DRAKE – Nothing Was The Same [Album-Kritika]

Posted: szeptember 24, 2013 in Albumok, Uncategorized
Címke: , , , , , , , , , , , , , ,

2013Drake_AlbumPromo_220813

Az év egyik legjobban várt lemeze ma megérkezett! Drizzy Drake harmadik stúdióalbumát mindenki nagyon várta. Aki szereti a kanadai szöveggyárost, az azért, aki pedig nem, pont azért. Drake manapság azon rapperek közé tartozik, aki mellett senki se megy el szó nélkül. A lemezt már februárban sejteni lehetett, hogy még az idén megjelenik. Ekkor azonban felrepültek olyan hírek, hogy Drake elhagyja a CashMoney-t, de erre hamarosan rácáfolt. A lemezről két teljesen eltérő single jelent meg. Mind a kettőnek óriási sikere lett. A StartedFromTheBottom videóját például minden nívós videódíjra jelölték. Nem előzte meg nagy promóhadjárat az albumot, de pont ez az az album, ami erre nem is szorul rá. A számlista eléggé sokkoló volt, vagyis inkább meglepő, ugyanis egyetlen egy YMCMB-s nagy guru sem került rá a lemezre. Rapverzéből is csak 3 jutott a vendégek számára. Zeneileg Noah 40 az állandó zeneszerző egy-két kivételtől eltekintve. Szóval az eddigi legfuribb Drake-lemez elé nézünk. Lássuk mit sikerült összehoznia:

A nyitás a  Tuscan Leather címet viseli. A beat egy Boi-1da & 40 kollaborázió, ami már így elsőre hatalmasat üt. Egyébként a szám nem az a tipikus intro darab a maga 6 percével. Drake jól reppel, szóval minden jól kezdődik 🙂 Csak egy kicsit hosszú és ennek köszönhetően kicsit unalmas is…

Másodikként a Furthest Thing következik, ami egy tipikus Drizzy szám. Kicsit nyikorgós (persze a jó értelemben) és kicsit rapes. A beaten Jake One és Noah 40, ami kifejezetten tetszetős. Az előző számhoz hasonló hangvételű, de valahogy mégis másabb. Simán kinézem, hogy ez lesz a harmadik single az albumról. A végén pedig a tipikus Drake rap és Jake muzsika! Parádés.

Nem fér ahhoz kétség, hogy a Started From The Bottom az év egyik legsikeresebb és legjobb száma. Mike Zombie alapja hihetetlen basszusokkal lett összerakva. Nagyon fain alap, amire vétek rosszul rapelni. Drake nem is hibázik és óriásit nyom. A klip pedig sok díjra volt jelölve, amiből jó párat be is gyűjtött. Igazi sikersztori 🙂

A cím már sokat sejtet a következő számról, ugyanis a Wu-Tang Forever egyértelmű utalás. Az előző szám után egy teljesen más hangvétel. Kis r&b, kis rap, kis pop. Noah 40 a beaten, ami nem különösebben kiemelkedő. Drake viszont átlag felett rapel, amivel megmenti a számot. A frászt! Nemhogy megmenti, hanem a lemez egyik kiemelkedő számává avatja. Fain!

Az Own It című track eléggé futurisztikusan kezdődik. Igazi bangernek jön le elsőre, majd jön Drizzy és énekel -.- A track első fele nagyon unalmas és eléggé egysíkú. Főleg az alap miatt, amiért egyébként Detail és 40 felelt. Előbbi mostanság nagyon belejött az iparba. Majd jön a refrén, amire erősen magához tér az ember. A második verzében Drake rapel, de inkább hagyjuk, hogy hogyan… Szóval a refrén az jó és erős, de a két verze unalmas és alacsony szintű.

A lemezen két olyan szám van, amibe 40 nem turkált bele fölöslegesen. Az első ilyen a Worst Behavior. DJ Dahi enyhén brutális basszusokkal megpakolt alapot rakott a kanadai srác alá, amire Drake a lemez talán legerősebb rapjét pakolta rá, így nem is meglepő, hogy az egyik legjobb szerzemény a lemezen.

A mostanság eléggé felkapott Jhene Aiko az első közreműködő a lemezen. A From Time című nóta refrénjét éneklő énekesnő hozza a szokásost. Az alap egy sima zongorás történet, amire Drizzy egy mélyebb hangvételű szöveget írt. Nehezebb napokra kifejezetten hallgatni való track.

Majd landol a második single, ami totális eltér az elsőtől. A Hold On, We’re Going Home egy tipikusan éneklős, romantikusabb darab. Zeneileg kicsit a retro stílust pedzegeti, de kifejezetten jónak mondható. Tartalmilag is nagyon jól összerakott nótáról van szó. Igazság szerint elsőre eléggé elidegenültem a számtól, de már második hallgatásra meggondoltam magam. A refrén alatt Majid Jordan énekel, aki társszerzője az alapnak Noah 40-val közösen.

Az egyik legjobban várt track a Connect, ugyanis itt Drizzy Hudson Mohawake-kel dolgozott együtt, aki a GOOD Music neves producere. Szerintem óriási pofára esés a szám… Zeneileg tipikus GOOD Music stílus, de ez Drake-nek nem áll jól. Arról ne is beszéljünk, hogy borzalmas Drake ebben a számban….

Majd jön a The Language, ami szintén eléggé kiemelkedő darabok között említendő. A beaten a még mindig piszkosul fiatal Boi-1da. A szám azért is érdekes, mivel Drizzy itt végleg eloszlatja azokat a pletykákat, amik arról szólnak, hogy elhagyja a CashMoney-t, ugyanis kijelenti, hogy csak itt tudja elképzelni magát. Patent lett minden tekintetben!

Drake beígért egy bangert, amit Detail-lel közösen készítettek, na most ez eléggé furcsa lett. A 305 to My City finoman szólva sem azt hozta, amit beígértek. Unalmas, tucatszám lett sajnos, ami a lemezt illeti, teljesen beépül… Drake rapileg mintha erőlködne eléggé rendesen…

A következő darab a pár napja bemutatott Too Much, amiben a kevésbé ismert angol zongorista-énekes Sampha működik közre. Egyértelműen a jobb számok közé tartozik. Kiváló refrén, kiváló rap. A beat különlegessége, hogy tökre elkülönülnek a refrének és a verzék. Nagyon tetszik a megoldás. A refrén tökre megnyugtat, míg Drake rapje kicsit felspannol.

A standard lemez záródarabja egy ‘kettő az egyben’ szám, amiben Jay-Z működik közre. A Pound Cake az első fele. Boi-1da a beaten és az eleje teljesen outro hangulatú. Rapileg tökéletesen kivitelezett számról beszélhetünk. Jigga tökéletesen beleillik a számba, szóval egy deka panaszra sem lehet okunk. A track második fele a Paris Morton Music 2, aminek Noah 40 volt a zeneszerzője. Kicsit ilyen jazzbár hangulatot áraszt a zene. Drake jól rapel, jól fejezi be az albumot.

A két bónuszszám első darabja a Come Thru címet viseli és tipikus Drake-dal. 40 a beaten, szóval tényleg semmi szokatlan nincs benne. Kis rap, kis kornyika. Rapileg mondjuk kifejezetten tetszetős.

Az All Me című szerzeményt már hamarabb megkaptuk, egyfajta promo jelleggel. Két nagy név is közreműködik a számban. Név szerint 2 Chainz és Big Sean. A szám állítólag Sean albumára készült, aztán mégis itt kötött ki. Van ez így. A szám producere Key Wayne volt. Szerintem eléggé kiemelkedő számra sikeredett, ugyanis mind a három szövegelő odapakolta magát. A beat pedig kifejezetten jó.

Összességében nehéz a helyzet, ugyanis szerintem zeneileg az év egyik legegyhangúbb albuma. Sajnos majdnem minden szám egy kaptafára ment. Ez nagyban annak köszönhető, hogy Noah 40 két kivétellel minden számba belepiszkált, ami nekem nem annyira szimpatikus. Nagyon egységes ezáltal viszont, ami egy bizonyos mértékig jót tesz az albumnak, de ez már sok. Hiányzik róla nekem egy Wayne-kollab, ugyanis eddig mindig a lemezek húzószámai voltak, ha a két mester összerakott valamit… Nem mondom, hogy nem tetszik, mert igenis bejön a lemez nagy része, de én jobbra és többre számítottam… Drake sokkal kreatívabb ennél az egyhangú lemeznél.

TOP 3 szám: 1) Started From The Bottom     2) The Language     3) Hold On, We’re Going Home/All Me

A lemez a HipHopNews Hungary szerint: 10/7,5

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s