Posts Tagged ‘kritika’

00-Front

Két év alatt valami hihetetlen nagy hype-hadjáratnak köszönhetően úgy ivódott bele 2 Chainz a hétköznapjainkba, hogy észre sem vettük. Tavalyi debütáló kiadványa nem aratott sikert a szakmán belül, inkább a hallgatói/rajongói réteg volt igazán vevő rá. 2-3 hallgatható szám volt rajta, de azok sem a maradandó kategóriából. Sose volt híres arról az atlantai rapper, hogy világmegfejtő szövegeket írjon. De az elmúlt évben már kevésbé adott ki gagyi verzéket és gyengébbnél gyengébb számokat. Az új lemezének az első kislemeze, a Feds Watching kifejezetten tetszetős és érdekes. A borító ezúttal sem utal arra, hogy nagyon kreatív lenne a tervezőcsoport… Javult a hozzáállásom Chainzhez, de még mindig eléggé szkeptikusan kezdtem bele a lemezhallgatásba:

A Fork című szerzeménnyel kezdődik a lemez, ami a szokásos párosítást hozza. MikeWiLL beat, 2 Chainz flow. A beat engem marhára idegesít és csak másodjára voltam képes végighallgatni a számot. Szövegileg a szokásos téma, pedig azt ígérte, hogy nem mindennapi témákat fog feszegetni… Mindegy… A refrén a tipikus bugyuta semmiség, de a verzék kifejezetten jók!

Ha bugyuta és semmitmondó refrénről van szó, akkor a 36 megnyerte a versenyt! Crak King a beaten és szerintem ez sem lett a zeneszerzés csúcsa… A lemez talán legvacakabb száma. Pocsék és unalmas.

Majd jön az első kislemez, a Feds Watching, ami szerintem kifejezetten jó lett.  Pharrell szerintem isteni alapot dobott össze. Egy könnyed kis nyári dolog lett úgy amblock az egész. A refrén itt sem verdesi az eget, de Williams úr hangja nagyon feldobja. Verzeileg Chainz nagyon jókat tol. Csak azt sajnálom, hogy a klippel nem sokat foglalkoztak…

Jön a második Mike WiLL alap, ami szerencsére egyben az utolsó is. A Where U Been? című cuccban 2 Chainz “felfedezettje” Cap1 működik közre. A track szerintem eléggé jó, még a beat sem annyira szokványos. Cap1 pedig olyat hadar, hogy alig hittem a fülemnek elsőre! Nagyon nagy a srác!!! Bár témailag megint mínuszos a dolog…

A második kislemez a lemezről az I Do It, amiben a YMCMB két szupersztárja, Drake és Lil Wayne működik közre. A beat nagyon teátrális annak ellenére, hogy eléggé hátköznapi. A lemez egyik legjobb száma, ugyanis mind a három rapper nagyon odatette magát. A végén az ének részt nagyon nem értem, hogy az mi a fenének kellett oda???? Nagyon várom a videót hozzá! Szerintem most először sikerült hosszú idő után három mainstream-sztárnak elvárásokhoz méltóan kollaborálni.

A hatodik track a Used 2 névre lett keresztelve. A beaten a legendás Mannie Fresh, aki nagyot alkotott ismételten. 2 Chainz pedig tök jót tol benne. A refrén nagyon fülbemászó. Rapileg is nagyon rendben van a szám véleményem szerint. Mannie barátunknak többet kéne mostanság zenét szereznie, ugyanis nagy szükség van rá!!!! Miért nem lehet minden számban így rappelni? -jön a jogos kérdés.

A Netflix egy eléggé különlegesre sikeredett szám, ugyanis a BlackEyedPeas énekesnője Fergie működik közre egy refrénnel és egy kis rappel is kedveskedik nekünk. A beat Diplo stúdiójából szabadult ránk. Az első verze irdatlanul rossz, gagyi, ócska!!!!! Nem nagyon csípem az ilyen túlvariált számokat….

Az Extra című felvételben feltűnik egy bizonyos Rich Homie Quan, aki szerintem egy tipikus egyslágeres előadó lesz, de most boldog boldogtalan felkéri featelni. A lemez legborzalmasabb száma szerintem. 2 Chainz úgy rappel, mint aki most tanulna beszélni.. Félelmetesen rossz!!! Talán a refrén javít rajta, de az se sokat.

A kilencedik helyen a U Da Realest című szám jön. A szám alapja nálam egyből kedvenc lett. A modernebb basszus és hangszerhasználat a zongorával kiegészülve a refrénben telitalálat! 2 Chainz rapje is nagyon ül. Az egyik kedvenc a lemezről.

Majd jön a BeautifulPain egy Lloyd és egy Ma$e közreműködéssel. Az egyik legjobb szám az albumról. Nagyon kellemes lett mind zeneileg, mind szövegileg. Lloyd hangja pedig tökéletesen passzol a dologhoz! Nagyon jó kollab!

Nagyon vártam a So We Can Live című történetet, ugyanis a refrénen T-Pain énekel és az alapot pedig a JUSTICE League alkotta. Nagyok voltak a várakozásaim, amik részben teljesítve is lettek.Egyedül 2 Chainz gyengébb egy kicsit, de nem vészes. Viszont Teddy-t jó végre hallani, ugyanis eléggé eltűnt mostanság…

A zongorázás nem ér véget, ugyanis a Mainstream Ratchet érkezik Drumma Boy hangszerelésében. Egy eléggé közepes számról van szó, de így elhallgatni nem okoz különösebb nehézséget. 🙂

Black Unicorn egy eléggé komoly kis rappel indul. Sunni Patterson nagyon durván jót tol benne az elején. DJ Toomp a beaten, a refrént a legendás Chrisette Michel vállalta be, ami jót tett a számnak. 2 Chainz is jól tolja a szekeret, szóval összességében nagyon erős szám.

Az alaplemez zárása viszont nagyon gyengére sikeredett. Az Outroduction című dolog rapileg nagyon lapos. A Streetruner felelt az alapzenéért, ami még egy kis szódával el is megy, de nagyon lapos a szám…

A deluxe lemez első darabja egy Diplo hangszerelés, aminek a címe Employee of the Month. Kicsit poposabb alap, majd a refrénre megjön a banger jellege a dolognak. Szerintem nagyon baba szerzemény minden tekintetben. Nem csodálkoznék, ha esetleg kislemez is lenne belőle.

Live and Learn (I Will)-ben egy régi ismerős, Dolla Boy is közreműködik Pusha T mellett. A számra a gyenge jelző túl kedves lenne. A közreműködések dobják fel egyedül, de ez se segít túl sokat…

A lemez zárása a Livin, amiben IAMSU! működik közre. Egy tipikusan modernebb west-coast alap a League of Starz jóvoltából. Eléggé rendben van a szám. Jó zárása a lemeznek!!

Összességében egy kellemeset csalódtam a lemezben, ugyanis simán felülmúlta az elvárásaimat minden téren. Sokkal jobb közreműködések, sokkal nívósabb és változatosabb beatek és 2 Chainz is nagyon jókat nyom néhány helyen. Nyilván még mindig nem az igazi, de a fejlődés letagadhatatlan. Vannak rajta olyan számok, amik egy forintot (dollárcentet) sem érnek nyilván, de szerintem mindenki tud róla szemezgetni és 1-2 tetszetősebb darab mindenkinek lesz majd.

TOP 3 track: 1) Feds Watching     2) Used 2     3) I Do It

A lemez a HipHopNews Hungary értékelése szerint: 10/7

Cover

A mai napon megérkezett az idei év első komolyabb StrangeMusic hanganyaga, ami stílusosan egy bemutatkozó album. A lemez gazdája nem más, mint az extra-egyedi Rittz. A srác mind kinézetre, mind rapileg is eszeveszettül egyedi és talán utánozhatatlan is. Az egyik legjobb raptechnikával rendelkezik, amit valaha hallottam. Szóval nem egy kezdő divathuszárról beszélünk. Az első nagylemezének címe “The Life And Times Of Jonny Valiant”. Előljáróban annyit, hogy valószínű zeneileg nagyon egységes album lesz, mivel két szám kivételével az összes alapot a DJ Burnone & Matic Lee páros jegyzi. A cuccot nagyon nagy várakozás előzte meg az USA-ban, ugyanis nagyon sok amerikai oldalon reklámozták a lemezt. Én is nagy elvárásokkal kezdtem bele a hallgatásába, de lássuk mit sikerült Rittznek alkotnia, immár a “Straaaaange Music” égisze alatt:

Az Intro egy tipikus zongorás megoldás, ami most újra fénykorát éli. Rittz már most megmutatja, hogy miért is érdemes végighallgatni az albumot, ugyanis eszméletlen nagy rímeket durrogtat. Ráadásul a szöveg tartalma is különleges, olyan felhangot ad az egész lemeznek, hogy egyből a trackcímeket lestem, mi lesz még. Összességében kitűnő kezdés, szépen kevert zene, jól szól nagyon, ahogy ezt a Strange-anyagoktól már megszokhattuk. Veszélyes az Intro, mert replay-kiakasztó szerintem.

Az első “rendes” track nem más, mint a My Interview, ami a lemez egyik legjobban felépített száma. A dolog érdekessége, hogy egy kis történetet is elmesél az elejétől a végéig. Van benne telefonos női hang, amire Rittz stílusosan rímekben válaszol, ráadásul nem is akármilyenekkel, s így alakul ki az interjús szituáció; szerintem mesteri megoldás és baromi jól működik a dalban. A track alapja is nagyon húzós. Nekem az egyik kedvencem a lemezről.

Harmadik helyen jön a már korábban egy klip társaságában kiadott Like I Am. A vicces az, hogy a videóval sokaknak úgy tűnt, hogy jó-jó, de azért nem eget rengető számról beszélünk. Klip nélkül csak a hangfalon hallgatva olyan élményben lehet részünk, amilyenben eléggé kevésszer manapság. Rittz a verzéiben olyan flow-t hoz, hogy alig lehet követni a szöveget. Ez sajnos a refrén rovására megy, ami nagyon gyenge lett. Az alap egy nagyon minimal zene, de a célnak megfelel. Óriási a verze, ha az a refrén jobb lenne, akkor ütne még nagyobbat a szám.

Ezt követi a Fuck Swag című nóta. Ami egy eléggé mai alapra íródott. Elbutított két szavas refrén, de a rapek itt nagyon ülnek. A track hosszát nem túlozták el, mivel alig 3 perces nótáról van szó. Rittz csak ennyit szán a divatmajom swag-eknek… és még ezt is megköszönhetik tőle. 😀 Amit még kiemelnék, hogy a refrének végén sokat dob a scratch-betét, vérbeli hip-hop élményt ad.

Majd jön az első collab, ahol a vendég nem más, mint az eszeveszettül tehetséges Big K.R.I.T. A szám a Wastin’ Time címre hallgat. Az alap nagyon kellemes, lassú zene, amit a két úriember rapje pörget fel 110%-kal. A refrén egy kis éneklős történet, ami két verze között nagyon kellemessé varázsolja ezt a számot. Kis lazulósként is elkönyvelhetjük. És az a gitárszóló az alap végén…

A hatodik rajtszámmal érkezik a Goin’ In című track, ami igazából hozza a kiváló Rittz-rapet meg egy nagyon fülbemászó, kicsit Eminemre hajazó refrént. Szóval nem rossz track, de nem emelkedik ki a lemezről. De természetesen van benne annyi egyediség, ami nem teszi szürkévé (mint a már említett refrén).

Majd jön az első Mike Posner feat, ami a Always Gon Be címet viseli. Annyi egy kis kitekintésként, hogy Mike valamelyik nap lenyilatkozta, hogy baromira örült, hogy együtt dolgozhatott Rittz-el, mivel jelenleg ő Mike No1 rappere. Ott virult a feje, mikor ezt kijelentette. 😀 A track alapját is Posner úr jegyzi. Tényleg le se tagadhatná, annyira ráutal ez a kis gitár némi földönkívüli hanggal megspékelve. A számnak egy kicsit Justin Timberlake beütése van, de ez egyáltalán nem gond. 🙂

Ez után jön egy skit, ami a My Clothes! Szokásos…

És utána mintha újra elkezdődne a lemez. Jön egy rejtélyes telefonhívással kezdődő track, az Amen. A minimal alapra megint olyan rapet rakott rá a sapkás rapper, hogy leszakad a fülem. A refrén pedig egy kis auto-tune-t tartalmaz. Igazából a trackben Rittz megköszöni Istennek, hogy eljutott oda, ahol most tart. Tetszik, hogy Rittz a dalaiban is így közvetíti zenei alázatát, nem semmi hozzáállás ez!

A tizes szám a For Real címre hallgat és egy olyan alappal kezdődik, hogy majd megveszek. De ami ezután jön, na azt nem tanítják sehol. A track egésze egy auto-tune rímdaráló. A kedvenc számom a lemezről. Eszeveszettül durva kis nóta. Minden mai követelményt túlteljesít: eszméletlen alap, pár szavas egyszerű refrén, de olyan szóritmikával, hogy arra csak Rittz képes; és óriási flow! Legendás lesz ez a szám az tutkó!

Ezt követi egy lazulósabb darab, ami ránk is fér. A Sober-ben nem más énekli a refrént, mint az arany torkú Suga Free. Egy nehezebb nap után tényleg erre van szüksége az embernek. Olyan a hatása, mintha egy nagy mesélés közepén lennénk. Nagyon jó kis darab, hangulatával pedig mindenképp kiemelkedő a lemezről!

Majd jön a Strange-trió, azaz Rittz, Tech N9ne és Krizz Kaliko. Ja! És ez egy szám 🙂 A Say No More egy nagyon sötét hangulatú nóta, amit elneveznék rap-iskolának! Mind a három ember olyat rappel, hogy a fejed leszakad a helyéről azon nyomban. De amit Tech mester művel a legvégén az már művészet!!! Tényleg nem találok rá szavakat. A lemez – szakmai szemmel nézve – legjobb darabja!

Szokás szerint jön egy “nyugalom szigete” track, ami nem más, mint az óriási sikerű kislemez a Switch Lanes. A szám refrénjében ismételten Mike Posner nyomja. Az alap is az ő keze munkáját dicséri. Nagyon fain kis szám, szerintem óriási sláger is. Ez tipikusan az a szám, amit végtelenítve egy egész nap hallgatnék. Rittz rapje után Mike hangja nagyon megnyugtató 🙂 A lemez másik csoda-darabja! Ráadásul már készül hozzá a klip is, de már a klipet megelőzően is iszonyat népszerű lett a dal, nem véletlenül!


A tizennégyes rajtszámot a Misery Loves Company viseli, ami egy szóló track, de ami még fontosabb: Rittz visszatér a klasszikushoz, azaz a zongorás alaphoz, amit azért rendesen megfűszerez. A refrénben pedig igazi hangszerkavalkád hallatszik. Zeneileg talán a legjobb szám az albumról.

Majd következik az általam egyik legjobban várt szám, ami a Heaven címre hallgat és a partner nem más, mint Yelawolf. A lemez legnagyobb csalódása nekem ez a track… Rittz része kifogástalan, DE Yela flowja valami köpedelem… Egyedinek egyedi, de borzalmas. Nálam nem talált be. A lemez leggyengébb darabja…

A zárószám nem más, mint az All Around The World, Ami először nagyon nem jött be valamiért, de másodjára nagyon megtalált az a fránya gitár és a refrénben a kórus. A sapkás ismét hozza azt, amit e lemez egészén: A KIFOGÁSTALAN RAP-ET!!! A végén pedig nagyon szimpatikus, mivel megköszöni, hogy meghallgattuk az albumot. Úriember. 🙂

Összegezve a hallottakat: Raptechnikailag azt hiszem 2013 legjobb albuma lesz a cucc. Zeneileg szerintem ráfért volna az, hogy több zeneszerzőt vonjon be a munkálatokba, mivel 3-4 számnak közel ugyanaz a metódusa. A közreműködők (Yela kivételével) telitalálatok voltak és külön jó, hogy végre egy olyan lemez, ami nincs telepakolva közreműködésekkel. Szóval tényleg nem lehet okunk panaszra. Mindenkinek csak ajánlani tudom az albumot! A hajkirály nagy track-eket pakolt le ismét a rapasztalra!

Top3 Track: 1)SayNoMore     2)Switch Lanes     3)For Real     [ bonus top)Intro ]

A lemez a HipHop News Hungary szerint: 8,5/10

Big.Boi_.Cover_.Animated.GIF

Big Boi nagylemeze, a ’Vicious Lies and Dangerous Rumors’ az év végén jó pár nagylemez mellett jelent meg, s talán többen csak úgy elsiklottak felette, mert valamelyik másik album vonta el a figyelmüket. Nos, jelentem, ez nagy hiba volt, ezt a lemezt a legnagyobbak közé kell vennünk, ugyanis rendesen oda lett rakva. Jöjjön a kritika:

Az ’Abscending’ egy semmi különös, egyszerű intro, lágy felvezető zenével, némi dumával, nem is hosszú, nem is lényeges.

Ám a lemez első igazi darabja, a ’The Thickets’ már annál inkább számottevő. Nagyon kellemes refrénnel szól a dal, a langyos intro után kellően robbant az alapja. Egy igazi dallamos R’n’B-beütésű rapdalról van szó, ütős alappal, pörgős szöveggel és kellemes refrénénekkel. A dal közreműködője Sleepy Brown volt, aki nagyon kellemeset nyújtott!

Az ’Apple Of My Eye’ alapja az első 2 taktus után egyből magával sodort. Igazi kietlen-országúton-kocsikázós hangulata van, Big Boi ráadásul olyan lazán szövegel benne, hogy máris a 3. track személyében a lemez egyik legjobb dalát köszönthetjük. Ennek a dalnak lazán el tudnék képzelni egy klipet is!

A következő dal az ’Objectum Sexualitiy’, melyben Phantogram működött közre. A dal egy igazi felcsigázós, lassú felvezetővel kezd, és ebből építkezik fel a különleges hangzású alapzene. Nagyon lüktető zene lett. És rendkívül jól passzol hozzá Big Boi rapje, nagyon komolyan össze lett rakva és kellően laza ez a szám is. A refrén pedig kicsit Gorillaz-hangulatot adott, ami külön dicsérendő, nagyon érzéki és vegyes hangulatokat és stílusokat vegyítő dal lett!

Az érdekes című ’In The a’ a lemez másik nagy erőssége, ugyanis olyan közreműködőkkel készült, mint T.I. és Ludacris. Nagyon odatették magukat, öröm volt ezeket az arcokat egy dalban hallani szövegelni, elképesztő. Ráadásul az alapzene is egyből üt, nagyon kemény hangulata van, kicsit cirkuszi-vásári hangszerelése van, de nagyon komolyan sikerült, rendesen kibírhatatlan, hogy az ember ne kezdjen ütemes bólogatásba közben. A szövegeléseket pedig Big Boi, T.I. és Luda is nagyon odapörgették, őrülten jól sikerült!

A KiD CuDival közös ’She Hates Me’ című dalon rendesen érezni a legelejétől, hogy egy CuDi-s cuccal van dolgunk. Valahogy ha ez a tag benne van egy dalban, az egyből CuDi-s lesz. És ez az egyik legjobb közreműködései közül való, elképesztően jól szól. Nagyon kellemes, kicsit merengős dalról van szó, amiben mind az alap, mind a szövegelés, mind a refrén éneke ezt a hangulatot árasztja magából, ráadásul profi módon. A durvább basszus pedig mikor beindul a dal közepénél kicsit jobban, attól teljesen kivoltam, az baromi jól szól ezalatt a dal alatt! Nem semmi, milyen változatos kis apróságok adják ennek a lemeznek a különlegességét!

A ’CPU’-ban szintén Phantogram énekelte a női részeket, nagy örömünkre, ugyanis egy nagyon kellemes új hanggal állunk szemben, remélem még fogjuk máshol is hallani a különös nevű énekesnőt. Big Boi pedig hozza a formáját ebben a rap-drum’n’bass jellegű alapzenés dalban. Az összkép nagyon jól szól, valami hihetetlen. Big Boi pedig itt is bebizonyítja, hogyan kell egy egész lemezen keresztül elképesztő szövegeket tolni és végig ugyanolyan minőségi raptechnikával pörgetni a nyelvet és a ritmust. Igazi csemege-track lett!

A ’Thom Pettie’ dal egyik különlegessége, hogy az alapzene durván elektronikus hatású lett, ráadásul nagyon hasonlít egy már létező dallamra, nem tudom, feldolgozásról van-e szó vagy csak véletlen, vagy csak nekem ugrott be, de ettől függetlenül valami elképesztően jól szól. A Gorillaz lemezeken is hallható Little Dragon énekesnő közreműködése pedig igazán különlegessé teszi a dalt. Valami hihetetlen, hogy ez a nő milyen lágyan képes énekelni, még egy ilyen durva alap alá is! És már megint Gorillaz-érzésem lett tőle! Most nem is véletlenül ugye! A másik közreműködő, Killer Mike pedig rendesen kinyírja ezt az alapot, hihetetlen, hogy felfokozza ennek a dalnak a hangulatát. Ez is igazi különlegesség lett! Nagyon jó szám!

Következzen a ’Mama Told Me’, melynek már az indítása is érdekes, valamiért a hangszerelése kicsit a ’80-as évek diszkózenéit idézi. Nagyon kellemesen szól és üde változatosságot hoz a lemezben. Big Boi itt a kicsit dünnyögősebb, nyugodtabb reppelési formáját hozzá. A női ének, amit Kelly Rowlandnek köszönhetünk, roppant jól cseng, kellően R’n’B-s és dallamos, fülbemászó. Nagyon jól megkomponált rapdal lett. Igazi színfolt ezen a lemezen és az idei új rapdalok palettáján is. Nem véletlen, hogy már klipet is kaptunk hozzá, ami ráadásul egy az egyben hozza a dal hangzásvilágát képileg is. Kelly Rowland pedig nagyon szexis rapcsaj küllemmel tetszeleg a klipben.

A ’Lines’ az egyik leghúzósabban szóló dala a lemeznek. Iszonyat durva alapot hallhatunk, amiben nagyon csínján bántak a hangszereléssel, de ez annál jobb. Elképesztően szól a zongora mélysége a dalban, valamint a vonósok és a szintihangok is nagyon jó arányban lettek eltalálva. Brutáljó. Big Boi rapje pedig mindent visz, de ezt lassan már kár hangsúlyozni is, annyira egyértelmű! Nagyon tud ez az arc! A dal egyik közreműködője ismét Phantogram volt, a másik pedig A Rocky.

A B.o.B.-vel és Wavves-szel közös ’Shoes for Running’ egy elképesztően lendületes dal. A rapek is úgy mennek benne, hogy alig lehet követni, nagyon jól hadarják a szövegeket, végre ilyen dalt is hallani. A refrén pedig nem gyengén punk-osra sikerült! B.o.B.-t pedig kiemelném, olyan jól passzolt ez a kicsit fütyörészős hangzás a hangjához, hogy élmény volt ismét hallani őt! Nagyon jó lett!

A ’Raspberries’ Mouche-val és Scarral nagyon tetszett. Olyan különleges, egyedi hangzást hoz a dal még ezen az önmagában is különleges hangzású lemezen, hogy hihetetlen! Nagyon nedves, visszhangos dolgot sikerült összehozniuk. Ez tuti, hogy valakinek nagyon nem fog tetszeni, és valakinek meg nagyon fog! Én az utóbbi kategóriát erősítenem abszolút. A refrén pedig igazi karácsonyi dallamú lett, komolyan! 🙂

A Bosco-val közös ’Tremendous’ igazi sláger lett. Gyönyörű, zongorás és vokálos alapzenét hallhatunk, elképesztően fülbemászó refrénnel, kellemes rappel. Ebből biztos vagyok benne, hogy lesz még klip, akár lesz még valaha világvége, akár nem! Ez eddig a legnagyobb slágergyanús dal a lemezről és egyben az egyik legnagyobb erőssége is.

A Gorillazból ismert Little Dragon még egyszer hallhatjuk, mégpedig a következő dalban, a ’Descendings’-ben. Nagyon melankolikus gitározással indít a dal, amihez egy kellemes, ámbár elég elvont éneket hallhatunk Dragontól. A rekedt férfi énekhang pedig valami hihetetlenül kifejezően szól! Roppant elvont hangzású dal lett, ezért is kimagasló a lemezen.

A ’High Res’ szintén egy nagyon elvont dal lett. Olyan hangzása van, mintha nem lenne rendesen kikeverve. Nagyon furán recseg, de semmiképp sem rossz. De tény, hogy nem lesz egy sláger belőle. A közreműködők itt is Little Dragon volt (csoda, hogy elvont hangzást kaptunk, ha ő is benne van a dalban?) és Jai Paul voltak. Viszont a refrént a hangzás ellenére is aláírom, hogy nagyon jól cseng, belemászik a fülbe rendesen.

És a sok elvont dal után végre jön egy kőkemény rapdal is, a ’Gossip’. UGK és Big K.R.I.T. közreműködései telitalálatnak bizonyulnak ebben a dalban, igazi old school hangulatot teremtenek egyből! Úgy robbant ez a track, és olyan nyers utcaerőt hoz, hogy már óriáasi felüdülést adott a kissé alternatívba átcsapó utóbbi dalok után. Kőkemény alap, kőkemény szövegek, és igazi skandálós refrén. Mi kell még?! Az egyik legjobb a lemezen!

A lemez záródala, a ’She Said OK’ egy igazi lágy, lomha, R’n’B-s csajozós dal. Ha ezt előadod egy csajnak így, ahogy ezen a lemezen szól, tuti, hogy egy életre a tiéd lesz! 🙂 Nagyon laza és kellemes dal, egy délutáni csajozás alá kiváló felvezető zene! Ennél jobb választás nem is lehetett volna Big Boi részéről, hogy melyik dalával zárja a lemezt!

Összességében a ’Vicious Lies and Dangerous Rumors’ lemez egy nagyon üde és különleges színfoltja az idei rapalbumok palettáján. Az is igaz, hogy nem lett klasszikus lemez, mert vannak rajta egysíkú, gyengébb dalok is, ám a dalok közti változatosság, a sokféle felvonultatott hangulat, az alapok kidolgozottsága, a jól eltalált közreműködések és az a jó pár igazán kimagasló dal teszik utánozhatatlan és egyedi lemezzé. Emiatt kell azt írnom, hogy nagyon kellemeset csalódtam, sokkal gyengébb, unalmasabb lemezt vártam, ehelyett pedig egy nagyon változatos, sok slágert és ütős dalt felvonultató üde hangzásvilágú albumot kaptam! Nálam 8/10 a lemez, nagyon megérte meghallgatni!

gamejesuspiece

The Game legfrissebb lemeze, a ’Jesus Piece’ már a megjelenése előtt minden vonatkozásban a legnagyobb megosztást okozta. Az albumcím is sokakban már kétkedésre adott okot, aztán jött a kiadó váltás mizériája, ami valljuk be, nem alaptalanul rémiszt meg többünket is, majd ezt követte a tracklista, ami megmutatta, hogy a lemez csordultig tele lesz közreműködőkkel, ami sok esetben nagyon nem jó ómen (jelen lemez esetében címe miatt „nem jó ámen”-t is írhatnék?), de ez még semmi, a lemezborító tervek és a végleges lemezborító, na meg a single borítók is bőségesen megosztották az embereket. Végül pedig jöttek sorra a lemaradt dalok a lemezről, amik bitangerősre sikerültek sokunk szerint. Ez pedig sokakban egy gyengécske, nem jó vonalon átgondolt lemezt sugallt, sokunkban viszont egy még ezen lemaradt számoknál is brutálabb legenda-albumot.
Szóval a várakozás óriási volt a lemezre, és kétség kívül ez a rapvilág eddigi egyik, ha nem a legmegosztóbb albuma, már a megjelenése előtt is.
Ilyen felvezető után nem is kell magyarázat rá, miért vártam már a fülrevételezését és a kritika írását a lemeznek. Hát vágjunk bele: The Game – ’Jesus Pieces’.

A kezdő dal, a ’Scared Now’ hangulata egyből, a lemez legelején máris ad egy apró templomi hangulatot, köszönhetően a beatnek, a használt csengő-bongó hangszereknek. De mielőtt még többen is kapásból temetnétek a dalt és a lemezt, meg kell nyugtatnom mindenkit, hogy nem egyházi, keresztény vagy épp szektás hangulatról és témáról beszélek. Inkább egy hűvös és üres templom hangulatáról, igazi kemény gengszteres téma, ráadásul a dalban Meek Mill szövegel még Game mellett, és elképesztően jó párost alkotnak. A szövegeik pedig össze-vissza hazavágtak, olyan pengeélesek. Nagyon kemény indító dal lett, máris megérte betenni a lejátszóba a lemezt.

A második track a 2 Chainz-zel és Rick Ross-szal közös ’Ali Bomaye’ című, amiben 2 Chainz kapásból akkora rapet tol, hogy azt a legnagyobbak között kell megemlíteni, ez kétségkívüli. Aztán érkezik Game, aki hozza a tőle leginkább megszokott lendületes szövegelést, mesterfokon. A refrénnél mind a szövegelés, a vokál és a beat is egy enyhe afrikai-feelinget áraszt, ami valami bitang módon csap át idővel egy kőkemény utcabeat témává, a legmodernebb, mégis egyszerű basszussal fokozva az élményt. Rick Ross is a szokott formáját hozza, amit a lomha-elegáns jelzőpárossal tudnék a legjobban jellemezni. De a dal vége felé az ő stílusa is valami elképesztően jól vezeti le a szám hevességét. Majd kezdődik minden előröl. A lemez egyik legnagyobb erőssége lett ez a track, simán el tudok hozzá képzelni egy igazi sötét-imidzs klipet. Na meg a közreműködői azért mutatnak egy irányvonalat is a jövőre nézve, úgy érzem…

A lemez címadó dala, a ’Jesus Piece’ is egy gospel-vokállal adja meg az alaphangot. Ez egy kicsit jazz-esebb alapra történik, a szövegek is és a téma is egy lírikusabb, gondolkodtatóbb atmoszférát teremtenek. A dobok viszont hihetetlen profin váltanak és illeszkednek a rapbetétekhez, nagyon felépített beatről beszélünk. Ráadásul a közreműködők igazán kitesznek a dalban magukért, óriásiak szerintem! Meg különleges öröm volt Kanye West-et és Common-t egy dalban hallani, igazi stílusélményem volt tőlük!

A J. Cole, JMSN és Game közös dala, a ’Pray’ nagyon furán indul, nem is tetszett az eleje, egy ilyen elnyűtt hangulatú, rosszullétig és bánatig elivott éjszaka filmes effektjeire emlékeztetett. Szerencsére ez a hangulat a dal további részeiben csak olyan módon maradt meg, hogy itt-ott visszasejlik az alapból, de úgy, hogy közben azért a beat kellően bepörög. És a szövegek, a vokálok, a női énekhang és a hihetetlen jól megírt rapverzék nagyot fokoznak a dalon és a közvetített hangulatán. Hangulatzene lett, ez egyértelmű, de a legjobbak közül. Az unott délutáni esős napokon kiváló, kedvenc zene lesz. Az ilyen zenék pl. J. Cole-tól sem állnak ugye távol, nagyon jól áll neki ez a hangulat, ráadásul íagy egyértelműek mehet a szövegcentrikus koncentrálás, amit érdemes is megejteni, annyira nagy részek vannak benne szövegileg. A női énekhangtól meg egyből másnaposnak éreztem magam, annyira érdekesen jól szól. Egy biztos, a kívánt hatást szerintem elérték ezzel a dallal, teljesítette célját.

A soron következő track, a ’Church’ címe is a templomi érzést hangsúlyozza ki. Szerintem ezek a címek, témák és a lemezcím, meg az albumborító egy nagyon átgondolt, koncepcióteli és jól összerakott lemezt mutatnak. Régen éreztem ezt egy lemeznél, hogy ennyire át van gondolva, mint ennél. Ebben a dalban King Chip és Trey Songz segítenek be Game-nek, ami jól is áll a dalnak, nélkülük elég silány átlagzene lenne. Így azért van miért hallgatni. A ’Bands a make her dance’ része Game szövegének külön üt, majd figyeljétek meg! Egyébként egy lírikus, háttérbe való kellemes, de semmi extra trackről van szó. Nekem azért jött be nagyon mégis, mert jól elüt a többitől, kellemes, és elég erősen az R’n’B beütést érezni rajta, ami jót tesz egy ilyen lemeznek. Az alapzene pedig nagyon különleges hangszerelést kapott, ritkán hallani ilyen, főleg csengőkkel megoldott dallamot és hangzásvilágot. Kicsit T.I. és Pharrell közös dalára emlékeztetett a ’Mercy’ lemezről.

Az ’All That (Lady)’ egy vérbeli lazulós, parton kocsikázós cucc lett, igazi kellemes-dallamos nagyság. A dal közreműködő listája pedig a ’Celebration’ nívóját idézi, ami igazán impozáns. Feltűnik a dalban Lil Wayne, aki végre egy igazán jó kis rapbetétet szövegelt fel, nem az újabban tőle szokásos langyos, vegetáriánusrapet! Mellette még Big Sean-t hallhatjuk, aki szintén mesterien küldi, valamint Fabolous is kitesz magáért, igazi üde színfoltja a dalnak és az egész lemez közreműködő-listájának. A dallamosságért pedig Jeremih felelt, aki szerintem egy olyan énekes, aki eddig minden rapdalos közreműködésében telitalálatnak bizonyult. Itt is!

A ’Heaven’s Arms’ végre egy szóló dal a lemezen, ebben tényleg csak The Game szövegel. Na persze a refrénben feltűnik némi női vokál, de az nem számít, fel sincs külön tüntetve, meg igazából csak hangulati aláfestésképp hat. Az alap nagyon kemény, idegfeszítő menetelés hatását kelti, amit a női vokáldallam nagyon szépen enyhít. Viszont Game rapje ezzel az alappal úgy hergel, hogy erre rajta kívül kevesen képesek, tényleg. A lemez egyik „leggame-esebb” dala lett, igazi, old school Game-időket felidéző szövegeléssel. Nagyon nagy lett!

Jön a Pusha T-vel közös ’Name Me King’. Igazi keménykedés ez két nagy klasszistól, jól összepasszolnak ebben a dalban Pusha T-vel! Az alap szintén ad egy hűvös templomi hangulatot, csillogó, árnyékba burkolózó templomi angyalszobrok jutottak egyből eszembe. Nagyon komoly és nagy alap. Bár ez a sok gospel-jellegű vokál, szinte minden dalban, igaz, hogy a lemez összképét nagyon erősítik és kohéziót képeznek a dalok között, viszont simán meg tudom érteni azokat, akiknek ez már egy kicsit sok egy egész lemezen át.

A ’See No Evil’ indítása filmzene hatását kelti, nagyon ütős. És ahogy a rap alatt kezd kibővülni, kiépülni az alapzene, szép lassan, az valami elképesztő. Elsőre fel sem figyel erre az épülésre az ember, olyan finomhangolt dologról beszélünk. Ezért mesteri. A refrén dallamossága nagyon jó, fülbemászó, bár nekem a torzítás, effektezés nem nagyon tetszik a refrénben, effekt nélkül jobb lett volna. De tény, hogy Tank közreműködése nagy húzás volt ebben a dalban, nagyon érzéki és kifejező, ahogy ez a pali énekel! Kendrick Lamar pedig a lemez egyik legjobb közreműködését adta, elképesztő ez a srác! Game a dalban nagyon illik mellé! Ráadásul Lamar részében van egy különleges, picit dallamosabb rész is, amilyet még sosem hallottam, az nagyon nagyot szól. Emiatt a rész miatt tartom a lemez egyik legjobb dalának, sőt, az év egyik legjobb dalának, még ha kellemessége miatt sokan csak átlagos háttérzenének is mondanák.

A ’Can’t Get Right’ indítása sem gyenge, gospeles-afrikai vokál, pici bepofázás, sokáig szimpla törzsi hangulat, majd Game része alatt beindul a beat, egy pici zongora mélyen bepötyög, majd tovább építkezik és váltogat az alap, mindig más adja a zene hangsúlyát. Iszonyat jól van összepakolva. A refrénre pedig tökéletesen, egységesen kialakul az egész zene, óriási! K. Roosevelt közreműködése tökéletes, nem is tudom tovább ragozni. Ez is egy tipikus dala a lemeznek, de mégis kiemelendő az alapzene miatt, annyira profi és annyira jól felépített! Megunhatatlanná teszi a hallgatását!

A ’Hallelujah’ Jamie Foxx-szal már ismert dal a lemezről, mi is beszámoltunk róla. Igazi felüdülésnek éltem meg, amikor felkerült a netre, annyira különlegesnek találtam a gospeles hatását. Sajnos így a lemezen, a sok gospeles-afrikai vokál miatt viszont nem érvényesül igazán, elvegyül a többi között. Pedig ez a dal nagyobb teret és figyelmet érdemelne. De a lemeznek ennél a pontjánál már én is kezdtem épp unni ezt a gospeles hatást. Pedig egy kiemelkedően profi dalról beszélünk, még klipet is adnék neki nyugodt szívvel, mégis már az első felütésénél ásítottam és untam, annyira kimerültem már kórusvokál tekintetében. Úgy érzem, Game-nek vagy a producereinek idén a kórusok és vokálok lett a mániája! Na mindegy, ettől még ez egy jó dal, nagyon is, Jamie Foxx is sokat lendít rajta, habár alig hallani ki a kórusból… ez sem a legjobb. Élő példája ez a dal azon daloknak, amik kimagaslóak önmagukban, viszont egy lemez összképében csak megbújni képesek és leértékelődni.

A következő dal a ’Freedom’, Elijah Blake közreműködésével. Kezdtem azt hinni az elején, hogy az alapzene végre valami más lesz, mint a többi gospeles a lemezen, de hatalmas csalódás ért sajnos. Ez a leginkább az, de valami elfuserált módon, egy idiótaságképp hat szerintem, ahogy a felhúzott hangmagasságú hang kornyikál végig a dalban… Valami szörnyű szerintem. Pedig a szöveg, a refrén ének elég rendben lenne. De nálam ez az elviselhetetlen, torzzá torzított kornyika lehúzza az egész számot. Az album mélypontja. A felhúzott hangmagasságú vokálozásnak pedig nevet is adtam: „torzó vokál”. Sajnálom, kár ezért a dalért, mert Elijah Blake pedig nagyon kellemes benne, elképesztően profin és finoman énekel a refrénben. Talán ha kiadják a dal akapella verzióját, majd azt fogom hallgatni, de ezt így nem, az tuti! Mondom, sajnos, mert Elijah Blake miatt jó is lehetett volna.

Következik a lemez már régóta ismert, nyárias, westside-i lazulása, a már régóta ismerhető, slágerré avanzsált, hatalmas klipnézettséggel bíró ’Celebration’, ami már megjelenése óta az egyik kedvenc track-em lett. Mindenki ismeri a számot, a közreműködőit, szerintem a sorokat is fújja mindenki kívülről, nem is ragoznám tovább. Mindössze annyit még róla, hogy, ahogy a facebook-oldalunkon is a Khalifa héten egyik olvasónk megemlítette, kár, hogy Khalifa csak 2×2 sort tol benne! De hozzá kell tenni, hogy tőle még ez a két sor is valami kegyetlen nagyot szól, komolyan, ezzel a kis résszel is annyit dob a dalon, hogy hihetetlen. Lil Wayne a dal leggyengébb pontja szerintem Game-mel együtt, Chris Brown meglepően jó benne, a legjobb, Tyga nagyon laza, ő is kiemelkedik, Khalifát meg már írtam, nagy arc! A dal Bone-Thug-os remixét is sajnálom, nekem nem jött be… Ez az eredeti dal viszont a lemez egyik fénypontja, igazi low rideres sláger lett!

Az ’I Remember’ is már kapott egy igazán látványos, de semmitmondó imidzs klipet nemrég, ezért nem is nagyon ragoznám. Az alapzene valami elképesztően jó, maga a refrén viszont szerintem kegyetlen trágya lett. Ez a torzítás ebben is, nagyon nem jött be. Future és Young Jeezy viszont nagyon ott vannak a dalban, miattuk nem lett teljesen elcsépelt a cucc. És kiemelném még azt is, hogy egy ilyen kórusos-vokálos-gospeles összhatású lemezen komolyan üdítően hatott ez az alapzene, semmi vokál, semmi nyekere, igazi kőkeménység! De sajnos ettől függetlenül is az egyik leggyengébb dala a lemeznek, és az eddigi egyik leggyengébb dal, amit Game-től eddig hallottam valaha. Pedig jó lehetne ez, az alap iszonyatosan jól szól, a közreműködők is nagyok benne, de a refrén, a torzítgatás és a tartalmatlan keménykedés teljesen elviszik ezt a számot negatívba szerintem.

A záródal, a ’Blood Diamonds’ méltó zárása a lemeznek. Az alap nagyot szól , rendesen robban. Ebben még a női vokál is tetszik, itt jól lett eltalálva! A szöveg a címhez hűen nagyon szellemes, ütős és igazi Game-szöveg. Az alapzene hangszerelése és dallamai is nagyon ott vannak a szeren, jól esett hallgatni! De még így is csak egy átlagos track lett, de a jobbak közül azért!

Összegezve a lemezt, nagyon vegyes érzéseim vannak. Ahogy megosztó volt a lemez már a megjelenése előtt, úgy osztódott meg a végighallgatása közben bennem is a vélemény dalról dalra. Nem nagyon tudom eldönteni, hogy élveztem-e vagy sem. Egyik dal úgy el van találva, hogy a padlóról kellett összekaparnom az államat, a másik dal meg annyira pocsék, semmilyen, hogy ott meg már összekaparni sem akartam az államat. Ez a vokálos-templomos-gospeles hatás meg érthető, összképet és kohéziót ad/teremt, mégis kicsit erőltetettnek éreztem a lemez közepétől. Pedig a lemez elején nagyon bizakodó lettem… ez a bizakodásom dalról dalra csökkent, gondolom ez a kritikámon is érezhető. Pontozni is képtelen vagyok jelenleg a lemezt, többszöri hallgatás után tudnék egy pontszámot adni, hosszas emésztése után a hallottaknak. Szerintem ez a lemez a megjelenése után is hasonlóan megosztó marad, mint amilyenné már előtte is vált. Viszont a kiemelkedő dalai mindent megérnek, van legendás darab is az albumon bőven. Valahol mégis elsiklott számomra. Pedig The Game nagy favorit nálam, de most kicsit szájhúzva zárom soraimat mégis. Pedig van jópár dal a cuccról, amik még sokáig a kedvenceim lesznek. De az összkép elúsztatta nálam a lemezt…

LETÖLTÉS

wiz_khalifa_wallpaper_by_gkgfx-d3f6rta

Rengetegen vártuk már Wiz Khalifa új lemezének megjelenését, és végre már ez a hét elején meg is történt, pöröghet a lejátszókban ezerrel az O.N.I.F.C., mely lemeznek igazi hadjárat jellegű promója volt már a neten, gondolom ezt Ti is éreztétek rendesen. Ilyen promókampány közben rendesen beindult a nyáltermelésünk nekünk is, alig bírtuk kivárni a lemez megjelenését, de csak sikerült és végre alaposan fülre is vételeztük itt a szerkesztőségben is! Szóval jöjjön a részletes kritika:

Khalifa negyedik stúdióalbuma nem is indulhatna hangulatosabban, mint egy rövid, de annál lelkesítőbb, picit bebódult hatású ’Intro’-val, melynek a végén természetesen az elmaradhatatlan gyújtás és szívás hangok sem hiányozhattak.

Az I.D. Labs által producerált ’Paperbond’ a lemez igazi első dala, mely egyben kapásból a legütősebbek közül való. Nagyon erős darab ez a track, kegyetlen hangulatos, masszaszerű beat-et hallhatunk, kellemesen benyikorgó effekt-hegedű hanggal, ami kissé misztikusra füvezett hatást ad. A szövegelés nagyon ott van ebben a számban, a refrén pedig egyenesen kinyírt, annyira jól szól, egyből bólogatásra vettem a fejem és a nyakam. Egyik kedvenc track-em lett kapásból a lemezen, alig tudtam tovább tekerni a lejátszót, egymás után vagy 20-szor hallgattam meg.

A ’Bluffin’ ’, melynél Drumma Boy volt a producer, egy kellemes háttérzenének mondanám. Legalábbis a dal felvezetőjéig, aztán egy kis váltás-hatás jön a dalban, de nem tart sokáig, ugyanis újra összeáll az ütem a szintis zenedallammal és totál kiteljesedik a beat. Mesteri zene megoldás. A kongaszerű ütem nagyon jó hangulatot teremt a dalnak, igazi lassú, lazulós, lötyögős track lett. Nem ezekért a dalokért vagyok oda, de be kell vallanom, hogy ha egy unottabb délután valami aláfestő háttérzenét keresek majd, tuti, hogy a ’Bluffin’ ’-t beleteszem a listába.

A soron következő szám a zongorás alappal induló ’Let It Go’, mely a lemez következő igazi erőssége.  JO A producer munkájának köszönhetően egy iszonyú erős alapzenét hallhatunk. Akon közreműködése is telitalálat volt ebben a dalban, tőle lett kiváló ez a szám! A refrén nagyon fülbemászó, Akon a tőle megszokott módon nagyon jól énekli. Khalifa pedig a nyelvpörgetősebb, hadarósabb raptechnikáját vette elő a felvételkor, ami külön öröm számomra. Nagyon bíztató ez a dal, szintén kedvencemmé vált. Felemelő, tényleg!

A ’The Bluff’, Cam’ron közreműködésével már nem újdonság, legutóbb ebből (is) érkezett klip felénk, ezért különösebb bemutatást nem is igényel szerintem. Mindössze annyit, hogy számomra ez a dal az egyik leggyengébb a lemezről, hiába van benne minden rendben, alap, hangulat és szövegelés terén, na meg a weed smoking terén, mégis ez fogott meg talán a legkevésbé. Nem is értettem, miért készült hozzá klip, ami mellesleg igen jól is sikerült.

A ’Work Hard Play Hard’ az első igazi elősikere volt a lemeznek. Egyből robbant a neten, a zenetévéknél és a rádiókban is. Ez volt hosszú idő után az első egyáltalán nem füves témájú Khalifa klip. Ez egy iszonyat nagy zene, kegyetlen beat-tel, sláger refrénnel és hatalmas szövegeléssel. Már régóta kedvenc ez a dal, a klipje is, gondolom ezzel nem vagyok egyedül! A track producerei egyébként Benny Blanco és Stargate voltak.

A ’Got Everything’ című szám is a lemez erősségei közé sorolható, hiába egy átlagos-kellemes dalnak számít. Egyszerűen jó hallgatni! Különösen a női hangot a refrénben, melyért Courtney Noelle dicsérendő. Khalifa szövegelése is kifejezetten lendületes ebben a számban, ahogy azt a hihetetlenül jól csengő alapzene meg is követeli rendesen. Noelle énekesnő refrénen kívüli betétrésze pedig az egész lemez egyik legkellemesebb része, komolyan, egy élmény volt újra és újra visszatekernem azt a részt, ahogy a refrént is és az egész dalt! A produceri munkát Sledger-nek és I.D. Labs-nek köszönhetjük.

Egy különös hangzású track következik, a ’Fall Asleep’, mely a címében hordozott hangulatot abszolút hozza. Nagyon különös szám, érdekes alapzenével, de semmi extra. Nem egy kimagasló darab az albumról, lazán továbbtekertem ezt az I.D. Labs-producerelte dalt.

Jön a ’Time’, ami egyből egy jobban induló zene, fasza elektronikus szintetizátor alapot kapunk, jó sok felvezető dumával és beleröhögéssel, nagyon lazán indul már eleve a cucc. Ez is szintén I.D. Labs háttérmunkájának köszönhető a produceri székből. Khalifa szövegelése elég változatos ritmusú benne, hol lomha, hol pörög, nagyon passzosan szól, ahogy tekeri a szöveget. A refrén egyszerű, pár szó visszhangosan bekiáltva a mikrofonba, de ennél nem is kell jobb, teljesen jól szól. Összességében viszont ez sem egy sláger, simán megbújik a lemez átlagos dalai közt. Ám ha egy lemeznek ilyen jók az átlagos dalai, akkor ebből egyértelműen következik, hogy maga az egész lemez bitang nagyot üt, ugye.

A lemez egyik legerősebb dalát Drumma Boy producerkedésének köszönhetjük, s ez a már jó ideje ismerhető ’It’s Nothin’ ’, egyenesen 2 Chainz közreműködésével. Őszinte leszek, nem tartom sokra 2 Chainz urat, viszont el kell ismernem, hogy néha nagyon beletalál a tutiba és nagyon jól szól, egyenesen üt a hangja és a szövege. Néhány ilyen szóló dalát is fel tudnám sorolni, ahol igazán ütős (a sok gagyi-ratyi dala mellett), ám ebben a dalban aztán igazán jól szól a srác, nélküle messze nem lenne ekkora track az ’It’s Nothin’ ’. Khalifa mesteri ebben a cuccban is! A dal klipje pedig az idei év egyik legérdekesebb képi világú videója lett, igazi mestermunka lett, telitalálat. Az alapzenéről még annyit írnék, hogy az üteme és a fura cirpelő hang a szám alatt teljesen elvisz, nagyon jó!

A ’Rise Above’, Pharrell-lel, Tuki Carterrel és Amber Rose-zal az egyik legkülönlegesebb dala a lemeznek. Azt mindig is tudtam, hogy ha egy lemezen producerként és/vagy közreműködőként Pharrell benne van egy dalban (jelen esetben közreműködő és producer is volt), annak valami egészen különleges módon kell szólnia. Ez jelen esetben is így van, nagyon kellemesen és egyedi módon szól ez a dal. A refrén kellemes, dudorászós-danolászós, a verzékben pedig a rapek egytől-egyig nagyon ott vannak a szeren, mind a közreműködők, mind Khalifa részéről.

A Lola Monroe közreműködésével készült ’Initiation’ alapzenéje nagyon modern és nagyon tompa hatást keltő. Furán, mégis őrülten jól szól a beat. De tényleg, annyira furán tompa benne valami végig, hogy nem lehet szó nélkül elmenni mellette. Ezen kívül viszont egy elég fantáziátlan, tipikus szám lett, nekem nem igazán jött be, a lemez újabb gyengepontjának tartom. Egyedül a női rap menti meg nálam ezt a számot, mert nagyon jó volt Lola Monroe-t hallani, jó csajos a rappelése, a hangja is szexi, és még jó pörgősen is tolja a nem gyenge szövegét!

Az ’Up In It’, melyet Jim Jonsin producerelt, nagyon laza alapra szól. Olyan háttérzenésen indul az egész, aztán Khalifa egyik legmesteribb szövegelése közben rendesen bedurvul a zene, nagyon keményen érkezik meg benne az a fura hangzású, nagyon kemény és komor basszusdallam-hang. Valami elképesztő módon csempészték bele a dalba néhol az üdítő zongoradallamot is. A szám alatt pedig mindvégig szól egy nagyon kellemes és szép női vokálozás is, ami a dal vége felé egy igazi, szépen csengő, fülbemászó Khalifa-éneklésnek adja meg a kellő felütést és aláfestést. Nagyon egyszerűen kellemes ez a dal, és pont ettől válik szintén kiemelkedővé ezen a lemezen, az egyik legjobb dal lett szerintem.

A ’No Limit’ nem gyenge produceri nevekkel büszkélkedhet: will.i.am, I.D. Labs és Nice Rec. A beat nagyon üt, Khalifa rapje pedig ismét pörög, jól szól és a szöveg is nagyon penge. A refrén éneklős-vokálos beütése is kifejezetten jól szól (bár ez nem csoda!). Jó szám ez is, mégis az átlagosak közé tenném. Viszont a dal közepétől mintha egy új dalt hallhatnánk, a természeti hangok átvezetnek minket egy új hangulatba, mintha 2 in 1 track-kel lenne dolgunk. Ez az, amiért mégis kiemelném a dalt az átlagosak közül!

A Juicy J-vel elkövetett ’The Plan’ nagyon kellemesen szól szintén, enyhe térhatással a hangzásvilágban. Egyszerre átlagos és mesteri ez a track, összességében nagyon bejön, pláne a rappáros szövegelései. Na meg a refrén és a hozzá vezető ív a szövegelésben és a zenében egyaránt. Bitang nagy. Aztán érkezik Juicy J rapje, ami egyenesen a legjobbak közé viszi ezt a számot is a lemezen. Bitang nagy lett! Egyre jobban megszerettem ezt a track-et, miközben hallgattam. A bekezdés végére az egyik kedvencem lett. Az alapja nagyon jó! És a producer is hozta a szintet megint: I.D. Labs.

Jöjjön a ’Remember You’, melyből már szintén láthattunk egy nagyon különleges és hatásos klipet is, ami még a megjelenése óta mindig nagy hatással van rám. Ahogy a The Weeknd-nek köszönhető énekelt refrén is. Az egész dal olyan nedves hangzású, hogy egyből a legjobbak közé kell sorolnom! A producerek Illangelo és DPAT voltak. Mellettük még Khalifa részét emelném ki a dalban, mert igazán ütős lett benne az is.

Az záró track a lemezen a ’Medicated’, Chevy Woods és Juicy J közreműködésével. A producer Danja volt. Sajnos a kiváló alapzene ellenére is egy újabb átlagos dallal van dolgunk, ami egy lemez zárásának nem a legjobb választás, de sebaj, levezetőnek kiváló, na meg a végére ez a szám is beindul, kibontakozik az alap és bekomolyodik, na meg a közreműködések is jók. Nekem igazából egy ötletesebb refrén hiányzik ebből a dalból nagyon, ennyi bajom van vele mindössze. A beat simán adja magából, hogy dallamosabb, megkomponáltabb refrént írjanak hozzá.

Összegezve az O.N.I.F.C. az év egyik legjobban várt lemeze és a várakozásnak és az elvárásoknak maximálisan megfelelve az egyik legütősebb lemeze is lett. Hangulatilag egységes, azonos hangzásvilágú dalokat hallhattunk rajta. Viszont ami miatt elképesztő ez a lemez és egyedülálló a mai zenei piacon, az az, hogy a 80%-a a lemez dalainak kimagaslóan jók, kiválóak, egyenesen egyedi slágerek; s csak 15%-a a lemeznek, ami az átlagos minőséget hozza, a maradék 5% pedig (pl. számomra a ’The Bluff’) az, ami gyengécske a lemezen.

Vajon az év lemeze lett Wiz Khalifa eddigi legkiforrottabb, 4. stúdiólemeze, az O.N.I.F.C.? Erős a gyanúm, hogy valószínűleg I.G.E.N.!