Posts Tagged ‘Game’

Matt Alonzo rendezésében The Game és daltársai, Too $hort, Eric Bellinger, Problem, King Marie és Compton AV egy elsőre picit furi módon különleges klub-rap slágerhez, az “Or Nah“-hoz hoztak klipet, ami szintén klubos lett, de nem csupán a fülledt oldalát sikerült képileg megfogniuk a klipben a tracknek, hanem azt a mérhetetlen laza, partibeindító fílingjét is. A rapek nagyon a helyükön, a refrén fülbemászó elsőre is és az alap pedig valami kegyetlen jól dübörög, főleg a bassz miatt.

gamebiggerthanme

The Game papa dühösebb tán, mint valaha, amit mi hallgatói kifejezetten nagyon szeretünk, mert ilyenkor iszonyat kemény számok és (elme)beteg vagy épp horroros klipek jönnek ki tőle. Most is ez történt a Bigger Than Me klipjével, nagyon durva láncfűrészes leáldozást mutat be kifejezetten “ízlésesen”. A tracket már pár napja magasztaltuk és bevette a netet, na de most így klippel, amit Matt Alonzo készített, megtámogatva aztán tuti rommá zúzza a hálót! A cuccban egyébként utalás, említés és fotó útján számos rapper kolléga is említésre kerül, nem is sorolnánk fel őket, nagy a lista, és közel sem minden szinten kellemes a jelenlétük a klipben/dalban.

http://www.worldstarhiphop.com/videos/video.php?v=wshhOdDzFWyGUF9deV44

bigger-than-me

The Game új single-lel jelentkezett, ami ráadásképp egy igazán vérbő Game-dal, nagyon kemény a beat-je és iszonyat nagyot rappel rá maga Game is! Ez a Bigger Than Me! Szerintem egy héten át megvan az új hallgatnivaló!

http://www.audiomack.com/song/random-2/game-bigger-than-me-final-1

A napokban durva G-UNIT láz alakult ki a rapközegben, ugyanis már hivatalossá vált, hogy újra egybeáll (részben-egészben) a legendás G-Unit és kihoznak a nyári turnészezont követően egy albumanyagot elvileg, illetve számos fellépést tető alá pakolnak. Jó lesz már megint csapatként látni például 50 Centet, Lloyd Bankst, Tony Yayot és Young Buckot (de akár még egy The Game is simán befigyelhet!!!), na meg az újonc G-Unit-os Kidd Kiddet se felejtsük el! A hírt több hivatalos facebook-poszt, friss közös fotó és miegymás támasztja immár alá, de ami a legfontosabb, csak úgy jönnek az új, újraállt G-Unit dalok, remixek is ki. Ezek közül, az utóbbiak közül is van egy újdonság, ami nagyon kellemesen szól: ez az Ordinary, amiben Trey Songz énekel és még Young Jeezy is odapakolja a maga szövegét.

gamekutyanemfélek

Game Kutya már régimotoros a hazai rapben, legtöbben még Mohaman mellől ismerhetitek, vagy éppen Majka “Ítélet helyett” klipjéből, ahol egy örök verzét pakolt oda, vagy esetleg még A Srácok A Putriból duó (ASAP) egyik tagjaként (a másik tag Mr. Busta volt). De most szóló cuccal tért vissza a kisebb hallgatás után Game Kutya, aki a magyar rap egyik leglazább flow-jával rendelkezik sokunk szerint. A visszatérés apropója egy idén érkező új nagylemez, ami “Rejtély” címmel fog megjelenni, s most a lemez első hivatalos single-je is kijött egy klip formájában, ez a “Nem félek“. A dal tök laza és egyben nagyon erős is, amiben Game arról szövegel, hogy ő milyen minőség és senki sem győzheti le, sem a rapben, sem úgy egyébként. És mindezt nagyon stílusosan!! A klip pedig pazarul néz ki, egyszerű telepi imidzs, mégis érdekes és leköti a tekintetet. Respekt, így kell visszatérni nagyként!

gamejesuspiece

The Game legfrissebb lemeze, a ’Jesus Piece’ már a megjelenése előtt minden vonatkozásban a legnagyobb megosztást okozta. Az albumcím is sokakban már kétkedésre adott okot, aztán jött a kiadó váltás mizériája, ami valljuk be, nem alaptalanul rémiszt meg többünket is, majd ezt követte a tracklista, ami megmutatta, hogy a lemez csordultig tele lesz közreműködőkkel, ami sok esetben nagyon nem jó ómen (jelen lemez esetében címe miatt „nem jó ámen”-t is írhatnék?), de ez még semmi, a lemezborító tervek és a végleges lemezborító, na meg a single borítók is bőségesen megosztották az embereket. Végül pedig jöttek sorra a lemaradt dalok a lemezről, amik bitangerősre sikerültek sokunk szerint. Ez pedig sokakban egy gyengécske, nem jó vonalon átgondolt lemezt sugallt, sokunkban viszont egy még ezen lemaradt számoknál is brutálabb legenda-albumot.
Szóval a várakozás óriási volt a lemezre, és kétség kívül ez a rapvilág eddigi egyik, ha nem a legmegosztóbb albuma, már a megjelenése előtt is.
Ilyen felvezető után nem is kell magyarázat rá, miért vártam már a fülrevételezését és a kritika írását a lemeznek. Hát vágjunk bele: The Game – ’Jesus Pieces’.

A kezdő dal, a ’Scared Now’ hangulata egyből, a lemez legelején máris ad egy apró templomi hangulatot, köszönhetően a beatnek, a használt csengő-bongó hangszereknek. De mielőtt még többen is kapásból temetnétek a dalt és a lemezt, meg kell nyugtatnom mindenkit, hogy nem egyházi, keresztény vagy épp szektás hangulatról és témáról beszélek. Inkább egy hűvös és üres templom hangulatáról, igazi kemény gengszteres téma, ráadásul a dalban Meek Mill szövegel még Game mellett, és elképesztően jó párost alkotnak. A szövegeik pedig össze-vissza hazavágtak, olyan pengeélesek. Nagyon kemény indító dal lett, máris megérte betenni a lejátszóba a lemezt.

A második track a 2 Chainz-zel és Rick Ross-szal közös ’Ali Bomaye’ című, amiben 2 Chainz kapásból akkora rapet tol, hogy azt a legnagyobbak között kell megemlíteni, ez kétségkívüli. Aztán érkezik Game, aki hozza a tőle leginkább megszokott lendületes szövegelést, mesterfokon. A refrénnél mind a szövegelés, a vokál és a beat is egy enyhe afrikai-feelinget áraszt, ami valami bitang módon csap át idővel egy kőkemény utcabeat témává, a legmodernebb, mégis egyszerű basszussal fokozva az élményt. Rick Ross is a szokott formáját hozza, amit a lomha-elegáns jelzőpárossal tudnék a legjobban jellemezni. De a dal vége felé az ő stílusa is valami elképesztően jól vezeti le a szám hevességét. Majd kezdődik minden előröl. A lemez egyik legnagyobb erőssége lett ez a track, simán el tudok hozzá képzelni egy igazi sötét-imidzs klipet. Na meg a közreműködői azért mutatnak egy irányvonalat is a jövőre nézve, úgy érzem…

A lemez címadó dala, a ’Jesus Piece’ is egy gospel-vokállal adja meg az alaphangot. Ez egy kicsit jazz-esebb alapra történik, a szövegek is és a téma is egy lírikusabb, gondolkodtatóbb atmoszférát teremtenek. A dobok viszont hihetetlen profin váltanak és illeszkednek a rapbetétekhez, nagyon felépített beatről beszélünk. Ráadásul a közreműködők igazán kitesznek a dalban magukért, óriásiak szerintem! Meg különleges öröm volt Kanye West-et és Common-t egy dalban hallani, igazi stílusélményem volt tőlük!

A J. Cole, JMSN és Game közös dala, a ’Pray’ nagyon furán indul, nem is tetszett az eleje, egy ilyen elnyűtt hangulatú, rosszullétig és bánatig elivott éjszaka filmes effektjeire emlékeztetett. Szerencsére ez a hangulat a dal további részeiben csak olyan módon maradt meg, hogy itt-ott visszasejlik az alapból, de úgy, hogy közben azért a beat kellően bepörög. És a szövegek, a vokálok, a női énekhang és a hihetetlen jól megírt rapverzék nagyot fokoznak a dalon és a közvetített hangulatán. Hangulatzene lett, ez egyértelmű, de a legjobbak közül. Az unott délutáni esős napokon kiváló, kedvenc zene lesz. Az ilyen zenék pl. J. Cole-tól sem állnak ugye távol, nagyon jól áll neki ez a hangulat, ráadásul íagy egyértelműek mehet a szövegcentrikus koncentrálás, amit érdemes is megejteni, annyira nagy részek vannak benne szövegileg. A női énekhangtól meg egyből másnaposnak éreztem magam, annyira érdekesen jól szól. Egy biztos, a kívánt hatást szerintem elérték ezzel a dallal, teljesítette célját.

A soron következő track, a ’Church’ címe is a templomi érzést hangsúlyozza ki. Szerintem ezek a címek, témák és a lemezcím, meg az albumborító egy nagyon átgondolt, koncepcióteli és jól összerakott lemezt mutatnak. Régen éreztem ezt egy lemeznél, hogy ennyire át van gondolva, mint ennél. Ebben a dalban King Chip és Trey Songz segítenek be Game-nek, ami jól is áll a dalnak, nélkülük elég silány átlagzene lenne. Így azért van miért hallgatni. A ’Bands a make her dance’ része Game szövegének külön üt, majd figyeljétek meg! Egyébként egy lírikus, háttérbe való kellemes, de semmi extra trackről van szó. Nekem azért jött be nagyon mégis, mert jól elüt a többitől, kellemes, és elég erősen az R’n’B beütést érezni rajta, ami jót tesz egy ilyen lemeznek. Az alapzene pedig nagyon különleges hangszerelést kapott, ritkán hallani ilyen, főleg csengőkkel megoldott dallamot és hangzásvilágot. Kicsit T.I. és Pharrell közös dalára emlékeztetett a ’Mercy’ lemezről.

Az ’All That (Lady)’ egy vérbeli lazulós, parton kocsikázós cucc lett, igazi kellemes-dallamos nagyság. A dal közreműködő listája pedig a ’Celebration’ nívóját idézi, ami igazán impozáns. Feltűnik a dalban Lil Wayne, aki végre egy igazán jó kis rapbetétet szövegelt fel, nem az újabban tőle szokásos langyos, vegetáriánusrapet! Mellette még Big Sean-t hallhatjuk, aki szintén mesterien küldi, valamint Fabolous is kitesz magáért, igazi üde színfoltja a dalnak és az egész lemez közreműködő-listájának. A dallamosságért pedig Jeremih felelt, aki szerintem egy olyan énekes, aki eddig minden rapdalos közreműködésében telitalálatnak bizonyult. Itt is!

A ’Heaven’s Arms’ végre egy szóló dal a lemezen, ebben tényleg csak The Game szövegel. Na persze a refrénben feltűnik némi női vokál, de az nem számít, fel sincs külön tüntetve, meg igazából csak hangulati aláfestésképp hat. Az alap nagyon kemény, idegfeszítő menetelés hatását kelti, amit a női vokáldallam nagyon szépen enyhít. Viszont Game rapje ezzel az alappal úgy hergel, hogy erre rajta kívül kevesen képesek, tényleg. A lemez egyik „leggame-esebb” dala lett, igazi, old school Game-időket felidéző szövegeléssel. Nagyon nagy lett!

Jön a Pusha T-vel közös ’Name Me King’. Igazi keménykedés ez két nagy klasszistól, jól összepasszolnak ebben a dalban Pusha T-vel! Az alap szintén ad egy hűvös templomi hangulatot, csillogó, árnyékba burkolózó templomi angyalszobrok jutottak egyből eszembe. Nagyon komoly és nagy alap. Bár ez a sok gospel-jellegű vokál, szinte minden dalban, igaz, hogy a lemez összképét nagyon erősítik és kohéziót képeznek a dalok között, viszont simán meg tudom érteni azokat, akiknek ez már egy kicsit sok egy egész lemezen át.

A ’See No Evil’ indítása filmzene hatását kelti, nagyon ütős. És ahogy a rap alatt kezd kibővülni, kiépülni az alapzene, szép lassan, az valami elképesztő. Elsőre fel sem figyel erre az épülésre az ember, olyan finomhangolt dologról beszélünk. Ezért mesteri. A refrén dallamossága nagyon jó, fülbemászó, bár nekem a torzítás, effektezés nem nagyon tetszik a refrénben, effekt nélkül jobb lett volna. De tény, hogy Tank közreműködése nagy húzás volt ebben a dalban, nagyon érzéki és kifejező, ahogy ez a pali énekel! Kendrick Lamar pedig a lemez egyik legjobb közreműködését adta, elképesztő ez a srác! Game a dalban nagyon illik mellé! Ráadásul Lamar részében van egy különleges, picit dallamosabb rész is, amilyet még sosem hallottam, az nagyon nagyot szól. Emiatt a rész miatt tartom a lemez egyik legjobb dalának, sőt, az év egyik legjobb dalának, még ha kellemessége miatt sokan csak átlagos háttérzenének is mondanák.

A ’Can’t Get Right’ indítása sem gyenge, gospeles-afrikai vokál, pici bepofázás, sokáig szimpla törzsi hangulat, majd Game része alatt beindul a beat, egy pici zongora mélyen bepötyög, majd tovább építkezik és váltogat az alap, mindig más adja a zene hangsúlyát. Iszonyat jól van összepakolva. A refrénre pedig tökéletesen, egységesen kialakul az egész zene, óriási! K. Roosevelt közreműködése tökéletes, nem is tudom tovább ragozni. Ez is egy tipikus dala a lemeznek, de mégis kiemelendő az alapzene miatt, annyira profi és annyira jól felépített! Megunhatatlanná teszi a hallgatását!

A ’Hallelujah’ Jamie Foxx-szal már ismert dal a lemezről, mi is beszámoltunk róla. Igazi felüdülésnek éltem meg, amikor felkerült a netre, annyira különlegesnek találtam a gospeles hatását. Sajnos így a lemezen, a sok gospeles-afrikai vokál miatt viszont nem érvényesül igazán, elvegyül a többi között. Pedig ez a dal nagyobb teret és figyelmet érdemelne. De a lemeznek ennél a pontjánál már én is kezdtem épp unni ezt a gospeles hatást. Pedig egy kiemelkedően profi dalról beszélünk, még klipet is adnék neki nyugodt szívvel, mégis már az első felütésénél ásítottam és untam, annyira kimerültem már kórusvokál tekintetében. Úgy érzem, Game-nek vagy a producereinek idén a kórusok és vokálok lett a mániája! Na mindegy, ettől még ez egy jó dal, nagyon is, Jamie Foxx is sokat lendít rajta, habár alig hallani ki a kórusból… ez sem a legjobb. Élő példája ez a dal azon daloknak, amik kimagaslóak önmagukban, viszont egy lemez összképében csak megbújni képesek és leértékelődni.

A következő dal a ’Freedom’, Elijah Blake közreműködésével. Kezdtem azt hinni az elején, hogy az alapzene végre valami más lesz, mint a többi gospeles a lemezen, de hatalmas csalódás ért sajnos. Ez a leginkább az, de valami elfuserált módon, egy idiótaságképp hat szerintem, ahogy a felhúzott hangmagasságú hang kornyikál végig a dalban… Valami szörnyű szerintem. Pedig a szöveg, a refrén ének elég rendben lenne. De nálam ez az elviselhetetlen, torzzá torzított kornyika lehúzza az egész számot. Az album mélypontja. A felhúzott hangmagasságú vokálozásnak pedig nevet is adtam: „torzó vokál”. Sajnálom, kár ezért a dalért, mert Elijah Blake pedig nagyon kellemes benne, elképesztően profin és finoman énekel a refrénben. Talán ha kiadják a dal akapella verzióját, majd azt fogom hallgatni, de ezt így nem, az tuti! Mondom, sajnos, mert Elijah Blake miatt jó is lehetett volna.

Következik a lemez már régóta ismert, nyárias, westside-i lazulása, a már régóta ismerhető, slágerré avanzsált, hatalmas klipnézettséggel bíró ’Celebration’, ami már megjelenése óta az egyik kedvenc track-em lett. Mindenki ismeri a számot, a közreműködőit, szerintem a sorokat is fújja mindenki kívülről, nem is ragoznám tovább. Mindössze annyit még róla, hogy, ahogy a facebook-oldalunkon is a Khalifa héten egyik olvasónk megemlítette, kár, hogy Khalifa csak 2×2 sort tol benne! De hozzá kell tenni, hogy tőle még ez a két sor is valami kegyetlen nagyot szól, komolyan, ezzel a kis résszel is annyit dob a dalon, hogy hihetetlen. Lil Wayne a dal leggyengébb pontja szerintem Game-mel együtt, Chris Brown meglepően jó benne, a legjobb, Tyga nagyon laza, ő is kiemelkedik, Khalifát meg már írtam, nagy arc! A dal Bone-Thug-os remixét is sajnálom, nekem nem jött be… Ez az eredeti dal viszont a lemez egyik fénypontja, igazi low rideres sláger lett!

Az ’I Remember’ is már kapott egy igazán látványos, de semmitmondó imidzs klipet nemrég, ezért nem is nagyon ragoznám. Az alapzene valami elképesztően jó, maga a refrén viszont szerintem kegyetlen trágya lett. Ez a torzítás ebben is, nagyon nem jött be. Future és Young Jeezy viszont nagyon ott vannak a dalban, miattuk nem lett teljesen elcsépelt a cucc. És kiemelném még azt is, hogy egy ilyen kórusos-vokálos-gospeles összhatású lemezen komolyan üdítően hatott ez az alapzene, semmi vokál, semmi nyekere, igazi kőkeménység! De sajnos ettől függetlenül is az egyik leggyengébb dala a lemeznek, és az eddigi egyik leggyengébb dal, amit Game-től eddig hallottam valaha. Pedig jó lehetne ez, az alap iszonyatosan jól szól, a közreműködők is nagyok benne, de a refrén, a torzítgatás és a tartalmatlan keménykedés teljesen elviszik ezt a számot negatívba szerintem.

A záródal, a ’Blood Diamonds’ méltó zárása a lemeznek. Az alap nagyot szól , rendesen robban. Ebben még a női vokál is tetszik, itt jól lett eltalálva! A szöveg a címhez hűen nagyon szellemes, ütős és igazi Game-szöveg. Az alapzene hangszerelése és dallamai is nagyon ott vannak a szeren, jól esett hallgatni! De még így is csak egy átlagos track lett, de a jobbak közül azért!

Összegezve a lemezt, nagyon vegyes érzéseim vannak. Ahogy megosztó volt a lemez már a megjelenése előtt, úgy osztódott meg a végighallgatása közben bennem is a vélemény dalról dalra. Nem nagyon tudom eldönteni, hogy élveztem-e vagy sem. Egyik dal úgy el van találva, hogy a padlóról kellett összekaparnom az államat, a másik dal meg annyira pocsék, semmilyen, hogy ott meg már összekaparni sem akartam az államat. Ez a vokálos-templomos-gospeles hatás meg érthető, összképet és kohéziót ad/teremt, mégis kicsit erőltetettnek éreztem a lemez közepétől. Pedig a lemez elején nagyon bizakodó lettem… ez a bizakodásom dalról dalra csökkent, gondolom ez a kritikámon is érezhető. Pontozni is képtelen vagyok jelenleg a lemezt, többszöri hallgatás után tudnék egy pontszámot adni, hosszas emésztése után a hallottaknak. Szerintem ez a lemez a megjelenése után is hasonlóan megosztó marad, mint amilyenné már előtte is vált. Viszont a kiemelkedő dalai mindent megérnek, van legendás darab is az albumon bőven. Valahol mégis elsiklott számomra. Pedig The Game nagy favorit nálam, de most kicsit szájhúzva zárom soraimat mégis. Pedig van jópár dal a cuccról, amik még sokáig a kedvenceim lesznek. De az összkép elúsztatta nálam a lemezt…

LETÖLTÉS

Kikerült egy igencsak hangulatébresztő videó a netre, mely Game és a Bone Thugs-N-Harmony közösét, a sokak szerint fölösleges újragondolásnak tartott ‘Celebration’ remixéhez készülő videóklipjét avatott beharangozni. Ez az ajánló videó nagyon hangulatosra és hatásosra sikerült, ez tény!