Posts Tagged ‘Interscope’

alulertekelt12_10

Arra lettünk figyelmesek, hogy mostanság túl sok olyan rappertől hangos a zenei sajtó, akik messze nem olyan jók, mint azt a média sugallja. Nem szeretnék neveket említeni, mert szerintem mindenki fel tud sorolni legalább 4-5 ilyen kaliberű rappert (és mi is tervezünk egy ilyen jellegű cikksorozatot is majd hamarosan, de erről majd később). Most inkább arra szeretnénk “utazni”, hogy bemutassuk azokat a rappereket, akik ugyan elég tevékeny részei a zenei körforgásnak, de messze nem azt a helyet foglalják el, mint azt megérdemelnék. Sorozatunk 4 héten át 3-3 rappert mutat majd be, akiket remélhetőleg nem kell a szó legszorosabb értelmében bemutatnunk Nektek, hanem elég csak egy kicsit közelebb hozni hozzátok. A célunk az, hogy a Ti szemetekben (azaz füleitekben) is ragyoghassanak ezek a gyémántok, mivel nekik nem szükséges annyi csiszolás, mint ma befutott társaiknak! Természetesen a listánk szubjektív és csupán irányadó, nem kőbevésett vagy vitathatatlan értékelés. Vitatkozni és egyetérteni egyaránt lehet velünk, sőt, ha együtt keresnénk a másodvonal rapjének élvonalba illő tehetségeit, az lenne a legkirályabb!

Első részünk főhősei nem mások, mint Jay Rock, Young Buck és Joe Budden. Lássuk, hogy miért is értékelik őket hibásan és íme egy-két érdekesség is róluk!

12.hely: Jay Rock

A listánk 12. helyén a los angelesi rapper, Jay Rock található, aki legtöbbeteknek Kendrick Lamar oldalán vált ismertté. Pedig az egy téveszme, hogy Jay Rock Lamar mellett tűnt fel először, ugyanis Jay már régebben a miki előtt volt, mint ma már híresebb társa (hozzáteszem, hogy teljesen megérdemelten). Jay 2008-ban mutatkozott be a nagy közönség előtt az AllMyLife című számmal, amiben Lil Wayne és will.I.Am segédkezett. Ez eléggé jó kezdetnek bizonyult! A track szerintem egy kiváló collab!

Ennek szerves része volt az, hogy meghívást kapott minden idők egyik legsikeresebb rapturnéjára, a The Invitation Tour-ra, ami ugyebár 50 Cent és a G-Unit turnéja volt. A TDE oszlopos tagja 2010-ben nagy döntésre szánta el magát, ugyanis a Warner Brothers-nél ezen az egy számon kívül semmit nem tudott kiadni… Sajnos! DE itt jön a képbe Tech N9ne, aki egy szerződést ajánlott Jaynek a StrangeMusic-nál, amire Rock barátunk gondolkodás nélkül igent mondott. Ennek mintegy eredményeképp 2011-ben megjelent FollowMeHome című lemeze, ami az év egyik legjobb cucca volt. Talán azt lehet sajnálni, hogy nagyon sok olyan szám maradt klip nélkül róla, amik vélhetően hozzátartoztak volna Jay médiába való bejutásának. Gondolok itt egy Chris Brown collabra például, aminek jó médiaértéke lett volna. De a számok szerintem magukért beszéltek. Csak ugyebár tudjuk, hogy ez manapság nem elég…

Mostanság hátulról irányítja a TDE-t és elhagyta K. Dotnak köszönhetően Tech labeljét és az egész független kiadóját átköltöztette az Aftermath Entertainment-hez, ami azzal járt, hogy egyenes út vezetett az Interscope-hoz. Sok mindent mostanában nem hallani felőle, csupán egy két Black Hippy (ez egy csoport, amiben Kendrick Lamar, Ab-Soul és SchoolBoy Q található Jay-jel együtt) számban hallhatjuk. De állítólag jövőre lesz aktuális egy új lemez. Kíváncsian várjuk, hogy az ígéretes kezdés nyújtotta siker útját sikerül-e újra megtalálnia soron következő lemezével és anyagaival a “Vándorló Sziklának”.

11. hely: Young Buck

Ha Young Buck, akkor az embernek egyből két dolog ugrik be: G-Unit és börtön… Pedig a Nashvilleben született rapper ennél jóval többet tett le az asztalra. Sokan nem tudják, de 1995 és 2000 között a Cash Money Records igazoltja volt Buck, de itt nem sok babér termett neki, sajnos… Országos cimborájával, Juvenile-lel 2000-ben leléceltek az UTP-hez, ahol már komolyabban számoltak vele. Itt jöttek is sorban a collabok, sőt még egy egyesített UTP albumot is összeraktak!

Majd jött a nagy felemelkedés, ugyanis nem más, mint 50 Cent leigazolta a G-Unit-hoz és ezzel együtt az Interscope-hoz. De ekkor balhéba keveredett, pont lemezének megjelenése előtt pár héttel, aminek a vége majdnem börtön lett. 2003-ban elkészült az első G-Unit lemez, amiből azért Buck is bőven kivette a részét. Meg is érte a dolog, ugyanis a G-Unit olyan lemezeladási adatokat produkált, hogy mindenki álla a padlón ragadt. Buck, Banks és Mr Ferrari folyt még a csapból is akkoriban.

Ezt követték a szóló projektek. 2004 nyarán landolt az első lemez, ami az első héten majdnem 300 000 példányban fogyott. Ez azért egy nem várt szám volt az Interscope-nál, de látszott, hogy ezt a srácot jobban kéne promótálni, ugyanis az első lemezén egyetlen egy sztár sem működött közre. Itt jön a képbe az, hogy tényleg zseni emberünk akadt! Majd 2007-ben jött a BuckTheWorld, azaz a második felvonás. Az Interscope itt már nem sajnálta a pénzt, ugyanis a fél lemezt Jazze Pha hangszerelte, de mellette azért Dr. Dre, Eminem vagy a JUSTICE League is adott egy-két beatet a lemezre. Közreműködőként 50 Cent, Young Jeezy és T.I. is szerepelt a lemezen. Nem is meglepő, hogy harmadik helyen debütált a cucc.

De a mese eddig tartott, ugyanis pár hónap leforgása alatt teljesen kifordult magából Buck és úgy összekapott Fiftyvel, hogy repült a G-Unitból és az Interscope se állt mögötte tovább. Azóta inkább arról híresült el, hogy börtönben pihen és mindenét eladta, mivel óriási adósságban úszik. DE a viszontagságok ellenére is nagyon tuti számokat ad ki. Annyi, hogy nehezebb rábukkanni ezekre, mivel nem kap hírverést… Sajnos… El se merem képzelni, mi lenne most, ha az az ominózus telefonbeszélgetés 50 és Buck között nem történik meg… Egy biztos: bitang nagy raptehetség és karakter Young Buck, üde színfolt az egysíkúvá vált gangsta rap világában és a mostaninál sokkal, de sokkal több figyelmet érdemel(ne)! Többek között az ilyen számai miatt:

10. hely: Joe Budden

Joe Budden, mint ismeretes, New York városában született, így nem csoda, hogy talán már az anyatejjel szívta magába a rap műfaj minden csínját-bínját. Sokan ismerik Joe-t, de sajnos csak úgy, hogy tudnak róla, hogy van, meg valami csapat tagja (!) is és ennyi. Pedig neki ennél azért jóval több járna. Joe gimnazista korában szokott rá a különböző drogokra, ami durva ugyan, de hát Harlemben született, ott meg azért keményen jelen van az iskolákban is az anyag. Még ’97-ben szánta rá magát először az elvonóra, ami után elkezdett freestyle-ozni és tape-eket adott ki, amikre DJ KaySlay lett figyelmes és elkezdte az underground világában ismertté tenni. Erre az ismertségre nem kellett sokat várni, mivel 2003-ban a Def Jam leszerződtette, ami nem rossz kezdet, maradjunk ennyiban 🙂 Az első lemeze 2003-ban került a polcokra és eléggé bejött az embereknek, ugyanis több filmben is hallhattunk egy-egy számot a korongról. Szóval tényleg kezdett úgy tűnni, hogy Joe a legjobb helyen van!

Majd elkezdődött a hosszas -majdnem 5 évig tartó- huza-vona a Def Jam-mel. Ugyanis a kezdeti lelkesedés rendesen alábbhagyott a kiadónál és nem támogatták azt az irányt, amit Budden képviselni akart. Majd 2009-ben jött egy mindent megváltoztató találkozás: Joe meghívta egy számába az akkor underground élet 3 legjobbját. Nevezetesen Joell Ortiz-t, Royce Da 5’9-t és Crooked I-t. A szám címe a Slaughterhouse címet viselte és innen kezdődött az úgynevezett sikersztori, ismételten. Kitalálták, hogy mi lenne, ha közösen négyen valami projektet összeraknának. Az E1 kiadó nem volt rest nekik egy eléggé jó szerződést ajánlani ehhez. Az első lemezükön már érezni lehetett, hogy ez több lesz, mint egy közös lemez. A cucc megjelenése után joggal állították a szakmabeliek, hogy megvan a D12 utódja! És lám! 🙂 Ráadásul ez a lemezük igazi kritikai sikereket ért el, szinte messiási pozícióba emelték a 4 tagot, olyan technikás és új ízű lemezt pakoltak össze a semmiből.

Ezek után végre minden oda került, ahová való. Joe végre egyenesbe került, de még mindig csak UG szinten ismerték el. Ekkor jött a harmadik fordulópont, ami nem más volt, mint a Slaughterhouse Shady Records-hoz való csatlakozása. Kezdődött az új mese a tavalyi SH albummal, ami az évtized egyik legkomolyabb cucca lett. Ráadásul kellő hátszelet kapott a kiadótól és magától Eminemtől is, ami szinte garancia is volt az elsöprő sikerhez. Majd jött Joe Budden februári szóló albuma, ami tényleg olyanra sikerült, amilyennek lennie kell. Plusz elhatározták a srácok, hogy megválnak káros szenvedélyeiktől és teljesen tisztán kezdik az új lemez munkálatait. Ennek köszönhetően Joe lejött az MDMA-ről! Most már csak egy dolog hiányzik: A TÉNYLEGES ELISMERÉS!! Szólóban is! Csekkoljátok le a szóló lemezét, egyből rá fogtok bólintani a véleményünkre, hogy ez a pali is nagyobb elismerést és figyelmet érdemelne a rapben szóló terén is. Különleges dalokat ír, amik egyszerre egyediek és mégis divatosak. Ez pedig igen nagy ritkaság manapság a rapben.

Eheti kezdő cikkünkben tehát szó esett a kiadóról kiadóra vándorló Jay Rockról, aki orgánumát és eddigi munkásságát hallva is szerintünk kiérdemelte, hogy nagyobb figyelemhez jusson a szakmában. Emellett a régóta háttérbe került Young Buckról szóltunk, aki a gangsta vonal olyan egyedi figurája, aki simán kenterbe ver egy csomó felkapott gangsta rappert, akik több kilincset fogtak, mint fegyvert életükben (szándékos a képzavar!), csupán elszámította magát a siker kapujában, illetve sorozatos balhéi miatt került le róla a reflektorfény. De szép lassan talán újra felkapaszkodhat, merthogy rajta van az ügyön, az tény, csupán kevés teret kap még mindig. Harmadik eheti alulértékelt rapperünk pedig a Slaughterhouse egyik motorja volt, Joe Budden, aki egyedien divatos rapdalaival és le-kitisztult életvitelével a legjobb úton jár talán ahhoz, hogy tartós élvonalbeli sikereket érhessen el szólóban is.

Ne feledjétek, jövő héten újabb 3 alulértékelt rapperrel jelentkezünk a sorozat második felvonásában, ami remélhetőleg okoz majd kellemes -illetve kellemetlen- meglepetéseket bőven! Várjuk véleményeiteket a fentebb kivesézett 3 úriemberről is, illetve arról, mennyire értetek egyet velünk! Valamint írjátok meg nekünk itt vagy levélben vagy a facebook-oldalunkon, hogy kiket tartotok alulértékelt rappereknek, ugyanis a listánkat nagyban a Ti véleményeitek alapján fogjuk alakítani és folytatni cikksorozatunkat!

French_Montana_-_Excuse_My_French_(Deluxe_Edition)

Eljött már ez a nap is! Megjelent French Montana első (és remélhetőleg utolsó) albuma! Montana úgy 1,5 éve robbant be a hip-hop világába és rögvest óriási sztár lett. Ez mind annak a temérdek pénznek köszönhető, amit Rick Ross és P. Diddy belefektettek. Hihetetlenül nagy nevek a számokban, látványos klipek és még sorolhatnám. Egyet azonban nem tudnak megvenni: A TEHETSÉGET!! Ez a csávó förmedvény, ahogyan rappel… Borzalmas. Nem is csoda, hogy az albumának 75%-a collab-számokból tevődik össze. Eddig mindegyik single-jének az a sikere, hogy Montana keveset rappel. Ez elég árulkodó… Na lássuk, hogy a vészjósló elemek ellenére mit sikerült összeraknia a new-yorki “rappernek”:

Az első track, a Once in a While, amiben MaxB működik közre. A cucc elég elviselhető lett, ha a refrént nem vesszük figyelembe. A beaten Reefa található, aki egy egészen jó intro-alapot pakolt össze. A verzék Montana szintjéhez képest meglepően jók, de a refrén valami borzalom…

Másodikként jön a Trap House, amiről már korábban árulkodott, hogy nem lesz egy maradandó cucc, mivel a két feat-partner nem más, mint Birdman és Rozay. A várakozásoknak megfelelően nem lett egy maradandó szám, ha finoman akarunk fogalmazni… Egyedül a beat értékelhető, amit Jahlil Beats ütött össze.

A hármas rajtszámot az év eddigi legborzalmasabb száma, az Ain’t Worried About Nothin‘ viseli. Nekem elsőre az merült fel a számmal kapcsolatban, hogy egy olyan szintű kiadó, mint az Interscope, hogyan engedheti azt meg, hogy egy ekkora sz@rkupac (jobb szó nincs rá) kiadásra kerüljön. Szánalmas… Az pedig még rosszabb, hogy a sztárproducer Rico Love jegyzi az alapot…

Jön a Paranoid, aminek az alapját a tavaly befutott Young Chop készítette. A cuccban Young Cash a közreműködő a refrénben, ami eléggé jó, de a verzék és az alap értékelhetetlen…. Tipikusan átlag-track, semmi újszerű nincs benne.

Ötödik helyen a When I Want című dolog érkezik, ami egy tipikus Montana-shit… Nem is érdemel több szót.

Ezt a legidegesítőbb dolog követi az éven. A Fuck What Happens Tonight! Ugyanis szerintem borzasztóan elszomorító dolog az, hogy egy rakás pénzzel meg lehet kapni olyan embereket egy-egy featre, mint Scarface vagy Snoop Dogg… Itt ez történt. A lemez egyik legjobb száma, ami nem Montana érdeme. Bár itt egészen tűrhetőt alakít.

Majd a Gifted következik, amiben a TheWeekend működik közre. Montana még a szokásosnál is gyengébben adja elő a történetet, de ugye ezért vannak a nívós közreműködők, akik felhúzzák a számot… Tényleg elkeserítő az, hogy ez az egész lemezt jellemzi.

A Ballin’ Out a lemez egyik legjobban összerakott száma a körülményekhez képest. A beaten Cardiak található, aki a megszokott minőséget hozza. A közreműködők lelkes sorában pedig Jeremih és Diddy található. Montana magához képest megerőltette magát, mivel végig az ütemen marad a dal során. De ugyebár egy verze nem nagy megerőltetés… Jeremih viszont zseniális!!!

De nem tartott sokáig ez az emelkedett állapot, ugyanis jött az I Told Em, ami finoman fogalmazva botrányosan gyenge lett. Idegesítő beat és keverés. Nameg Montana… Ezt nagyon elszúrták az utómunkálatoknál….

A lemez fénypontja a tavaly nyáron megjelent első kislemez, ami szerencsére nem Frenchről szól, hanem a közreműködőkről újfent. Lil Wayne, Rick Ross és Drake található a számban. A track egy nagy party-nóta, de abból az egyik legjobb. Az első olyan szám, ami talán több hallgatást is megér. Ez a Pop That!

A 11-es számot a Freaks viseli. A cucc ismét arról szól, hogy szerezz egy híres zeneszerzőt, aki jelen esetben Rico Love. Majd egy sztár-közreműködőt, akit Nicki Minaj alakít. A mondanivaló elmarad itt is, mint idáig… A szám nem annyira emlékezetes, ellenben a videóval, ahol Nicki sokat mutat magából. Elég gáz, hogy így kell egy rappert reklámozni…

Majd jön a We Go Where Ever We Want, ami az év meglepetése!!! A Ne-Yo és Raekwon közreműködésével készült track nagyon jó lett. Mindenki nagyon odatette magát és ez meg is látszik. Ebben az eszméletlenül jó alap is segített. Tényleg a lemez legjobb száma lett!

a

A sima lemez záró darabja a Bust It Open, ami felébresztett az előző szám extázisából, ugyanis megint konkrétan 3 szó az egész track… Nagyon gyenge… És ez az állandó “hááhhh”-zás már az idegeimre megy. Minek??????????????

A deluxe cucc első darabja a Drink Freely, amiben ismét Rico Love tevékenykedik egy tőle megszokott sablonalappal. Montana hozza az átlagon aluli flow-t és kb. ennyi.

A Throw It in the Bag hozza azt, amit az egész lemez: zúzós alapot és gyenge rapteljesítményeket… Nem is térnék ki rá részletesebben.

A második kislemezhez óriási remények fűzték Montana-t, ugyanis a Marble Floors ismét a sztárproducer+sztárrapperek receptre épül. A beaten MikeWillMadeIt, a segítők pedig Lil Weezy, Rozay és 2 Chainz. Nem kell említenem, hogy nagyon belebuktak a dologba… Förtelmes.

A projektet az Ocho Cinco BadBoy egyesüléssel zárják, ami sajnos mondanivalóját tekintve eléggé elítélhető, de rapileg rendben van. Jó számmal zárta le French a szenvedésem 🙂

Összességében kimondható, hogy manapság nem tehetség kell, hanem egy szakajtó pénz és máris sikeres vagy. Ugyanis pénzzel meg lehet venni baromira jó alapokat és közreműködéseket. Semmi tehetsége nincs Montana-nak, ez bátran kijelenthető. Egy-két számtól eltekintve az egész album egy összecsapott fos, aminek nagy része egyszeri hallgatásra sem ajánlott. Ennyi pénzt beleölni egy ilyen rongy projektbe kár volt.

TOP3 track: 1) We Go Where Ever We Want     2) Fuck What Happens Tonight     3)Pop That

Az album a HipHopNews Hungary szerint: 5,5/10

eve-lip-lock-cover Hosszú-hosszú éveket tudhatunk magunk mögött úgy, hogy nem hallottunk semmit az egykoron a legjobb női rappernek tartott EVE-ről. Tavaly ősszel jelentette be, hogy elhagyja kiadóját, az Interscope-ot és megpróbál önállóan kiadni egy albumot. A nehézkes kezdet után EVE felkereste régi zeneszerzőjét Swizz Beatz-t, aki segítette egész végig a munkálatokat. Három single-t és klipet kaptunk meg az albumról, amik eléggé vegyesen sikerültek, de ami mindenképpen bizakodásra adott okot az a javuló tendencia. Az egész rapvilág tűkön ülve várja, hogy mit sikerült összehoznia a Ruff Ryders egykori erősségének és vajon vissza tudja-e venni a pozícióját. Nos, ez mind a mai napon kiderül:

Az első szám nem más, mint a pár napja megjelent EVE címre keresztelt track. A cuccban a jamaicai Miss Kitty működik vokalistaként közre. A cucc bitang erős kezdetre utal, ugyanis egy ízig-vérig Eve szám lett. Nekem eszméletlenül bejött, mivel semmi flikk-flakk nincs benne, csupán a színtiszta rap. Ezt a hozzá forgatott klip is teljesen jól bemutatja.

Második helyen a még tavaly októberben első fecskeként landoló She Bad Bad hallható. A Jukebox alap nagyon beadja elsőre, bár kicsit furcsa. A számot kint nagyon lehúzták a kritikák, de szerintem azért nem annyira vészes, sőt!  Tényleg van benne pár olyan elem, amik “túllőnek” a célon, de például a hozzá készült kifejezetten egyedi. Szóval nálam még ez a szám is okés.

A harmadik rajtszámmal induló szám is ismert, ugyanis az eszméletlenül nagyot bukó Make It Out This Town című slágerkezdemény található itt. Nagy reménységekkel adta ki EVE, a Gabe Saportával készített zenét, de sajna nagyon belebukott. Pedig alapvetően minden benne van, ami egy rádióslágerbe szükségeltetik. Ütemes, egyszerű refrén, fülbemászó hangszeres zene és a rap. De sajnos ez EVE-nek tényleg nem áll jól…

Majd jön az All Night, ami a lemez egyik legjobb számának ígérkezett a megjelenés előtt, ugyanis a Pharrell által vezetett The Neptnes felel a zenei alapért. Ez tényleg hibátlan, ahogy EVE teljesítménye is kifogásolhatatlan. A szám refrénjét Claude Kelly vállalta, ami szintén nagyon jó döntésnek bizonyult. Propain pedig egy verzét tol a végén. Szerintem inkább ennek a számnak kellet volna helyet cserélnie az előzővel és ezt kiadni kislemeznek.

A Keep Me From You című számban a Rihanna okosabb másának titulált Dawn Richard énekli a refrént. A track producere ismét JukeBox volt. A track rohadt energikus és mesteri rapet tartalmaz. A refrén is tökéletes, de nekem valahogy csak külön-külön. Valahogy nincs olyan nagy összhang köztük, de ettől függetlenül ez a szám sem rossz, sőt!

Hatodikként jön az egyesített női raperők száma, a Wanna Be! A számban EVE mellett egy másik legenda tűnik fel, akinek már szintén itt a visszatérése. Ő nem más, mint Missy Elliott. Mellettük pedig még Nacho szövegel. A verzék hihetetlenül jók, de a refrénbe itt se fektettek sok munkát. De talán eddig ez az egyik legjobban összerakott szám a lemezről.

Ezt ismét egy legendával megtoldott szám követi, ráadásul egyből kettő! A beaten JukeBox mellett Swizz Beatz található. A refrénben pedig Snoop Dogg. Mint a régi szép időkben, nem? 🙂 A szám viszont sajnos nem lett ennyire jó. A Mama In The Kitchen címre hallgató cucc egy erős közepesnek felel meg. Egyedül a beat miatt kapta az “erős” szócskát, mert az tényleg átlagon felüli.

Majd jön a Grind Or Die című csoda, ami egy eszméletlenül modern beatre tolt szám. Nálam nagyon betalált a szám, mivel EVE itt is csak a rapre koncentrált és a refrént pedig nagyon jól megoldották. A szám egyetlen hibája a hossza, ugyanis túl rövidre sikerült. Nagyon jóóóóóó!!

A Zero Below is követi ezt a modern irányvonalat, ami szerintem EVE-nek nagyon jól áll. Ez a szám is a jobbak közül való. Nagyon eltalálták Eve új stílusát a zenei producerek 🙂

Majd a Forgive Me következik, ami egy igazi kis nyári strandi hangulatot ad a hallgatónak. Nem kifejezettebben kiemelkedő darab. Strandon szívesen hallgatja az ember, de önszántából nem hinném.

Ez után egy speciálisabb darab jön, ami a Never Gone címre lett keresztelve. A cuccban közreműködik Chrisette Michele. A track egy nagyon jól átgondolt és felépített számról beszélünk, ami kicsit a régi időket idézi. Az egyik legkomplettebb szám a lemezen.

A cuccot a She Bad Bad remixe zárja, amiben Pusha T és Juicy J tol egy-egy verzét főhősnőnk mellett. Sokkal jobb így, mint az eredeti. kellett már ez a két férfihang a lemezre 🙂

Összességében egy eléggé jó lemezről beszélhetünk. Főleg annak tudatában, hogy EVE 11(!) éve nem jelentkezett semmilyen albummal vagy hanganyaggal. Jó, hogy visszatért, de tud jobbat is a mostaninál! Van rajta egy-két nagyon szürke szám. De ami a legfontosabb az az, hogy sikerült egy új, nagyon EVE-hez illő stílust találni, ami követendő a jövőben.

Top3 szám: 1) GrindorDie     2)EVE     3)SheBadBadRemix

A lemez a HipHopNews Hungary szerint: 7,5/10

french-montana-excuse-my-french-500x500

Május 21-én érkezik a “nagyszerű és egyedi” French Montana bemutatkozó lemeze, amelyet kritikus füllel várok. Eddig 4 közreműködőkkel nem spóroló track látott napvilágot. Ezek közül kettő szupersláger lett(Freaks,Pop That), egy eléggé ütős(OchoCinco) és egy eszméletlenül pocsék(Marble Floors). De valljuk be, hogy egyikben sem Montana vitte a prímet, sokkal inkább a partnerek. A számlista egyetlen meglepő számot tartogat, amire kíváncsi vagyok, ez a hatos rajtszámot viseli. Meglátjuk mit hoz a május 🙂

1. Once In a While (Feat. Max B)
2. Trap House (Feat. Birdman & Rick Ross)
3. Ain’t Worried About Nothin
4. Paranoid (Feat. C.A.S.H.)
5. When I Want
6. F**k What Happens Tonight (Feat. DJ Khaled, Mavado, Ace Hood, Snoop Dogg & Scarface)
7. Gifted (Feat. The Weeknd)
8. Ballin Out (Feat. Jeremih & Diddy)
9. I Told Em
10. Pop That (Feat. Rick Ross, Drake & Lil Wayne)
11. Freaks (Feat. Nicki Minaj)
12. We Go Where Ever We Want (Feat. Ne-Yo & Raekwon)
13. Bust It Open
14. Drink Freely (Feat. Rico Love)
15. Throw It In the Bag (Feat. Chinx Drugz)
16. Marble Floors (Feat. Rick Ross, Lil Wayne & 2 Chainz)
17. Ocho Cinco (Feat. MGK, Los, Red Cafe & Diddy)
18. If I Die

DJ-Khaled-Vado-Ace-Hood-Mavado-In-The-Studio-5

Vado tavaly év végén eljött az Interscope-tól és átszerződött Khaled WeTheBest-jéhez, ami egyenes utat biztosít a CashMoney-hoz. Első szám az új labelnél nem is lehetett volna más, mint egy collab Mavadoval és Ace-szel. A cucc ma videót kapott, ami egy erős közepesre sikeredett!

Interscope_logo

Az Interscope Records a mai napig szerintem a legnívósabb rapkiadó, csupán nagyban változott a rapipar és vele együtt az elvárások, de az mégsem jogosítja fel a kiadót arra, hogy olyan dolgokat tegyen, amiket az elmúlt 1,5-2 évben tett. Csak pár nevet felsorolnék azon kiváló előadó közül, akik szerződésben állnak az Interscope Records-zal: Eminem, 50 Cent, Timbaland, Slaughterhouse, Kendrick Lamar,The Game, Dr. Dre vagy éppen MGK. Nem rossz lsita, mi? És ha még azon énekeseket is megemlítem, akiknek van közük a rapműfajhoz számos közreműködéssel(Nelly Furtado, Mary J Blige, Keri Hilson), akkor egyértelművé válik a még hozzá nem értő olvasóknak is, hogy nem egy falusi kiadóról beszélünk, akik egy vagy maximum 3-4 előadóból működnek.

A probléma két éve kezdődött azzal, hogy The Game kiborította a rég megtelt poharat. Ezt azzal érték el nála, hogy egy bizonyos Jimmy, aki az Interscope mindenható ura nem engedte, hogy kiadja albumát, ami már 1,5(!) éve készen várakozott! Emlékszem rá egy nappal Game megszellőztette, hogy azonnal felbontja a még két lemezre szóló szerződését és átigazol a angy rivális CashMoney-hoz, de mint tudjuk ezt a mai napig nem tette meg. DE! The Game felháborodását követte pár órával 50 Centé, aki szintén nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illette a főnököt. Namostan az ő lemez azóta sem érkezett meg. Pedig ha rajta múlt volna, már 1,5 éve hallgatnánk. A halogatások azóta is mennek a StreetKingImmortal-al, ami nekem kezd lassan detoxi szintetket elérni… Tavaly YealWolf volt nagyon kiakadva, ugyanis azt érzékelte, hogy messze nem azt a prioritást élvezi, amiért odaszerződött. Tavaly már egyes oldalak(köztük mi is) azt feltételeztük, hogy hamarosan felbontják a szerződését és elszerződik a StrangeMusic kiadóhoz. De Eminem közbelépett és ígéretet tett arra, hogy 2013 végén megjelenik a második Yela album.

Az elmúlt évek egyetlen normális és értelmes lépése Kendrick Lamar leigazolása volt, amihez bennfentes források szerint Dre olyan szintű akaratossága és határozottsága kellett, ami példaértékű. Érdemes volt belefeccolni a srácba, ugyanis a tavalyi év legjobb lemezét hozta össze. Neki csak egy hónapos késés volt a megjelenést illetőleg, úgyhogy ő még a szerencsés nyertese a kiadónál történő dolgoknak.  Nem kell messze menni ahhoz, hogy a második legjobb albumot megtaláljuk, ugyanis szintén hosszas huza-vona után sikerült tavaly megjelenntetni a Slaughterhouse szupercsapatának lemezét, ami szintén szakmailag nagyon ott van a szeren.

Annak viszont korántsem örülünk, hogy az újonnan szerződtetett emceek között istenigazából csak Kendrick és MGK emelhető ki… Nem értem mi vezérel(a pénzen kívül) egy nívós kiadót, hogy leigazolja French Montanat vagy éppenséggel Chief Keefet… Ráadásul előbbi akkora hátszelet kap, hogy ilyen segítséggel már a világot is meg lehetne váltani kb… Keef lemezét is halasztás nélkül kiadták a tavalyi év végén, amibe bele is buktak rendesen. Ez várható Montana albumánál is, ami május 21-én fog landolni.

Ami mindenkit felháborít, hogy istenigazából a kiadó elpártolt a régi nagyágyúitól és ezzel szépen, de biztosan átalakították a felvevőpiacot a CashMoney kiadóval szinkronban. Azt ígérgetik, hogy idén mindenképpen kiadják Fifty albumát és pontot tesznek a The Game saga végére. Nem tudom melyiknek nagyobb az esélye, de ha idén nem érkezik meg a StreetKingImmortal, amiről eddig csak nívós számok kerültek elő, akkor nem is tudom mi lesz… De, hogy Fif nem marad a kiadónál az egészen biztos és ebben a Doki sem tudja majd megakadályozni.

Eminem-image-via-wgamers

Paul Rosenberg SlimShady managere éjjel felkavarta a rapvizeket a nagy bejelentéssel, miszerint Eminem készen áll arra, hogy idén eléggé záros határidőn belül kiadja új albumát, aminek a fél Világ örülne. Paul elmondta, hogy Em már jóideje dolgozott az albumon, de mindenek előtt szerette volna, ha saját legénysége is befut(Slaughterhouse és YealWolf). A manager egy nagyon különleges megjelenési dátumot szeretne az albumnak. Elviekben Eminem idén nyáron több koncertet is ad Európában, így valószínűsíthető, hogy tavasszal vagy nyár elején fog jönni az a bizonyos nyolcadik album. Reméljük az Interscope-nál legalább erre a projectre felhagy Jimmy a halasztgatós buziságaival…