre. Montana még a szokásosnál is gyengébben adja elő a történetet, de ugye ezért vannak a nívós közreműködők, akik felhúzzák a számot… Tényleg elkeserítő az, hogy ez az egész lemezt jellemzi.

A Ballin’ Out a lemez egyik legjobban összerakott száma a körülményekhez képest. A beaten Cardiak található, aki a megszokott minőséget hozza. A közreműködők lelkes sorában pedig Jeremih és Diddy található. Montana magához képest megerőltette magát, mivel végig az ütemen marad a dal során. De ugyebár egy verze nem nagy megerőltetés… Jeremih viszont zseniális!!!

De nem tartott sokáig ez az emelkedett állapot, ugyanis jött az I Told Em, ami finoman fogalmazva botrányosan gyenge lett. Idegesítő beat és keverés. Nameg Montana… Ezt nagyon elszúrták az utómunkálatoknál….

A lemez fénypontja a tavaly nyáron megjelent első kislemez, ami szerencsére nem Frenchről szól, hanem a közreműködőkről újfent. Lil Wayne, Rick Ross és Drake található a számban. A track egy nagy party-nóta, de abból az egyik legjobb. Az első olyan szám, ami talán több hallgatást is megér. Ez a Pop That!

A 11-es számot a Freaks viseli. A cucc ismét arról szól, hogy szerezz egy híres zeneszerzőt, aki jelen esetben Rico Love. Majd egy sztár-közreműködőt, akit Nicki Minaj alakít. A mondanivaló elmarad itt is, mint idáig… A szám nem annyira emlékezetes, ellenben a videóval, ahol Nicki sokat mutat magából. Elég gáz, hogy így kell egy rappert reklámozni…

Majd jön a We Go Where Ever We Want, ami az év meglepetése!!! A Ne-Yo és Raekwon közreműködésével készült track nagyon jó lett. Mindenki nagyon odatette magát és ez meg is látszik. Ebben az eszméletlenül jó alap is segített. Tényleg a lemez legjobb száma lett!

a

A sima lemez záró darabja a Bust It Open, ami felébresztett az előző szám extázisából, ugyanis megint konkrétan 3 szó az egész track… Nagyon gyenge… És ez az állandó “hááhhh”-zás már az idegeimre megy. Minek??????????????

A deluxe cucc első darabja a Drink Freely, amiben ismét Rico Love tevékenykedik egy tőle megszokott sablonalappal. Montana hozza az átlagon aluli flow-t és kb. ennyi.

A Throw It in the Bag hozza azt, amit az egész lemez: zúzós alapot és gyenge rapteljesítményeket… Nem is térnék ki rá részletesebben.

A második kislemezhez óriási remények fűzték Montana-t, ugyanis a Marble Floors ismét a sztárproducer+sztárrapperek receptre épül. A beaten MikeWillMadeIt, a segítők pedig Lil Weezy, Rozay és 2 Chainz. Nem kell említenem, hogy nagyon belebuktak a dologba… Förtelmes.

A projektet az Ocho Cinco BadBoy egyesüléssel zárják, ami sajnos mondanivalóját tekintve eléggé elítélhető, de rapileg rendben van. Jó számmal zárta le French a szenvedésem 🙂

Összességében kimondható, hogy manapság nem tehetség kell, hanem egy szakajtó pénz és máris sikeres vagy. Ugyanis pénzzel meg lehet venni baromira jó alapokat és közreműködéseket. Semmi tehetsége nincs Montana-nak, ez bátran kijelenthető. Egy-két számtól eltekintve az egész album egy összecsapott fos, aminek nagy része egyszeri hallgatásra sem ajánlott. Ennyi pénzt beleölni egy ilyen rongy projektbe kár volt.

TOP3 track: 1) We Go Where Ever We Want     2) Fuck What Happens Tonight     3)Pop That

Az album a HipHopNews Hungary szerint: 5,5/10

DJ-Felli-Fell-Reason-To-Hate-Feat.-Wiz-Khalifa-Neyo-Tyga-e1368108870427

Hamarosan jön a nyár egyik potenciális slágeresélyesének klipje. Dj Felli Fel hosszú szünet után tért vissza, de most magával rántotta napjaink sztárelőadói hármasát, hogy elkészítsék a számot. Természetesen nem maradhat a cucc videó nélkül. Ezt pár hete Los Angelesben Matt Alonzo dirigálásával valósították meg. Most betekinthettek a kulisszák mögé. Nem néz ki rossz videónak 🙂

dj-felli-fel-reason-to-hate

Felli Fel barátunktól nagyon régen nem hallottunk semmit. Ma megtörte a csendet egy új szupercollabbal, aminek nagy sansza van a nyár egyik legnagyobb slágerévé válnia. A ReasonToHate című számnak ugyebár Felli volt a producere. A közreműködők nem kispályások, ugyanis egyenként is nagyot üt Ne-Yo, Wit vagy éppen T-Raw. De együtt az igazi!