Posts Tagged ‘Boi-1da’

LIL WAYNE feat Drake – Grindin’

Posted: augusztus 11, 2014 in Zenék
Címke: , ,

Alig 3-4 napja kezdődött Amerikában a nyár legizgalmasabb rap-turnéja, a LIL WAYNE VS. DRAKE TOUR. Ennek és a hamarosan megjelenő Tha Carter V apropóján Weezy egy új számot dobott ki, melynek producere a Boi-1da & Vynlz páros volt, akik a Believe Me zenéjét is jegyzik. A szám alapvetően érdekesre és jóra sikeredett!

Lil-Wayne-Believe-Me-500x500

Már 4-5 napja a rapvilág ThaCarterV lázban ég. Ma végre megjött az első kislemez, ami a Belive Me címre hallgat. Weezy és Drizzy új közösének sikere garantált, ugyanis a minimal-beat nagyon fekszik mind a kettőjüknek és odatették a szöveget is rendesen. Bár Wayne első verzéjének első 3-4 rímpára az a bizonyos n betűs szó 🙂 A producer Boi-1da és Vynlz voltak. Nagyon fain!!

2013Drake_AlbumPromo_220813

Az év egyik legjobban várt lemeze ma megérkezett! Drizzy Drake harmadik stúdióalbumát mindenki nagyon várta. Aki szereti a kanadai szöveggyárost, az azért, aki pedig nem, pont azért. Drake manapság azon rapperek közé tartozik, aki mellett senki se megy el szó nélkül. A lemezt már februárban sejteni lehetett, hogy még az idén megjelenik. Ekkor azonban felrepültek olyan hírek, hogy Drake elhagyja a CashMoney-t, de erre hamarosan rácáfolt. A lemezről két teljesen eltérő single jelent meg. Mind a kettőnek óriási sikere lett. A StartedFromTheBottom videóját például minden nívós videódíjra jelölték. Nem előzte meg nagy promóhadjárat az albumot, de pont ez az az album, ami erre nem is szorul rá. A számlista eléggé sokkoló volt, vagyis inkább meglepő, ugyanis egyetlen egy YMCMB-s nagy guru sem került rá a lemezre. Rapverzéből is csak 3 jutott a vendégek számára. Zeneileg Noah 40 az állandó zeneszerző egy-két kivételtől eltekintve. Szóval az eddigi legfuribb Drake-lemez elé nézünk. Lássuk mit sikerült összehoznia:

A nyitás a  Tuscan Leather címet viseli. A beat egy Boi-1da & 40 kollaborázió, ami már így elsőre hatalmasat üt. Egyébként a szám nem az a tipikus intro darab a maga 6 percével. Drake jól reppel, szóval minden jól kezdődik 🙂 Csak egy kicsit hosszú és ennek köszönhetően kicsit unalmas is…

Másodikként a Furthest Thing következik, ami egy tipikus Drizzy szám. Kicsit nyikorgós (persze a jó értelemben) és kicsit rapes. A beaten Jake One és Noah 40, ami kifejezetten tetszetős. Az előző számhoz hasonló hangvételű, de valahogy mégis másabb. Simán kinézem, hogy ez lesz a harmadik single az albumról. A végén pedig a tipikus Drake rap és Jake muzsika! Parádés.

Nem fér ahhoz kétség, hogy a Started From The Bottom az év egyik legsikeresebb és legjobb száma. Mike Zombie alapja hihetetlen basszusokkal lett összerakva. Nagyon fain alap, amire vétek rosszul rapelni. Drake nem is hibázik és óriásit nyom. A klip pedig sok díjra volt jelölve, amiből jó párat be is gyűjtött. Igazi sikersztori 🙂

A cím már sokat sejtet a következő számról, ugyanis a Wu-Tang Forever egyértelmű utalás. Az előző szám után egy teljesen más hangvétel. Kis r&b, kis rap, kis pop. Noah 40 a beaten, ami nem különösebben kiemelkedő. Drake viszont átlag felett rapel, amivel megmenti a számot. A frászt! Nemhogy megmenti, hanem a lemez egyik kiemelkedő számává avatja. Fain!

Az Own It című track eléggé futurisztikusan kezdődik. Igazi bangernek jön le elsőre, majd jön Drizzy és énekel -.- A track első fele nagyon unalmas és eléggé egysíkú. Főleg az alap miatt, amiért egyébként Detail és 40 felelt. Előbbi mostanság nagyon belejött az iparba. Majd jön a refrén, amire erősen magához tér az ember. A második verzében Drake rapel, de inkább hagyjuk, hogy hogyan… Szóval a refrén az jó és erős, de a két verze unalmas és alacsony szintű.

A lemezen két olyan szám van, amibe 40 nem turkált bele fölöslegesen. Az első ilyen a Worst Behavior. DJ Dahi enyhén brutális basszusokkal megpakolt alapot rakott a kanadai srác alá, amire Drake a lemez talán legerősebb rapjét pakolta rá, így nem is meglepő, hogy az egyik legjobb szerzemény a lemezen.

A mostanság eléggé felkapott Jhene Aiko az első közreműködő a lemezen. A From Time című nóta refrénjét éneklő énekesnő hozza a szokásost. Az alap egy sima zongorás történet, amire Drizzy egy mélyebb hangvételű szöveget írt. Nehezebb napokra kifejezetten hallgatni való track.

Majd landol a második single, ami totális eltér az elsőtől. A Hold On, We’re Going Home egy tipikusan éneklős, romantikusabb darab. Zeneileg kicsit a retro stílust pedzegeti, de kifejezetten jónak mondható. Tartalmilag is nagyon jól összerakott nótáról van szó. Igazság szerint elsőre eléggé elidegenültem a számtól, de már második hallgatásra meggondoltam magam. A refrén alatt Majid Jordan énekel, aki társszerzője az alapnak Noah 40-val közösen.

Az egyik legjobban várt track a Connect, ugyanis itt Drizzy Hudson Mohawake-kel dolgozott együtt, aki a GOOD Music neves producere. Szerintem óriási pofára esés a szám… Zeneileg tipikus GOOD Music stílus, de ez Drake-nek nem áll jól. Arról ne is beszéljünk, hogy borzalmas Drake ebben a számban….

Majd jön a The Language, ami szintén eléggé kiemelkedő darabok között említendő. A beaten a még mindig piszkosul fiatal Boi-1da. A szám azért is érdekes, mivel Drizzy itt végleg eloszlatja azokat a pletykákat, amik arról szólnak, hogy elhagyja a CashMoney-t, ugyanis kijelenti, hogy csak itt tudja elképzelni magát. Patent lett minden tekintetben!

Drake beígért egy bangert, amit Detail-lel közösen készítettek, na most ez eléggé furcsa lett. A 305 to My City finoman szólva sem azt hozta, amit beígértek. Unalmas, tucatszám lett sajnos, ami a lemezt illeti, teljesen beépül… Drake rapileg mintha erőlködne eléggé rendesen…

A következő darab a pár napja bemutatott Too Much, amiben a kevésbé ismert angol zongorista-énekes Sampha működik közre. Egyértelműen a jobb számok közé tartozik. Kiváló refrén, kiváló rap. A beat különlegessége, hogy tökre elkülönülnek a refrének és a verzék. Nagyon tetszik a megoldás. A refrén tökre megnyugtat, míg Drake rapje kicsit felspannol.

A standard lemez záródarabja egy ‘kettő az egyben’ szám, amiben Jay-Z működik közre. A Pound Cake az első fele. Boi-1da a beaten és az eleje teljesen outro hangulatú. Rapileg tökéletesen kivitelezett számról beszélhetünk. Jigga tökéletesen beleillik a számba, szóval egy deka panaszra sem lehet okunk. A track második fele a Paris Morton Music 2, aminek Noah 40 volt a zeneszerzője. Kicsit ilyen jazzbár hangulatot áraszt a zene. Drake jól rapel, jól fejezi be az albumot.

A két bónuszszám első darabja a Come Thru címet viseli és tipikus Drake-dal. 40 a beaten, szóval tényleg semmi szokatlan nincs benne. Kis rap, kis kornyika. Rapileg mondjuk kifejezetten tetszetős.

Az All Me című szerzeményt már hamarabb megkaptuk, egyfajta promo jelleggel. Két nagy név is közreműködik a számban. Név szerint 2 Chainz és Big Sean. A szám állítólag Sean albumára készült, aztán mégis itt kötött ki. Van ez így. A szám producere Key Wayne volt. Szerintem eléggé kiemelkedő számra sikeredett, ugyanis mind a három szövegelő odapakolta magát. A beat pedig kifejezetten jó.

Összességében nehéz a helyzet, ugyanis szerintem zeneileg az év egyik legegyhangúbb albuma. Sajnos majdnem minden szám egy kaptafára ment. Ez nagyban annak köszönhető, hogy Noah 40 két kivétellel minden számba belepiszkált, ami nekem nem annyira szimpatikus. Nagyon egységes ezáltal viszont, ami egy bizonyos mértékig jót tesz az albumnak, de ez már sok. Hiányzik róla nekem egy Wayne-kollab, ugyanis eddig mindig a lemezek húzószámai voltak, ha a két mester összerakott valamit… Nem mondom, hogy nem tetszik, mert igenis bejön a lemez nagy része, de én jobbra és többre számítottam… Drake sokkal kreatívabb ennél az egyhangú lemeznél.

TOP 3 szám: 1) Started From The Bottom     2) The Language     3) Hold On, We’re Going Home/All Me

A lemez a HipHopNews Hungary szerint: 10/7,5

mchgcover

Azon a napon, amikor Jigga bejelentette, hogy júliusban kijön az új albuma, madarat lehetett velem fogatni. A reklámvideóban az alapok már garantálták, hogy az év egyik gyöngyszemével lesz dolgunk. A lemez nem kapott túlságosan nagy hírverést, csupán a hajrában kaptuk meg a számlistát. Inkább az volt a kérdés, hogy megkapja-e a MagnaCartaHolyGrail az 1 000 000 példány után az elismerést, amit még megjelenése előtt értékesített Jay a Samsungnak. Annyit lehetett tudni korábban a lemezről, hogy készül, de azt legszebb álmaimban se gondoltam, hogy ilyen hamar meg is kapom 🙂 Az is biztos volt, hogy a produceri lista nem lesz bő, de mindenképpen ütős lesz. Jigga ugyanis korábban bejelentette, hogy Timbaland, Pharrell és Swizz Beatz fogják alkotni a gerincet. Mint kiderült Swizz nem alapokat szolgáltatott, hanem ő mixelte az egész albumot, ami nem kis meló. Nagyon nagy várakozás előzte meg a cuccost és ugye adódik a kérdés, hogy vajon melyik lemez a jobb a Throne tagjaitól: Yeezus vs MCHG? Lássuk mi mire jutottunk:

Az első számunk a Holy Grail címet viseli. A track producere nem más volt, mint a jó öreg Timbaland, aki ezúttal nem bűvészkedett és kísérletezett, mint azt szokta, hanem belenyúlt a tutiba. Egy nagyon fain kis zongoraalapra énekléssel kezdődik a történet, amit Justin Timberlake követ el félelmetesen magas színvonalon. Majd jön az, aminek jönnie kell: eszméletlen basszus, isteni rímek. Irtó magasra tette a mércét a nyitószám! Legenda lesz az tuti.

A második helyen a Picasso Baby érkezik, ami egyben egy újabb Timbo hangszerelést is jelent. Itt is inkább a tutira megy a történet és a jól megszokott kőkemény alap jelenik meg. Itt Jigga a védjegyévé vált stílust hozza, amiből már nagyon régen nem kaptunk semmit. Nagyon pozitív darab ez a track. A dolog érdekessége még az, hogy az utolsó pár percre egy kicsit rockosabb alap jön bele a számba így is visszahozva a 2000-es évek eleji Jay-Z-t!

A Tom Ford a személyes kedvencem a lemezről, több okból is. Az első ismét Timbaland, aki itt egy olyan merész alapot követ el, hogy az ember beleremeg a dologba. Nagyon modern, óriási basszushalom. Tipikus Timbo kísérlet, ami ismét bejött. A második pedig az, hogy Jay-Z-től az ilyen típusú beat eléggé távol áll, de annyira jót tol benne, hogy meg kell kapaszkodni. Már most legendás ez az alap egyébként.

Majd jön a kacifántosan hosszú címmel rendelkező FuckWithMeYouKnowIGotIt és a meglepő feat Ricky Rozay személyében. A szám nagyon elkapta a fonalat, pedig én féltem tőle, hogy milyen lesz. Számomra ez volt a legnagyobb kérdőjel. De a legpozitívabb irányban csalódnom kellett, ugyanis egy eszméletlenül jól sikerült collab fültanúi lehetünk. A szám változás is, ugyanis egy időre megszűnik a Timbo-uralom. Most Boi-1da felelt az ütemekért és természetesen most sem okozott csalódást.

Negyedikként jön az Oceans című cucc, amiben ki más lenne a partner, mint Frank Ocean. A flow-alávalót ezúttal Pharrell szolgáltatta. Mind a három elem hozza a tőle elvárt szintet, ezért is az egyik legjobb szám az amúgy sem gyenge albumon. Pharrell egy kicsit álcázta a teátrálisabb beatet, ami a refrénnél nagyon kihallatszik, de ez nem véletlen, ugyanis Frank barátunk hangja nagyon beleillik a szám összképébe. Kicsit olyan, mintha lenne is refrén meg nem is, de szerintem zseniális megoldások vannak a számban. Frank megint megmutatta, hogy miért is tartom napjaink legjobb énekesének.

A F.U.T.W. számot hallgatva ismét egy Timbo alapba botlunk, ami már sok rosszat nem ígér, sőt… Egy nagyon letisztult szimpla basszusos alapot hallhat a nagyérdemű és egy istenigazából semleges számot, amit már vártam egy-egy ilyen karakteresebb darab után. Sokan mondják, hogy feleslegesek az ilyenek az albumon, de ha túl sok karakteres szám egymás után jön, akkor könnyen átsiklik az ember a karakteresség fölött. Az alábbi dal is karakteres, de messze nem annyira, mint az előzőek. És ez egyáltalán nem negatív…

A hetes rajtszámú számról előjáróban annyit, hogy az alapra összeállt egy régi és egy új beatmester. A Somewhere In America alapját nem más, mint Mike Dean és Hit-Boy eszközölte. Ebből jön az a következtetés, hogy itt már baj nem lehet! És nincs is. Egy klasszikus Jigga szám lett az alábbi track. Klasszikus zongorás alap egy kis jazzes beütéssel. Ez tipikus Jay-Z.Bárki bármit mond, ez egy gyöngyszem és ez elsőre nálam se tűnt annak, de másodjára valahogy megfogott ez a kis jazzes történet.

A Crown nem más, mint egy korszakos zseni hangszerelésében egy hamisítatlan sláger! Meglepő módon ütköztem bele a produceri listában Travi$ Scott nevébe. De marhára megörültem neki! A srác idén bukkant fel a semmiből és azóta az egyik legkomplexebb arc lett a mai rapszínpadon. A szám megmutatja, hogy nyitni kell ezek felé az elvontabb irányok felé, ugyanis Jigga nagyon ráérzett erre az alapra. Marhára bejövős már elsőre is a szám, de minél többet hallgatja az ember annál jobban ivódik bele az agyába. Vírus! 🙂

A kilencedik rajtszámot a Heaven című számra aggatták. A szám egy burkolt Timberlake énekkel startol, majd jön Jay és megmutatja, hogy az évek során semmit sem veszített abból az eleganciából, amiről őt mindig megismertük. A szám egy nagyon ízlésesen összerakott történet lett, amiért Timbaland a felelős The-Dreammel kiegészülve.

Majd jön az első egy percnél kevesebb ideig tartó szám, a Versus. Itt összeállt a két élő legenda Timbo és Swizz Beatz egy kis mókára, amiből ez a csoda jött létre. Kicsit old-school, kicsit jazz, kicsit táncos. Egy büdös nagy kérdésem van: Mi a bánatért csak 51 másodperc a szám??? Ez az a tipikus szám, amit elhallgatnék nagyon sokáig. Jigga fantasztikus most is!

Part II (On the Run) című cuccban megmutatja hangját az asszony is! A dolog szépsége, hogy szerintem ez a szám nem erre az albumra készült, mivel az öt és fél percből Beyoncé masszívan eldalolgat legalább 3-3,5 percet, amivel semmi bajom sincs, csak furcsa. Az alap ismét mesteri, ismét Timbo 🙂 Nagyon bejövős darab elsőre is. Egy biztos: nagyon jól kiegészítik egymást a partnerek. Tipikusan romantikus filmbetétdal lehet a Part II (On the Run)! Meghittebb nyári estékre melegen ajánlott!

Az újabb 55 másodperces cuccot se értem miért ilyen marha rövid… A Beach Is Better producere nem más volt, mint napjaink legfelkapottabb producere: Mike WiLL Made It.  Eléggé gyilok szám és a rövidsége ellenére az egyik legjobb az albumon. A vége kicsit olyan, mintha nem lenne befejezve és még lenne folytatás, csak azt már nem hallhatjuk. Érdekes… DE JÓ!!!

Az nem kérdés, hogy a rap műfaján belül is beszélhetünk az örömzene fogalmáról, amit a BBC című szám teljesen újraértelmezett nekünk. A Pharrell által hangszerelt szám egy jam-hangulatot idéz elő, ugyanis aki a lemezen dolgozott az mind hallható a számban. A refrénben a három producer (Swizz, Timbo, Pharrell) dörmög. Őket Beyoncé és Justin egészítik ki egy-egy felütéssel. Az első verzét Nas tolja és valami olyan lazasággal, hogy az elképesztő. Itt azt hittem már nem lehet jobb… Pedig lehet! Jay-Z tőle nem megszokott lazasággal olyan rímeket dobál, hogy az eszem megáll! Ez az, amikor a profik megmutatják, hogy a zene az ÖRÖM!!!

A lemez legmeghatóbb száma minden kétséget kizáróan a Jay Z Blue, ami nem másról, mint Jigga kislányáról szól. De ez se az a klasszikus érzelgős rapszám. Erről ismételten Timbo tehet, aki egy kőkemény beatet dobott fel némi gitárral és miegymással. Majd ha meghallgatja egyszer, akkor büszke lesz a faterra!

A La Familia egyfajta folytatása a témának, de ez már egy kicsit erőltetettebb köntösben. Az előző szám nagyon magasra tette a mércét a beattel kapcsolatban, amit ez nem ugrott meg. Viszont Jay-Z nagyon jó rappel egyensúlyozza ezt a kis hibácskát. Annyi még felróható a számnak, hogy refrénre utaló jel az nem sok van benne…

A zárótrack a Nickels and Dimes lett, amit egy ázsiai producer és Mike Dean raktak össze. Az elején a nyöszörgést leszámítva minden nagyon fain a számmal kapcsolatban. A maga öt percével igazán méltó lezárása ennek a fenomenális albumnak! Csak az a nyöszörgés…

Ha össze akarom foglalni az egészet, akkor az első szó, ami eszembe jut, az az IGÉNYESSÉG. Hihetetlenül nagy szakértelemmel és ízléssel lettek összeválogatva és megalkotva az alapok. Óriási tisztelet mindenkinek, aki ebben részt vett. Itt egy újabb kiváló bizonyíték, hogy nem kell minden évben új lemezt kiadni ahhoz, hogy fennmaradjon az ember. Elég 2-3 évente egy hasonlóan minőségi és remekbe szabott darabot megjelentetni és ezt bizton állítom, hogy még legalább 2-3 évig hallgatni fogjuk. A kérdésre pedig, amit az elején feltettem szerintem megvan a válasz! Eszméletlenül nagy lemez lett a MCHG, ami Jay-Z egyik legjobb albuma!

Top3 track: 1) Tom Ford     2) Holy Grail     3)BBC/Jay Z Blue

Az album a HipHop News Hungary szerint: 10/9,5

Ace Hood – We Them Niggas

Posted: június 27, 2013 in Zenék
Címke: ,

ace-hood-in-air-jordan-x-old-royal-570x577

A számlistával egy napon megérkezett egy szám is Ace lemezéről, ami az előző számokhoz képest nem hoz közreműködést. A beaten Boi-1da csücsül. Ace nagyon jót tol, de ez most egy tipikusan olyan szám, ami nem egy sláger, de ettől még nagyon fain!

letöltés

ace-hood-trial-tribulations-500x500

Ace Hood július 17-én adja ki az első cash money-s albumát, amit már marhára várok. Az első kislemez akkorát ütött, hogy az év 5 legjobb számában még mindig benne van. A lemezre nagyon sok közreműködőt vártam, amit meg is kaptunk, de nagyon jó formában. Ugyanis a Bugatti remixében lesz megtalálható a közreműködők nagy százaléka. Elég pöpecül néz ki a lista. A producerek sem kis nevek, ugyanis Boi-1da, MikeWiLL, Cardiak és Lex Luger is ad majd alapot Ace alá.

1. Testimony
2. Trials & Tribulations
3. Another Statistic
4. Before the Rollie (Feat. Meek Mill)
5. We Outchea (Feat. Lil Wayne)
6. We Them N****s
7. The Come Up (Feat. Anthony Hamilton)
8. Rider (Feat. Chris Brown)
9. Hope Ace Hood
10. Pray For Me Ace Hood
11. Bugatti (Feat. Future & Rick Ross)
12. How I’m Raised
13. My Bible
14. Mama (feat. Betty Wright)
15. Bugatti Remix (Feat. Wiz Khalifa, T.I., Meek Mill, French Montana, 2 Chainz, Future, DJ Khaled & Birdman)
16. F**k da World
17. Have Mercy

no-new-friends-500x500

Khaled ma robbantotta az idei első szuper(nek hitt) számát. Az idén (is) megjelenő lemez első darabja egy I’mOnOne copynak készült szerintem. Az összetétel ugyanaz, mint a Grammyre jelölt slágernek: Drizzy a refrénben és egy verzében is tolja, Weezy és Rozay egy-egy verzét tol. A sorrend is ugyanaz, szóval nem erőltették meg magukat 🙂 Egyedül a producert cserélte Khaled és a Boi-1da&Noah 40 párost alkalmazta. Igazából nem tudom eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem, de nem rossz azt le kell szögezni. A végén egy kis Future sampler is hallatszik egybként.