Posts Tagged ‘Nas’

wiz-khalifa-blacc-hollywood640

Wiz Khalifa új albuma nem volt egy egyszerű szülés, ugyanis a kertész beállítottságú rapper már legalább 1,5 éve csattogtatta, hogy na majd most jön az a fránya lemez. Ez a most pedig augusztus 19-én jött el, amikor megjelent BLACC HOLLYWOOD címmel az új korong sokunk örömére.Maradjunk annyiban, hogy a lemez se a szokásos megjelenési menetet követte, ugyanis a WeDemBoyz nagy sikere után majdnem fél év csend következett és utána meg ömlesztve jöttek ki a kislemezek az albumról. Közben még minket is meglátogatott a Balaton Soundon, aztán elment turnézni és közbe kipottyant a lemez, amit most alaposan megvizsgálunk számról számra:

Az első szám meglepő módon nem a szokásos intro-s dolog, amiből már következtethetünk, hogy talán nem a megszokott tipikus rap albumot kapjuk. A HOPE című szám egy kemény kis banger, amiben Ty Dolla $ign a közreműködő egy pár ütem erejéig. Nem is baj, hogy csak ennyi szerepet kapott benne. A számra visszatérve piszok jó indítás.

Tematikailag jól illik ide most az első kislemez, ami az év egyik legnagyobb slágere. A WE DEM BOYZ zenéje egyébként az új slágergyárostól, Detailtől származik és egyből sikerült a számnak sok listán a top5-be kerülnie. A dolog különlegessége az Khalifa, aki végig egy enyhe auto-tune effektet használ.A számhoz készül klip is eléggé speciális, ugyanis majdnem egyvágásos lett a videó. Szóval egy eléggé speckó sláger lett ez a project.

A harmadik szám egy eléggé éles váltás, ugyanis a két banger után jön egy totál éneklős popos szám, a PROMISES. A track producere Jim Jonsin volt, úgyhogy a popos vonal nem is meglepő. A szám egyébként a lemez megjelenése előtt 2 héttel érkezett és már mutatta, hogy nem csak bangerekre kell számítani, hanem egy kicsit poposabb vonalra is. A szám szerintem kifejezetten jól sikerült és köztudott, hogy Khalifának nagyon is jól áll ez a popos vonal.

A második kislemez egy átmenet az eddig hallott számok között. A nemes egyszerűséggel KK címre keresztelt szerzemény egy tipikus Jim Jonsin beatre íródott és van benne két közreműködő is. Nevezetesen Project Pat és Juicy J, akik feldobják ezt az eléggé középszerű számot. Összességében beleillik a lemezbe, de nemigazán emelkedik ki…

Nálam eléggé várós szám volt a HOUSE IN THE HILLS, amiben Wiz jó barátja Curren$y működik közre. A szám szerintem akár sláger is lehet, ugyanis fain rapeket hoz és egy éneklős refrént, de a lemez egészét nézve eléggé beleolvad a közegbe a szám,amit személy szerint sajnálok nagyon. De ettől függetlenül nekem az egyik kedvencem a lemezről 🙂

A nyugisabb verziójú számokat most egy ASS DROP című cucc töri meg, ami egy tök jó kis könnyed nyári szám. Nagyon jó kis pörgős instru és egy kellemesen éneklő refrén. Az egyetlen baj az a harmadik verze, amikor Khalifa különböző számokat ordibál összefüggéstelenül. De egyébként jó kis cucc.

Most pedig következzék a legújabb stripper-banger, ami a RAW címet viseli. Hát ebben se új, se jó nincs… A lemez egyik leggyengébb pontja a szám. A beat tipikus őrjöngős és tombolós, de Wiz rapje sok sebből vérzik sajnos… Erről ennyit….

Jön megint egy nagyon éles váltás a STAYIN OUT A NIGHT segítségével. Egy eléggé monumentalitásra törekvő és jól felépített zene az alap, amit Dr. Luke ütött össze. De istenigazából nem egy világmegváltó dolog a szám, pedig ennél szerintem sokkal jobbat lehetett volna kihozni ebből az instruból. Mondjuk ki lett adva, mint kislemez és ahhoz képest meg eléggé szépen pörög, tehát tuti sláger a cucc, de ez valahogy kevés ahhoz képest, hogy mit lehetett volna kihozni belőle.

Ismét egy közepes szám következik, ami a THE SLEAZE. Na jó, mondjuk a közepesnél kicsit erősebb azért ez a szerzemény, mivel zeneileg kicsit eltér az eddigi két típustól(pop,banger). A refrén egészen fainra sikeredett, de rapileg nem hoz semmi extrát. Tipikusan olyan szám, amit meghallgat az ember és nem kapcsol ki, de magától nem nagyon fog benyomni.

Ismételten poposabb vizekre evezünk a SO HIGH segítségével. Az album eddigi utolsó kislemeze Ghost Loft segítségével készült és szerintem piszok jól sikerült. A zene, a szöveg, a still. Tényleg minden nagyon összepasszol. Ilyen harmóniát max a Promises-nél véltem felfedezni eddig. Ehhez remélem nem sokára kapunk egy ugyanilyen jó videót. Nagyon ott van a szeren ez a szám. Teljesen el tud lazulni az ember miközben hallgatja.

A Taylor Gang három ásza összeállt egy slágergyanús szerzeményre, amivel semmi baj nincs, csak pont olyan átlagos. A STILL DOWN című számban Wiz mellett feltűnik Ty Dolla és Chevy Woods, A szám igazából tök kellemes meg semmi olyan nincs benne, ami miatt nem lehetne hallgatni, de pont az a tipikus kellemes háttérzene. Pedig Chevy igen nagyot pakol benne…

Majd jön még egy kellemes kis háttérzene, ami a NO GAIN címet viseli. Kellemes zene, kellemes flow jellemzi a zene egészét. Kicsit ilyen másnaposságra való túlélő zene lehet. Ha erre a célra készült, akkor teljesen rendben van, de ezen felül nem hoz semmi extrát. Beleillik a lemez szerkezetébe, ugyanis tényleg semmi kivetnivaló sincs benne, csupán tök ugyanolyan mint 2-3 előző szám….

Wiz és Nicki Minaj collabjától az ember inkább egy jó kis bangert vagy valami rapesebb cuccot remélne. Helyette a TRUE COLORS inkább egy popslágernek minősül, ugyanis nagyon jó refrén mellett egy kis énekesebb rap található a számban. Összességében egyébként nagyon jó kis számról van szó, de a lemez egészét tekintve nem emelkedik ki a többi társa közül. Pedig a producere a számnak Kane Beatz és csapata volt, akik azért jóval keményebb munkákat szoktak hozni.

A standard lemez 15 száma után jöjjenek a deluxe számok. Szám szerint 2 darab. Az első a nagysikerű We Dem Boyz remixe, ami maximum a címében és refrénjében hasonlít elődjéhez, ugyanis KMBjustice egy teljesen más irányba vitte el az alapot. Sokkal inkább a klasszikusabb rapvonalat követi. Ez nem is meglepetés, ugyanis a három közreműködő inkább azon a vonalon tevékenykedik. A három szöveggyáros Ricky Rozay, Schoolboy Q és NaS, akik egytől egyig jót hoznak. Szerintem a legkellemesebb meglepetés az albumon.

A második szám pedig a You And Your Friends, ami a lemez talán legjobban sikerült száma. DJ Musatrd a beaten, ami már manapság elég a sikerhez. De most Ty Dolla is szokatlanul jó kis refrént hoz és a jól bevált kertész-páros, azaz Khalifa és Snoop Dogg még ezt meg is fejelik. Nálam ez a szám is simán klipet érdemelne. Nekem azt hiszem ez a kedvencem az albumról 🙂

ÖSSZESSÉGÉBEN Khalifa nem kockáztatott és egy eléggé stabil lemezt hozott össze. Ez azonban nem feltétlen pozitív… A lemezen két kategóriába lehet belerakni a számokat: vannak a poposabb vonala képviselő darabok és a sablonos bangerek. Mind a két kategóriában is vannak jobban és kevésbé jól sikerült számok, de egy-két kivételtől eltekintve egy szinten vannak. Ez sajnos pedig egysíkúvá teszi az amúgy nem rossz lemezt.

TOP3 szám: 1) So High   2) You And Your Friends   3) Promises

A lemez a HIP-HOP NEWS szerint: 6,5/10

wiz-khalifa-blacc-hollywood-500x500

Pár napja nálunk járt ugyebár Khalifa barátunk, aki a Balatonon tolt egy fergeteges koncertet. Ma megérkezett legújabb albumának számlistája, ami augusztus 19-én fog kijönni a tervek szerint. Előzetesen lehetett hallani olyanokat is, hogy Adele és más nagy sztárok teszik tiszteletüket az albumon, de ma nagyot pislogtam, ugyanis olyan vendégek kaptak helyet az albumon, mint Ty Dolla(ő 2x is), Chevy Woods, Project Pat. Akiket ki lehet emelni azok SchoolBoy Q, Snoop Dogg, Nas és Juicy J. Most őszintén szólva elbizonytalanodtam a lemez kapcsán…

1. Hope (Feat. Ty Dolla $ign)
2. We Dem Boyz
3. Promises
4. KK (Feat. Project Pat & Juicy J)
5. House In The Hills (Feat. Curren$y)
6. Ass Drop
7. Raw
8. Stayin Out All Night
9. The Sleaze
10. So High (Feat. Ghost Loft)
11. Still Down (Feat. Chevy Woods & Ty Dolla $ign)
12. No Gain
13. True Colors

Deluxe edition:

14. We Dem Boyz Remix (Feat. ScHoolboy Q & Nas)
15. You and Your Friends (Feat. Snoop Dogg & Ty Dolla $ign)
16. We Dem Boyz (music video)

big-sean-hall-of-fame-tracklist

Két-három éve Detroit város rap-képviselői a mainstream szcénában egy taggal bővült, ugyanis Kanye West befuttatta BIG SEANT. Sean első albuma nem volt rossz, sőt! De azt ígérte, hogy a HallOfFame legendás album lesz. Még tavaly Guap névvel érkezett az első kislemez, ami finoman szólva sem ütötte meg azt a hőn áhított legendás szintet. Majd érkezett még három sokkal jobb single, amik már reményre adhattak okot. A számlistát megnézve viszont megint arra a következtetésre jutottam, hogy lesznek tényleg nagyon jól összerakott számok és lesznek divattrackek is. Lássuk igazam lett-e:

Big Sean rögtön bele is csap a lecsóba, ugyanis a Nothing Is Stopping You egy 5 perces track. Egy nagyon jó kis instrus beat, amire Sean hozza a szokásosat. Key Wayne a beaten egyébként. Viszont a refrénnek nevezett valami az egyszerűen borzalmasan rossz! A refrén eléggé kettébontja a számot, ami nem feltétlen pozitív…

A Fire című tracket már korábban megkaptuk egy klippel fűszerezve, amiben Miley Cyrus vonaglik… Ez a szám szerintem sokkal többet érdemelt volna, ugyanis egy nagyon jó szerzeményről van szó. Zeneileg és szövegileg is nagyon ott van a szeren. Ezt tényleg nagyon eltaláltál minden téren. Itt kezdtem reménykedni, ugyanis a Guap után ez már felüdülés volt. Mindent egybevéve az album egyik legjobb száma. A vége pedig zseniális.

A következő számot már nagyon vártam a producerek miatt. Ugyanis a 10 2 10-ben együtt garázdálkodott három nagyon jó zeneszerző: a tipikusan modernebb Young Chop, a klasszikus zseni No I.D. és a kettő közötti átmenetet jelentő Travis $cott. A szám inkább zeneileg élmény, mint rapileg, ugyanis az egészet végig ordítja Sean és ilyen “montanás” lassúsággal tolja a szöveget. Zeneileg viszont tényleg ütős.

A Toyota Music címért szerintem rendesen megfizették Seant, de hagyjuk ezt… Szóval ez a kocsikázós történet nem lett sem rossz, sem túlontúl kiemelkedő. Tipikus töltelékszám lett.

Majd a You Don’t Know című szám jön, ami egy kicsit keletiesebb beatre íródott, ami kifejezetten jól áll Seannak. A dal különlegessége, hogy a női hang nincs feltüntetve a bookletben, de a hölgy nem más, mint a mostanság nagyon ismert Ellie Goulding. Szerintem a maga nemében egy nagyon jó kis szám lett. Egyedül Sean monotonsága zavaró.

A legnagyobb reményeket nem kérdés, hogy a Beware című történethez fűzték. Ez hellyel közre be is jött. A listákon elég jól teljesít a Key Wayne által hangszerelt szám. A sikerességet azért is várták, mert a line up eléggé jó nevekből áll. Weezy és Aiko a garancia, hogy nem rossz számról van szó. Szerintem az év egyik legkellemesebb darabja. A klip pedig eléggé extra lett.

Kérdés nem férhet hozzá, hogy a legjobban várt szám az a First Chain.A line up, a producer személye az “okozója” ennek. No I.D. készítette a fantasztikus alapot, amire Sean, NaS és az ex-GOODMusic tag Kid CuDi tolja a rímeket. Szerintem az album kiemelkedő darabja szövegileg és stílusban is. A végén Cudi pedig egy meglepő kijelentést tesz.

A Mona Lisa címet viselő számnak a producere a korábban már több Sean-slágert is jegyző Da Interz volt. Tipikus mai trap-beat. Szokásos Sean szöveg. Itt abszolút a beat emeli meg a szám szintjét, mivel Sean a tipikusan bugyuta rapet tolja…

Freaky címmel egy skit következik

A címből és a közreműködőkből sok infót lehet szerezni. A MILF című szám nem árult zsákbamacskát. Da Interz ismét a beaten. A közreműködők pedig nem mások, mint Juicy J és Nicki Minaj. Kritikán aluli a szám. bugyuta, egyhangú, unalmas…

Sierra Leone egy korrekt szám, ugyanis egy nagyon jó alapra egy nagyon jó rapet virít emberünk. No I.D. a beaten, szóval a minőség adott. A refrén könnyed, fülbemászó. Nagyon tetszik a szám lazasága és az, hogy a lazaság itt nem megy a flow rovására. Simán el tudnám képzelni, mint soron következő single.

A másik nagyon várt szám nálam az It’s Time, amiben egyik kedvencem Young Jeezy és Payroll működik közre. Zeneileg és szövegileg is hozzák az elvárt szintet. Nem tűnik ki viszont a többi szám közül, ami már nagyobb baj. Abszolút hallgatható és élvezhető.

Mostanában minden raplemezen van egy olyan szám, ami egy poposabb darab. Jelen esetben a World Ablaze tölti be ezt a szerepet. James Fauntleroy a közreműködő, aki eléggé jó “alap” ehhez a poposabb raphez. Egészen jó szám, de ez sem emelkedik ki a többi közül.

Az Ashley elején, mikor meghallottam Miguel hangját akkor már tudtam, hogy ez lesz az a bizonyos track. Nagyon jó az alap, Miguel hozza azt a hiányzó hangot, ami ebben a számban létszükségletű. Big Sean pedig meglepően erős és ütős rappel állt elő, ami meglepő. Így a végére sikerült egy olyan számot rakni, ami nagyjából kitűnik.

A lemezt az All Figured Out zárja, ami megint egy olyan szám, ami nagyon jól szól. Remek kis számot hoztak össze No I.D.-vel a végére. Kifogástalan. Tipikus Sean, de mégis valahogy más 🙂

Összességében abszolút egy olyan lemez jött ki, aminek bármelyik számát elhallgatja az ember, ha éppen az szól, de önszántából max 2-3 olyan, amit önként is szívesen hallgat. Nálam várakozáson alul teljesített a lemez. Nem is kicsit. Sokkal több változatosságot vártam volna el. A közreműködők 1-2 számot eltekintve levesbe valók lennének. A szóval maradt jócskán hiányérzetem…

TOP 3 track: 1) Ashley     2) Beware     3) It’s Time

Az album a HipHop News Hungary szerint: 10/6,5

Big-sean-Standard

Végre lerántotta a leplet Big Sean a második lemezének anyagáról. A HallOfFame címre keresztelt anyag augusztus 27-én fog landolni és az év egyik legjobban várt cucca. Eddig két kislemez jött ki róla, amik eléggé jók. A Beware jól teljesít a listákon, DE Sean sokkal jobbat várt tőle. Szerintem nagyon jó is darab lett. Egyébként a listáról tisztán látszik, hogy nagyon jól átválogatott lemezről lesz szó. Közreműködőként szerepelni fog a lemezen Nas, Lil Wayne, Miguel és Kid Cudi is többek között. Nagyon várós darab az egyszer biztos!

1. Nothing Is Stopping You
2. Fire
3. 10 2 10
4. Toyota Music
5. You Don’t Know
6. Beware (Feat. Lil Wayne & Jhené Aiko)
7. First Chain (Feat. Nas & Kid Cudi)
8. Mona Lisa
9. Freaky
10. Milf (Feat. Nicki Minaj & Juicy J)
11. Sierra Leone / Greedy Ho’s
12. It’s Time (Feat. Jeezy & Payroll)
13. World Ablaze (Feat. James Fauntleroy)
14. Ashley (Feat. Miguel)
15. All Figured Out

mchgcover

Azon a napon, amikor Jigga bejelentette, hogy júliusban kijön az új albuma, madarat lehetett velem fogatni. A reklámvideóban az alapok már garantálták, hogy az év egyik gyöngyszemével lesz dolgunk. A lemez nem kapott túlságosan nagy hírverést, csupán a hajrában kaptuk meg a számlistát. Inkább az volt a kérdés, hogy megkapja-e a MagnaCartaHolyGrail az 1 000 000 példány után az elismerést, amit még megjelenése előtt értékesített Jay a Samsungnak. Annyit lehetett tudni korábban a lemezről, hogy készül, de azt legszebb álmaimban se gondoltam, hogy ilyen hamar meg is kapom 🙂 Az is biztos volt, hogy a produceri lista nem lesz bő, de mindenképpen ütős lesz. Jigga ugyanis korábban bejelentette, hogy Timbaland, Pharrell és Swizz Beatz fogják alkotni a gerincet. Mint kiderült Swizz nem alapokat szolgáltatott, hanem ő mixelte az egész albumot, ami nem kis meló. Nagyon nagy várakozás előzte meg a cuccost és ugye adódik a kérdés, hogy vajon melyik lemez a jobb a Throne tagjaitól: Yeezus vs MCHG? Lássuk mi mire jutottunk:

Az első számunk a Holy Grail címet viseli. A track producere nem más volt, mint a jó öreg Timbaland, aki ezúttal nem bűvészkedett és kísérletezett, mint azt szokta, hanem belenyúlt a tutiba. Egy nagyon fain kis zongoraalapra énekléssel kezdődik a történet, amit Justin Timberlake követ el félelmetesen magas színvonalon. Majd jön az, aminek jönnie kell: eszméletlen basszus, isteni rímek. Irtó magasra tette a mércét a nyitószám! Legenda lesz az tuti.

A második helyen a Picasso Baby érkezik, ami egyben egy újabb Timbo hangszerelést is jelent. Itt is inkább a tutira megy a történet és a jól megszokott kőkemény alap jelenik meg. Itt Jigga a védjegyévé vált stílust hozza, amiből már nagyon régen nem kaptunk semmit. Nagyon pozitív darab ez a track. A dolog érdekessége még az, hogy az utolsó pár percre egy kicsit rockosabb alap jön bele a számba így is visszahozva a 2000-es évek eleji Jay-Z-t!

A Tom Ford a személyes kedvencem a lemezről, több okból is. Az első ismét Timbaland, aki itt egy olyan merész alapot követ el, hogy az ember beleremeg a dologba. Nagyon modern, óriási basszushalom. Tipikus Timbo kísérlet, ami ismét bejött. A második pedig az, hogy Jay-Z-től az ilyen típusú beat eléggé távol áll, de annyira jót tol benne, hogy meg kell kapaszkodni. Már most legendás ez az alap egyébként.

Majd jön a kacifántosan hosszú címmel rendelkező FuckWithMeYouKnowIGotIt és a meglepő feat Ricky Rozay személyében. A szám nagyon elkapta a fonalat, pedig én féltem tőle, hogy milyen lesz. Számomra ez volt a legnagyobb kérdőjel. De a legpozitívabb irányban csalódnom kellett, ugyanis egy eszméletlenül jól sikerült collab fültanúi lehetünk. A szám változás is, ugyanis egy időre megszűnik a Timbo-uralom. Most Boi-1da felelt az ütemekért és természetesen most sem okozott csalódást.

Negyedikként jön az Oceans című cucc, amiben ki más lenne a partner, mint Frank Ocean. A flow-alávalót ezúttal Pharrell szolgáltatta. Mind a három elem hozza a tőle elvárt szintet, ezért is az egyik legjobb szám az amúgy sem gyenge albumon. Pharrell egy kicsit álcázta a teátrálisabb beatet, ami a refrénnél nagyon kihallatszik, de ez nem véletlen, ugyanis Frank barátunk hangja nagyon beleillik a szám összképébe. Kicsit olyan, mintha lenne is refrén meg nem is, de szerintem zseniális megoldások vannak a számban. Frank megint megmutatta, hogy miért is tartom napjaink legjobb énekesének.

A F.U.T.W. számot hallgatva ismét egy Timbo alapba botlunk, ami már sok rosszat nem ígér, sőt… Egy nagyon letisztult szimpla basszusos alapot hallhat a nagyérdemű és egy istenigazából semleges számot, amit már vártam egy-egy ilyen karakteresebb darab után. Sokan mondják, hogy feleslegesek az ilyenek az albumon, de ha túl sok karakteres szám egymás után jön, akkor könnyen átsiklik az ember a karakteresség fölött. Az alábbi dal is karakteres, de messze nem annyira, mint az előzőek. És ez egyáltalán nem negatív…

A hetes rajtszámú számról előjáróban annyit, hogy az alapra összeállt egy régi és egy új beatmester. A Somewhere In America alapját nem más, mint Mike Dean és Hit-Boy eszközölte. Ebből jön az a következtetés, hogy itt már baj nem lehet! És nincs is. Egy klasszikus Jigga szám lett az alábbi track. Klasszikus zongorás alap egy kis jazzes beütéssel. Ez tipikus Jay-Z.Bárki bármit mond, ez egy gyöngyszem és ez elsőre nálam se tűnt annak, de másodjára valahogy megfogott ez a kis jazzes történet.

A Crown nem más, mint egy korszakos zseni hangszerelésében egy hamisítatlan sláger! Meglepő módon ütköztem bele a produceri listában Travi$ Scott nevébe. De marhára megörültem neki! A srác idén bukkant fel a semmiből és azóta az egyik legkomplexebb arc lett a mai rapszínpadon. A szám megmutatja, hogy nyitni kell ezek felé az elvontabb irányok felé, ugyanis Jigga nagyon ráérzett erre az alapra. Marhára bejövős már elsőre is a szám, de minél többet hallgatja az ember annál jobban ivódik bele az agyába. Vírus! 🙂

A kilencedik rajtszámot a Heaven című számra aggatták. A szám egy burkolt Timberlake énekkel startol, majd jön Jay és megmutatja, hogy az évek során semmit sem veszített abból az eleganciából, amiről őt mindig megismertük. A szám egy nagyon ízlésesen összerakott történet lett, amiért Timbaland a felelős The-Dreammel kiegészülve.

Majd jön az első egy percnél kevesebb ideig tartó szám, a Versus. Itt összeállt a két élő legenda Timbo és Swizz Beatz egy kis mókára, amiből ez a csoda jött létre. Kicsit old-school, kicsit jazz, kicsit táncos. Egy büdös nagy kérdésem van: Mi a bánatért csak 51 másodperc a szám??? Ez az a tipikus szám, amit elhallgatnék nagyon sokáig. Jigga fantasztikus most is!

Part II (On the Run) című cuccban megmutatja hangját az asszony is! A dolog szépsége, hogy szerintem ez a szám nem erre az albumra készült, mivel az öt és fél percből Beyoncé masszívan eldalolgat legalább 3-3,5 percet, amivel semmi bajom sincs, csak furcsa. Az alap ismét mesteri, ismét Timbo 🙂 Nagyon bejövős darab elsőre is. Egy biztos: nagyon jól kiegészítik egymást a partnerek. Tipikusan romantikus filmbetétdal lehet a Part II (On the Run)! Meghittebb nyári estékre melegen ajánlott!

Az újabb 55 másodperces cuccot se értem miért ilyen marha rövid… A Beach Is Better producere nem más volt, mint napjaink legfelkapottabb producere: Mike WiLL Made It.  Eléggé gyilok szám és a rövidsége ellenére az egyik legjobb az albumon. A vége kicsit olyan, mintha nem lenne befejezve és még lenne folytatás, csak azt már nem hallhatjuk. Érdekes… DE JÓ!!!

Az nem kérdés, hogy a rap műfaján belül is beszélhetünk az örömzene fogalmáról, amit a BBC című szám teljesen újraértelmezett nekünk. A Pharrell által hangszerelt szám egy jam-hangulatot idéz elő, ugyanis aki a lemezen dolgozott az mind hallható a számban. A refrénben a három producer (Swizz, Timbo, Pharrell) dörmög. Őket Beyoncé és Justin egészítik ki egy-egy felütéssel. Az első verzét Nas tolja és valami olyan lazasággal, hogy az elképesztő. Itt azt hittem már nem lehet jobb… Pedig lehet! Jay-Z tőle nem megszokott lazasággal olyan rímeket dobál, hogy az eszem megáll! Ez az, amikor a profik megmutatják, hogy a zene az ÖRÖM!!!

A lemez legmeghatóbb száma minden kétséget kizáróan a Jay Z Blue, ami nem másról, mint Jigga kislányáról szól. De ez se az a klasszikus érzelgős rapszám. Erről ismételten Timbo tehet, aki egy kőkemény beatet dobott fel némi gitárral és miegymással. Majd ha meghallgatja egyszer, akkor büszke lesz a faterra!

A La Familia egyfajta folytatása a témának, de ez már egy kicsit erőltetettebb köntösben. Az előző szám nagyon magasra tette a mércét a beattel kapcsolatban, amit ez nem ugrott meg. Viszont Jay-Z nagyon jó rappel egyensúlyozza ezt a kis hibácskát. Annyi még felróható a számnak, hogy refrénre utaló jel az nem sok van benne…

A zárótrack a Nickels and Dimes lett, amit egy ázsiai producer és Mike Dean raktak össze. Az elején a nyöszörgést leszámítva minden nagyon fain a számmal kapcsolatban. A maga öt percével igazán méltó lezárása ennek a fenomenális albumnak! Csak az a nyöszörgés…

Ha össze akarom foglalni az egészet, akkor az első szó, ami eszembe jut, az az IGÉNYESSÉG. Hihetetlenül nagy szakértelemmel és ízléssel lettek összeválogatva és megalkotva az alapok. Óriási tisztelet mindenkinek, aki ebben részt vett. Itt egy újabb kiváló bizonyíték, hogy nem kell minden évben új lemezt kiadni ahhoz, hogy fennmaradjon az ember. Elég 2-3 évente egy hasonlóan minőségi és remekbe szabott darabot megjelentetni és ezt bizton állítom, hogy még legalább 2-3 évig hallgatni fogjuk. A kérdésre pedig, amit az elején feltettem szerintem megvan a válasz! Eszméletlenül nagy lemez lett a MCHG, ami Jay-Z egyik legjobb albuma!

Top3 track: 1) Tom Ford     2) Holy Grail     3)BBC/Jay Z Blue

Az album a HipHop News Hungary szerint: 10/9,5

J.-Cole-Let-Nas-Down-Remix-ft.-Nas

Jeremaine kedden megjelent albumán található a kis trombitás darab, aminek Nas volt a címzettje. A történet még Cole WorkOut című számához nyúlik vissza, amit Nas élesen kritizált. Most összerakták az idei év legjobb remixét, amiben Nas nagyot tol!

elite-daily-nas-2012

Ma érdekezett az év eddigi legmeglepőbb hazai bejelentése! Már mindenki azt hitte, hogy nem lesz több név az idei Balaton Soundon. Na ma ezt eléggé megcáfolták a szervezők, ugyanis 2013-ban a Balaton partján nem csak a Wu-Tang Clan lesz az, akik rapjükkel felkavarják a tavad, hanem a többszörös Grammy-díjjal rendelkező NaS is!! Nem lesz piskóta az tuti!!