Posts Tagged ‘Joe Budden’

A Slaughterhouse oszlopos alapítótagja, Joe Budden egy kegyetlenül erős új dallal jelentkezett ma, ami a “Dream On” címet viseli. Nagyon elgondolkodtató a szövegvilága, az alapzene pedig egyenesen az ember lelkében veri a basszust, annyira hatásos és olyan jól szól! Kötelező darab!

A dalt itt éritek el: http://shadyrecords.com/2014/10/23/new-music-joe-budden-dream-on/?utm_campaign=&awesm=shady.sr_JBDreamOn&utm_medium=shady.sr-static&utm_content=awesm-publisher&utm_source=l.facebook.com

slaughterhouse-party

Jottek lattak es megint megmutattak a rapszakmanak, hogy nincs naluk jobb. Egyszeruen nagyszeru az uj Slaughterhouse nota, aminek a beatje Cardiak es Just Blaze mesterkollaboracioja. ORIASIIIIII

Joe Budden belehúz év végén

Posted: augusztus 28, 2013 in Hírek
Címke: ,

joebudden2_hjgnz

A Slaughterhouse oszlopos tagja idén év elején adta ki az első részét egy 3 lemezt magába foglaló projectnek. A No Love Lost című album még mindig az év egyik legjobb albumának tekinthető. Joe azonban egy percet sem pihent, mivel gőzerővel készül a négy fenegyerek új albuma és tegnap tett egy meglepő bejelentést is. Ez alapján idén még két szólócucc is érkezik. Az első ősszel, ami egy EP lesz Some Love Lost címmel, majd télen jön a befejező rész, egy új album All Love Lost címmel. Kíváncsian várjuk a dolgok alakulását!

alulertekelt12_10

Arra lettünk figyelmesek, hogy mostanság túl sok olyan rappertől hangos a zenei sajtó, akik messze nem olyan jók, mint azt a média sugallja. Nem szeretnék neveket említeni, mert szerintem mindenki fel tud sorolni legalább 4-5 ilyen kaliberű rappert (és mi is tervezünk egy ilyen jellegű cikksorozatot is majd hamarosan, de erről majd később). Most inkább arra szeretnénk “utazni”, hogy bemutassuk azokat a rappereket, akik ugyan elég tevékeny részei a zenei körforgásnak, de messze nem azt a helyet foglalják el, mint azt megérdemelnék. Sorozatunk 4 héten át 3-3 rappert mutat majd be, akiket remélhetőleg nem kell a szó legszorosabb értelmében bemutatnunk Nektek, hanem elég csak egy kicsit közelebb hozni hozzátok. A célunk az, hogy a Ti szemetekben (azaz füleitekben) is ragyoghassanak ezek a gyémántok, mivel nekik nem szükséges annyi csiszolás, mint ma befutott társaiknak! Természetesen a listánk szubjektív és csupán irányadó, nem kőbevésett vagy vitathatatlan értékelés. Vitatkozni és egyetérteni egyaránt lehet velünk, sőt, ha együtt keresnénk a másodvonal rapjének élvonalba illő tehetségeit, az lenne a legkirályabb!

Első részünk főhősei nem mások, mint Jay Rock, Young Buck és Joe Budden. Lássuk, hogy miért is értékelik őket hibásan és íme egy-két érdekesség is róluk!

12.hely: Jay Rock

A listánk 12. helyén a los angelesi rapper, Jay Rock található, aki legtöbbeteknek Kendrick Lamar oldalán vált ismertté. Pedig az egy téveszme, hogy Jay Rock Lamar mellett tűnt fel először, ugyanis Jay már régebben a miki előtt volt, mint ma már híresebb társa (hozzáteszem, hogy teljesen megérdemelten). Jay 2008-ban mutatkozott be a nagy közönség előtt az AllMyLife című számmal, amiben Lil Wayne és will.I.Am segédkezett. Ez eléggé jó kezdetnek bizonyult! A track szerintem egy kiváló collab!

Ennek szerves része volt az, hogy meghívást kapott minden idők egyik legsikeresebb rapturnéjára, a The Invitation Tour-ra, ami ugyebár 50 Cent és a G-Unit turnéja volt. A TDE oszlopos tagja 2010-ben nagy döntésre szánta el magát, ugyanis a Warner Brothers-nél ezen az egy számon kívül semmit nem tudott kiadni… Sajnos! DE itt jön a képbe Tech N9ne, aki egy szerződést ajánlott Jaynek a StrangeMusic-nál, amire Rock barátunk gondolkodás nélkül igent mondott. Ennek mintegy eredményeképp 2011-ben megjelent FollowMeHome című lemeze, ami az év egyik legjobb cucca volt. Talán azt lehet sajnálni, hogy nagyon sok olyan szám maradt klip nélkül róla, amik vélhetően hozzátartoztak volna Jay médiába való bejutásának. Gondolok itt egy Chris Brown collabra például, aminek jó médiaértéke lett volna. De a számok szerintem magukért beszéltek. Csak ugyebár tudjuk, hogy ez manapság nem elég…

Mostanság hátulról irányítja a TDE-t és elhagyta K. Dotnak köszönhetően Tech labeljét és az egész független kiadóját átköltöztette az Aftermath Entertainment-hez, ami azzal járt, hogy egyenes út vezetett az Interscope-hoz. Sok mindent mostanában nem hallani felőle, csupán egy két Black Hippy (ez egy csoport, amiben Kendrick Lamar, Ab-Soul és SchoolBoy Q található Jay-jel együtt) számban hallhatjuk. De állítólag jövőre lesz aktuális egy új lemez. Kíváncsian várjuk, hogy az ígéretes kezdés nyújtotta siker útját sikerül-e újra megtalálnia soron következő lemezével és anyagaival a “Vándorló Sziklának”.

11. hely: Young Buck

Ha Young Buck, akkor az embernek egyből két dolog ugrik be: G-Unit és börtön… Pedig a Nashvilleben született rapper ennél jóval többet tett le az asztalra. Sokan nem tudják, de 1995 és 2000 között a Cash Money Records igazoltja volt Buck, de itt nem sok babér termett neki, sajnos… Országos cimborájával, Juvenile-lel 2000-ben leléceltek az UTP-hez, ahol már komolyabban számoltak vele. Itt jöttek is sorban a collabok, sőt még egy egyesített UTP albumot is összeraktak!

Majd jött a nagy felemelkedés, ugyanis nem más, mint 50 Cent leigazolta a G-Unit-hoz és ezzel együtt az Interscope-hoz. De ekkor balhéba keveredett, pont lemezének megjelenése előtt pár héttel, aminek a vége majdnem börtön lett. 2003-ban elkészült az első G-Unit lemez, amiből azért Buck is bőven kivette a részét. Meg is érte a dolog, ugyanis a G-Unit olyan lemezeladási adatokat produkált, hogy mindenki álla a padlón ragadt. Buck, Banks és Mr Ferrari folyt még a csapból is akkoriban.

Ezt követték a szóló projektek. 2004 nyarán landolt az első lemez, ami az első héten majdnem 300 000 példányban fogyott. Ez azért egy nem várt szám volt az Interscope-nál, de látszott, hogy ezt a srácot jobban kéne promótálni, ugyanis az első lemezén egyetlen egy sztár sem működött közre. Itt jön a képbe az, hogy tényleg zseni emberünk akadt! Majd 2007-ben jött a BuckTheWorld, azaz a második felvonás. Az Interscope itt már nem sajnálta a pénzt, ugyanis a fél lemezt Jazze Pha hangszerelte, de mellette azért Dr. Dre, Eminem vagy a JUSTICE League is adott egy-két beatet a lemezre. Közreműködőként 50 Cent, Young Jeezy és T.I. is szerepelt a lemezen. Nem is meglepő, hogy harmadik helyen debütált a cucc.

De a mese eddig tartott, ugyanis pár hónap leforgása alatt teljesen kifordult magából Buck és úgy összekapott Fiftyvel, hogy repült a G-Unitból és az Interscope se állt mögötte tovább. Azóta inkább arról híresült el, hogy börtönben pihen és mindenét eladta, mivel óriási adósságban úszik. DE a viszontagságok ellenére is nagyon tuti számokat ad ki. Annyi, hogy nehezebb rábukkanni ezekre, mivel nem kap hírverést… Sajnos… El se merem képzelni, mi lenne most, ha az az ominózus telefonbeszélgetés 50 és Buck között nem történik meg… Egy biztos: bitang nagy raptehetség és karakter Young Buck, üde színfolt az egysíkúvá vált gangsta rap világában és a mostaninál sokkal, de sokkal több figyelmet érdemel(ne)! Többek között az ilyen számai miatt:

10. hely: Joe Budden

Joe Budden, mint ismeretes, New York városában született, így nem csoda, hogy talán már az anyatejjel szívta magába a rap műfaj minden csínját-bínját. Sokan ismerik Joe-t, de sajnos csak úgy, hogy tudnak róla, hogy van, meg valami csapat tagja (!) is és ennyi. Pedig neki ennél azért jóval több járna. Joe gimnazista korában szokott rá a különböző drogokra, ami durva ugyan, de hát Harlemben született, ott meg azért keményen jelen van az iskolákban is az anyag. Még ’97-ben szánta rá magát először az elvonóra, ami után elkezdett freestyle-ozni és tape-eket adott ki, amikre DJ KaySlay lett figyelmes és elkezdte az underground világában ismertté tenni. Erre az ismertségre nem kellett sokat várni, mivel 2003-ban a Def Jam leszerződtette, ami nem rossz kezdet, maradjunk ennyiban 🙂 Az első lemeze 2003-ban került a polcokra és eléggé bejött az embereknek, ugyanis több filmben is hallhattunk egy-egy számot a korongról. Szóval tényleg kezdett úgy tűnni, hogy Joe a legjobb helyen van!

Majd elkezdődött a hosszas -majdnem 5 évig tartó- huza-vona a Def Jam-mel. Ugyanis a kezdeti lelkesedés rendesen alábbhagyott a kiadónál és nem támogatták azt az irányt, amit Budden képviselni akart. Majd 2009-ben jött egy mindent megváltoztató találkozás: Joe meghívta egy számába az akkor underground élet 3 legjobbját. Nevezetesen Joell Ortiz-t, Royce Da 5’9-t és Crooked I-t. A szám címe a Slaughterhouse címet viselte és innen kezdődött az úgynevezett sikersztori, ismételten. Kitalálták, hogy mi lenne, ha közösen négyen valami projektet összeraknának. Az E1 kiadó nem volt rest nekik egy eléggé jó szerződést ajánlani ehhez. Az első lemezükön már érezni lehetett, hogy ez több lesz, mint egy közös lemez. A cucc megjelenése után joggal állították a szakmabeliek, hogy megvan a D12 utódja! És lám! 🙂 Ráadásul ez a lemezük igazi kritikai sikereket ért el, szinte messiási pozícióba emelték a 4 tagot, olyan technikás és új ízű lemezt pakoltak össze a semmiből.

Ezek után végre minden oda került, ahová való. Joe végre egyenesbe került, de még mindig csak UG szinten ismerték el. Ekkor jött a harmadik fordulópont, ami nem más volt, mint a Slaughterhouse Shady Records-hoz való csatlakozása. Kezdődött az új mese a tavalyi SH albummal, ami az évtized egyik legkomolyabb cucca lett. Ráadásul kellő hátszelet kapott a kiadótól és magától Eminemtől is, ami szinte garancia is volt az elsöprő sikerhez. Majd jött Joe Budden februári szóló albuma, ami tényleg olyanra sikerült, amilyennek lennie kell. Plusz elhatározták a srácok, hogy megválnak káros szenvedélyeiktől és teljesen tisztán kezdik az új lemez munkálatait. Ennek köszönhetően Joe lejött az MDMA-ről! Most már csak egy dolog hiányzik: A TÉNYLEGES ELISMERÉS!! Szólóban is! Csekkoljátok le a szóló lemezét, egyből rá fogtok bólintani a véleményünkre, hogy ez a pali is nagyobb elismerést és figyelmet érdemelne a rapben szóló terén is. Különleges dalokat ír, amik egyszerre egyediek és mégis divatosak. Ez pedig igen nagy ritkaság manapság a rapben.

Eheti kezdő cikkünkben tehát szó esett a kiadóról kiadóra vándorló Jay Rockról, aki orgánumát és eddigi munkásságát hallva is szerintünk kiérdemelte, hogy nagyobb figyelemhez jusson a szakmában. Emellett a régóta háttérbe került Young Buckról szóltunk, aki a gangsta vonal olyan egyedi figurája, aki simán kenterbe ver egy csomó felkapott gangsta rappert, akik több kilincset fogtak, mint fegyvert életükben (szándékos a képzavar!), csupán elszámította magát a siker kapujában, illetve sorozatos balhéi miatt került le róla a reflektorfény. De szép lassan talán újra felkapaszkodhat, merthogy rajta van az ügyön, az tény, csupán kevés teret kap még mindig. Harmadik eheti alulértékelt rapperünk pedig a Slaughterhouse egyik motorja volt, Joe Budden, aki egyedien divatos rapdalaival és le-kitisztult életvitelével a legjobb úton jár talán ahhoz, hogy tartós élvonalbeli sikereket érhessen el szólóban is.

Ne feledjétek, jövő héten újabb 3 alulértékelt rapperrel jelentkezünk a sorozat második felvonásában, ami remélhetőleg okoz majd kellemes -illetve kellemetlen- meglepetéseket bőven! Várjuk véleményeiteket a fentebb kivesézett 3 úriemberről is, illetve arról, mennyire értetek egyet velünk! Valamint írjátok meg nekünk itt vagy levélben vagy a facebook-oldalunkon, hogy kiket tartotok alulértékelt rappereknek, ugyanis a listánkat nagyban a Ti véleményeitek alapján fogjuk alakítani és folytatni cikksorozatunkat!

Music-Video-Joe-Budden-NBA (1)

Pár perce érkezett meg Joe Budden idei hiperalbumának egyik legjobb darabjához a klip. A NeverBrokeAgain című trackben  két közreműködőt üdvözölhetünk. Nevezetesen Wiz Khalifát, aki óriésit tol a számban és French Montanát, akit én ivágnék innen, mint macskát a dolgát elvégezni. Összességében 35 másodpercet leszámítva(Montana része) nagyon király a track! A klipet hozzá ismét Eif Rivera rendezte és a cím rövidítéséből adandó, hogy egy kosaras keretet kapott a videó. Az egészet a kameramozgások teszik nagyon jóvá. Nagyon jó kis image klip lett az egyszerűsége ellenére. Még egy utolsó megjegyzés Montana úrhoz: Szerintetek is úgy néz ki, mint egy jóllakott napközis??? 🙂

joe-budden-she-dont-video

Hogyan hozzunk össze egy origin számot és egy remixet egy klipbe? Joe Budden ezt is megoldotta, ugyanis a tegnap megjelent albumának első kislemezéhez két verzió készült és muost ebből egyet csinált az idei év eddigi legjobb rendezője Eif Rivera. A számot már méltattam, most nem tenném. A videóban az image vonal a meghatározó. A klipet egy luxus pecóban és egy klubban rögzítettek. Ezt a luxust, csak Weezy részénél a greenboxos megoldás szakítja meg, amit egyébként baromi szépen oldott meg a stáb, mivel nem annyira sakítja meg ezt a közeget, de egy kis extrát is beledobtak, ugyanis van olyan snitt, amiben egyszerre 3 Wayne-t látunk. Eif megint nagyot alkotott!!

baMRz

A tavalyi Slaughterhouse sikeren felbuzdulva Joe Budden új albumot adott ki ma. A NoLoveLost címre hallgató cuccról először novemberben hallhattunk az első single kapcsán, ami eléggé kiváncsivá tette az embereket. Majd a tracklist láttán egyből kijelenthető lett, hogy Joe nem csak egy kis semmiségnek szánja a lemezt. Én személy szerint nagy rajongója vagyok emberünknek, tehát még jobban vártam az albumot. Az album extc. producere nem volt más, mint Eminem, de mégsem a Shady Rec. égisze alatt adták ki a lemezt. Ezen személy kiléte a névsort illetőleg volt fontos, ugyanis olyan nevek ragadnak Joe mellett mikrofont, mint Lloyd Banks, Wiz Khalifa, Lil Wayne, Kobe és természtesen a “maradék” 3 SH-s srác sem hiányozhat a lemezről. Na lessük is meg közelebbről a cuccot:

Az OurFirstAgain névre hallgató introban semmi különleges nincs. Joe egy kellemes zene végén szólal meg és mondja azt, amit ilyenkor szokásos. A zene az egyébként nagyon jó kis lazulós 🙂

A második helyen megérkezik az első rendes track is, ami a Top of the World nevet kapta és meglepetésemre nem más “hangja” hallatszik a refrénben, mint Kirko Bangzé. A track egyébként iszonyatosan ütős. Az alapzene kifejezetten tetszetős ezzel a digitális szinti beütéssel. Joe pedig olyat tol a számban, hogy leesett az állam, bár már megszokható tőle a hasonló kezdés. Bangz pedig nagyon jól beleillik a refrénben. Igazán modern, de mégis eredeti track lett ez! Máris kedvenc lett 🙂

Ezt követi az első kislemez, a She Don’t Put It Down, ami eléggé jól szerepelt a Billboard kistáján annak ellenére, hogy nem kapott klipet a szám. A beaten T-Minus csücsül és hozza a szokásosat, ami kisértetiesen hasonlít Khaled I’mOnOne beatjére. A cuccban Tank és Lil Wayne működik közre. Előbbi nagyon jó refrént pakolt a számba. Budden továbbra is hozza a formáját és a lendületét. Weezy verzéje nehezen indul, de a végére az is nagyon rendben lesz. Összeségében tipikus első single a track!

Negyedikként érkezik a második single, ami pár napja landolt és az N.B.A. (Never Broke Again) nevet kapta. Mint az előző kislemezben itt is két közreműködő tűnik fel Wiz Khalifa és French Montana személyében. A beaten ezúttal Boi-1da hozza a színt. A számot Wit kezdi egy nagyon jó kis flow-val, majd Joe folytatja és végül French zárja a sort. A refrén sajna elég bugyutára, de nagyon divatosra sikerült. Egyedül ismér Montana rondít bele ebbe a jó kis összképbe. Ezt leszámítva fain kis számról beszélünk.

A trót követi a You And I című szám, ami egy érzelmesebb darab lett Cardiak hangszerelésével. A segéderő ezúttal a tipikus R&B hang Emanny. A szám első hallgatásra nagyon bejött, majd ez csak fokozódott. Itt Joe kicsit leállt a pörgetéssel, de nagyon jól tette. Nagyon tetszetős számot sikerült összehozni.

Ezt követi az első úgymond szóló szám, a Castles. Ez szintén az érzelmesebb vonalat erősíti. A beat szintén nagyon modern, de mégis van az embernek egy klasszikus érzete a számot hallva. A cucc nagyon őszinte és nagy a mögöttes tartalma is. Itt nagyon kijön Joe érces hangszíne ha jól fülelünk.

Hetedikként jön ismét egy két emcee egy énekes kombó, ami az All In My Head címmel rendelkezik. A cucc producere ismét Cardiak volt, aki tőle szokatlan módon egy nagyon jó zongorás alapot dobott a srácok alá. Budden mellett megszólal Royce Da  5’9″ és a refrént pedig a legendás refrénspecialista Kobe vállalta be. Mondanom sem kell, hogy egyből az egyik kedvenc track lett az albumról. Ez is kicsit lassabb eresztés, de hihetetlenül magávalragadó.

Ezt követi ismét egy triótrack, amiben szintén a Slaughterhousos kollégák segítenek be. A Skeletons címet viselő track segítői nem mások, mint  Joell Ortiz és Crooked I. A szám mintha valamiféle folytatása lenne az előzőnek. Ez nagyban a zongorás lassú alap számlájára írható, de mindenképp pozitív értelemben. A refrénben egy női hang hallatszik, akinek sajnos nincs megemlítve a neve, de iszonyatosan passzos hangja van. Ez is az album legjobb számai között említendő.

Majd ismét érkezik egy Emannyval megspékelt szám, ami a Ghetto Burbs. A cucc kapott egy úgymond teátrálisabb és instrumentálisabb alapot, ami nagyon fekszik mindkét résztvevőnek. A refrén különösen bejövős, de Joe rímei sem utolsóak.

A kulcsszámot, a tizest a Last Day című számnak szánták, ami nekem a kedvencem lett elsőre az albumról. A beaten A6 található, aki egy nagyon ütős cuccot lökött embereink alá. A partnerek nem akárkik, ugyanis Juicy J és Lloyd Banks tolja a mikrofonba Budden úr mellett. A számnak van egy hihetetlen alkeszes hangulata. Erre márcsak hab az, hogy mind a három emcee élete egyik legjobb flow-ját tolja. Eszméletlen kitály kis track lett ez! Banko pedig konkrétan szétaprít mindent és mindenkit a végén 🙂

Ezt egy interlude követi, ami a Role Play címet kapta és nem részletezném, hogy mi a keretsztorija….

A kis kitérő után érkezik a Switch Positions című track Omarionnal, ami sajna a lemez leggyengébb pontja lett annak ellenére, hogy Joe itt is óriásit alakít. Talán már sok ez tipikus rap és R&B kombó a lemezen, de szerintem nem ezzel van a baj, hanem a sablonossággal. Túlságosan megszokott szám lett… Kár érte…

Majd jön az előzőnél egy kicsivel jobban sikerült Tell Him Somethin című track, amiben SLV hallható a refrénben( ugye milyen meglepő?? 🙂 ). A szám a “jobbságát” az alapja és Joe flow-ja miatt érdemelte ki. Ez a lassabb és kicsit extra track nem lett olyan rossz, mint az előző hasonló darab.

Egészen a 14-es számig kellett várni a második kizárólag Joe Budden számra. A Runaway alapja kimagaslik a lemez amúgy sem gyenge beatjei közül. A gitáros story nagyon bejövős. Már az elején elragadja a hallgatót. Emberünk pedig nagyon nagyot alkot, mint eddig azt tette. Ez a második kedvenc darab a lemezről 🙂

My Time című számban ismét csak Budden hallatja rímeit.  A track egy nagyon jó kis instrumentális beatet kapott és a refrénje kiemelkedik. A flow nálam most valaogy nem talált, de ettől még egyáltalában nem rossz a track.

Az No Love Lost egy elektromos gitárszólóra íródott történet, ami nálam nagyon bejött. Tökéletes az összhang rapperünk és az alap között. Talán ez a legnagyobb oka annak, hogy ennyire bejön az outro.

A bónusztrack pedig a She Don’t Put It Down remixe, amit már pár hete megkaptunk. Szerény véleményem szerint a közreműködők miatt 1000X jobban sikerült, mint az original. Itt Tank mellett Twista és Fabo kapott szerepet. A klipet pedig hamarosan láthatjuk is!

Összességében a lemez egy nagyon igényes és jól összerakott darab lett. Nagyon sok kiemelkedő track van rajta, de sajnos egy-két kukába való darab is rákerült, de ettől eltekintve nagyon ott van a szeren. Joe Budden ezzel megmutatta, hogy nem csak csapatban, de szólóban is az élvonalhoz tartozik!

A lemez a HipHop News Hungary szerint: 10/8,5